Könyvek

Tasmina Perry – Enyém ​vagy

Tasmina Perry nevével már többször találkozhattatok a honlap olvasása során. Írtunk már A legutolsó csókról és A család barátjáról is, most pedig sikerült elolvasnunk első, J. L. Butler álnéven írt pszichothrillerét, az Enyém vagyot, melyet ezúttal is köszönünk a 21. Század Kiadónak.

A kötet ezúttal egy válóperes ügyvédnő köré öszpontosul, aki pályázik a Királyi Tanácsosi címre, a belépőre ami a londoni jogászok krémjébe vezeti. Az ügymenet azonban mégsem olyan egyszerű, ugyanis Francine viszonyba bonyolódik egyik ügyfelével, akinek a felesége egyszer csak eltűnik. Az eset hatalmas viszhangot kellt a médiában és természetesen a férj válik az elsőszámú gyanúsítottá. Francine aggódni kezd, hogy kitudódik a viszonyuk, mindeközben pedig elkezd kételkedni abban, hogy szeretője valóban ártatlan-e. Mindenesetre elhatározza, kideríti ki állhat a nő eltűnése mögött.

Nagyon tetszett a kötet alapszituációja. Az ügyvéd-megbízó közti kapcsolat eleve izgalmasnak hangzik, ugyanis ki ne szeretne tiltott kapcsolatokról olvasni, azonban itt természetesen többről is szó van. Adott Martin és Donna, akik válni készülnek. A férfi a pénzügyi szektorban dolgozik, így tehát hatalmas vagyona van, ami az ügyvédi irodának nagyon jót tesz, azonban a nő eltűnik, így nemcsak az iroda, de Martin hírneve is veszélybe kerülhet a nagy hírverés miatt. A fő aggodalmat első körben a főszereplő szemében mégis az okozza, hogy kitudódik-e a viszonyuk, mert az ugye a nő állásába kerülhet. A másodikban pedig természetesen az, hogy Donna él-e még egyáltalán illetve, hogy az eltűnésének köze van-e Martinhoz.

Mivel Francine által követhetjük nyomon a cselekményeket, kizárólag az ő szemszögén keresztül látjuk az események folyamát, ami sajnos túlontúl egyértelmű volt számomra. Hamar rájöttem, hogy ki áll az ügy hátterében, ki az, aki nem az akinek mondja magát és habár többször elbizonytalanodtam, mégsem ért meglepetésként a regény legvége. Ezt pedig sajnáltam, mert egy jó sztori lett volna.

Nagyon tetszett Francine karaktere, mert bár néha kissé kiborítóan viselkedett, mégis roppant érdekesre sikeredett, akárcsak a barátai. Általa ráadásul megismerkedhettünk részletesebben a bipoláris depresszióval és annak hatásaival, zavaraival és tüneteivel, ami miatt még lebilincselőbben és tanulságosabban hatottak egyes gondolatok, amiket felvetett az alkotás.

Talán ez is volt, ami legelőször megfogott a regényben. Korábban még nem olvastam hasonló témáról és olyan légkört teremtett, ami miatt nem tudtam elengedni a művet. Mindemellett Martin karaktere annyira megfogott, hogy többet akartam belőle, akárcsak Fran. Igaz, engem sokkal inkább a róla alkotott képek miatt, semmint amiatt, ami miatt a főszereplőnek. Szívesen olvastam volna az ő lelkivilágáról is, arról, hogy miért viselkedik úgy, ahogy.

A pszichológiai szálat tehát tökéletesen sikerült megjelenítenie az írónőnek, amit összekevert az erotikával és bevallom, ez nagyon tetszett. Elég sokat olvastam az idén, viszont így az év második felében nem találkoztam erotikus könyvekkel, így jól esett egy kis ilyesfajta cselekmény is.

– Író akartam lenni – mondtam. – Fiatalabb koromban, amikor túl szűknek éreztem a házunkat, elhúztam a helyi könyvtárba, és belevesztem az olvasásba. Mindig is imádtam a szövegeket, ahogy képesek megnevettetni vagy megríkatni, megbántani és segíteni – ahogy képesek egy teljesen más világba röpíteni. Mindig is azt gondoltam, hogy a szavak varázserővel bírnak.

Nem ez volt az írónő legjobb regénye, úgyhogy aki most kezd ismerkedni vele, annak sokkal inkább ajánlom a korábban említett A család barátját ha thrillert szeretne, ha pedig romantikusat, akkor pedig a Ház a naplemente-tónált és A legutolsó csókot. Viszont aki már tapasztalt Perry olvasó, annak ezt is el kell olvasnia, mert alapvetően nem rossz olvasmány, csupán csak kiszámítható. Az írónőtől megszokott könnyed olvasmány volt, ami által pörögtek a lapok annak ellenére, hogy közel ötszáz  oldalas könyvről beszélünk.

Na meg akkor is olvassátok el a kötetet, ha kíváncsiak vagytok, hogy ha túlzott alkoholmennyiséget fogyasztotok, miért nem emlékeztek egyes dolgokra.

Jane Corry – Csak ​egy pillanat

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?