Ernest Hemingway – Akiért a harang szól
Megérkezett az Ernest Hemingway életműsorozatának harmadik része is a 21. Század Kiadó gondozásában! Az Akiért a harang szól, tökéletesen illeszkedik a Búcsú a fegyverektől és az Öreg halász és a tenger mellé csodaszép, kemény fedeles kiadásához. Utóbb említett két mű más-más módon, de nagyon megérintett és elgondolkodtatott, így egyértelmű volt, hogy ezt is el kell olvasnom, hogy beszámolhassak nektek róla.
Az Akiért a harang szól főszereplője Robert Jordan, aki már tíz éve él Spanyolországban, nyelvtanárként. A polgárháború ideje alatt azonban az antifasiszta lázadók oldalán harcol, feladata pedig, hogy egy harcászati szempontból igen jelentős hidat felrobbantson. Így hát el is indul a hegyekbe, hogy csatlakozzon egy ott megbújó köztársasági csapathoz, ahol legnagyobb meglepetésére ott talál egy fiatal, megtört lányt, Maríát, akibe bele is szeret. Az érzés kölcsönössé válik, mi pedig a háborús szörnyűségek mellett egy gyorsan kibontakozó, ugyanakkor gyönyörű szerelmet is olvashatunk.
A feladat tehát nehéz, szereplőink mégis mindent megtesznek az ügy érdekében és csodálatosan mutatkozik meg a szabadság érzése. Ráadásul kifejezetten tetszett, hogy a történet csupán csak pár napot foglal magába, mégis milyen eseménydús és összetett. Az Akiért a harang szól ugyanis nemcsak egy háborús regény, hanem magába foglalja a szerelmet, az önértékelést, a reményt és az összetartozás erejét is.
Félreértés ne essék, aki esetleg nem ismeri a szerző munkásságát, az ne higgye azt, hogy egy romantikusabb regényt kap, mi több. Hemingway a háborút, a brutalitást, a spanyol mentalitást. Továbbá hatalmas löketet adhatott a regénynek az is, hogy Hemingway 1937-ben Spanyolországban tudósított a polgárháborúról, így saját tapasztalatait és élményeit is hozzáadhatta a kötethez. Talán ez is hozzásegített ahhoz, hogy a karakterei erőteljesek és a gondolkozásmódjuk is említésre méltó.
Hemingway ebben a kötetben kiemelkedő női karaktereket hozott létre.
A Búcsú a fegyverek során írtam, hogy a női karakter igen bugyuta, ebben a kötetben viszont Pilar, a középkorú, gerillavezér felesége kifejezetten rokonszenves volt számomra. Végtelenül jóságos asszony, aki igaz szókimondó, ugyanakkor tisztességes és nagyon jó meglátásai vannak. Illetve, ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy habár María eléggé naiv, sokkal pozitívabb karakter, mint azt a korábbi kötetben megszoktam.
Csak azt nem szeretem, hogy olyan gondterhelt és bánatos az arca. Rosszfajta szomorúság: olyan, amilyen cserbenhagyás vagy árulás előtt festi meg az ember arcát. Ez a szomorúság a lelépni készülők arcáról ismerős.
Az Akiért a harang szól gyönyörűen mutatja be az összefogás erejét.
Egy biztos, hogy borzasztóan megindító regény, melynek befejezte után napokig tartott, míg feldolgoztam annyira, hogy írni tudjak róla. A kötet vége olyan intenzív volt, pörgős és izgalmas, hogy nem tudtam letenni egészen a lezárásig. A lezárásig, amely elképesztő mélyre és megindítóra sikeredett.
Mikor elkezdtem olvasni Az öreg halász és a tengert, nem hittem volna, hogy ennyire megkedvelem Hemingway-t. Azt hittem unalmas lesz, száraz, de nem így van. Szeretem leírásait, az egyszerűségét, a vonalvezetését és a hangulatát, amit teremt. Azt, hogy milyen mélységet tud adni a mondanivalójának. Ugyanakkor azt is fontos kiemelnem, nagyon meg tudnak terhelni a könyvei, ezért lelkileg mindig fel kell készüljek rájuk.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
