Esi Edugyan – Washington Black
Esi Edugyan regénye már akkor felkeltette az érdeklődésemet, mikor még csak előjegyezhető volt a 21. Század Kiadó honlapján. Washington Black története ugyanis már a leírás alapján egyből magával ragadott, hiszen egy izgalmas menekülést ígér, nem is akármilyet. Washington rabszolga és az életéért kell futnia.
Wash mindössze tizenegy éves fiú, aki négerként dolgozik a barbadosi cukornádültetvényen. A gazdája egy olyan ember, aki nem fél megbüntetni a nigger rabszolgákat. Pontosan emiatt a fiú fél a fehérektől, az emberektől és azok reakcióitól. Meg is rémül, mikor a gazda öccse, Christopher Wilde maga mellé kéreti. Vajon mit akar tőle a férfi?
Christopher feltaláló, igazi természetkedvelő ember, aki mindamellett, hogy hatalmas vágya működésre bírni a felhőcsónakját – ami csodaszépen meg is jelenik a borítón –, elszántan küzd azért is, hogy a rabszolgák felszabaduljanak. A magát Picurnak nevező férfi ugyanis úgy gondolja, mindenki megérdemli a szabadságot, legyen az fehér vagy színes bőrű, illetve lényegtelen, hogy ki honnan származik. Ezt a gondolatot, látásmódot azonban nehéz átültetni a népbe.
Christopher Wilde tehát mint segéd kéreti maga mellé és hamar meg is tanítja írni, valamint olvasni. Illetve ami talán még ennél is fontosabb, kiderül hogy kivételes tehetsége van a rajzoláshoz. Ez azonban felkelti a gazda érdeklődését is, így mikor Christopher jelzi, hogy szeretné megtartani Wash-t, elutasítást kap válaszul. Csakhogy a fiút gyilkossággal kezdik vádolni, emiatt pedig menekülnie kell, ezzel pedig lezárul az első része a kötetnek.
Megindító és izgalmas, a fiatal fiú sorsa.
A regény további három részben fejtegeti Washington Black életét, így kontinenseken keresztül követhetjük utazásait. És habár a kötet vége sajnos eléggé kiszámítható, ettől függetlenül nagyon izgalmas, olykor szomorú és fájdalmas a történet. Ebben az időben ugyanis kinézik a négereket, bántalmazzák, szidják és gúnyolják őket. Menekülniük kell és nem tudnak nyugodtan végig sétálni az utcán.
Borzalmas volt olvasni, hogy mennyire megvetették a négereket.
Nagyon tetszett a szöveg nyelvi világa, Esi Edugyan csodálatosan fogalmaz. Abszolút hozta a kor hangulatát, a lavórban mosakodás, az öltözködés, hogy zsákokban hordták az ételt, olyan egyszerűen kalauzolt bennünket! Sokszor egyszerűen, ugyanakkor szépen fogalmaz és csak úgy sodor magával a cselekmény.
Szívesen mondanám azt is, hogy a felépítése is levett a lábamról, de akkor hazudnék. Hatalmas erővel robban be, fantasztikusan érzékelteti a rabszolgalét sorsát, a földesurak kegyetlenkedését, aztán pedig a világ agresszióját a fogvatartottak felé. Gyönyörűen mutatja be azt is, hogy mennyire fontos tud lenni egy emberben az empátia és az odafigyelés, az emberséges viselkedés, illetve a szabadság fontossága. Tökéletesen érzékelteti ezeket, ráadásul borzasztó nagy jelentőséget tulajdonít a rasszizmusnak is, sokszor tátott szájjal olvastam a (számomra) meglepő sorokat, ahogy hozzájuk szóltak. De aztán olyan kiszámítható lesz a vége, ellaposodik, hogy elszomorodtam a végére. Nem tudom mi lehetett ennek az oka, pedig az elgondolás nagyon jó volt, érthető a választás, csak hát igen. Valahogy jobb felvezetést is kaphatott volna.
Ettől függetlenül nem mondanám rossz regénynek, hiszen olyan csodálatos gondolatok vannak benne! Gördülékeny, olvasmányos és abszolút érzelmi hullámvasút. A Washington Black egy olyan regény, amely a téma kedvelőinek, érdeklődőinek erősen ajánlott, hiszen ez tényleg vitaindító téma, igazi KULT könyv, ami még ma is fontos jelentőséggel bír. Hiába élünk a 21. században, a rasszizmus azért ma is létező jelenség, pontosan ezért úgy gondolom nem lehet belőle eleget olvasni.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!