Könyvek

C. J. Cooke – A világítótorony boszorkányai

Az ősz, a borongós idő beköszöntével és a Halloween közeledtével egyre inkább érezhetjük úgy, hogy valami bekuckózós, sötétebb, talán kissé ijesztőbb hangvételű történetre vágyunk. Ezt a könyvkiadók is világosan érzik, így igyekeznek ebben az időszakban minél több izgalommal teli, misztikus regényt megjelentetni. Ezek közé tartozik legfrissebb olvasmányunk, A világítótorony boszorkányai is, melyet a Metropolis Media Kiadó hozott el nekünk!

A történetről

A történet több szereplővel és több idősíkkal dolgozik egyszerre. A múltbeli szálon azt láthatjuk ahogyan egy egyedülálló anyuka Liv, aki nem mellesleg kiváló művész is, elvállal egy megbízatást, mellyel egy rejtélyes milliárdos bízza meg. A munka miatt a nőnek és három lányának egy különös skót szigetre kell költöznie, hogy ott a megbízó rossz állapotú világítótornyába egy hatalmas falfreskót fessen.

Kilátástalan helyzete miatt Liv úgy dönt elfogadja az ajánlatot és gyermekeivel együtt elkezd berendezkedni a szigeten. Hamarosan azonban kiderül, mind a szigetnek, mind a világítótoronynak meglehetősen kusza és sötét a múltja. Az építmény alatt ugyanis régen boszorkánysággal vádolt nőket tartottak fogva, hogy aztán elítéljék, majd máglyán elégessék őket.

A helybeliek is elég furcsán viselkednek, napjaikat még mindig átszövik a hiedelmek és a babonák, olyannyira, hogy még Livet is figyelmeztetik a túlvilági erőkre és a vadoncokra, akik embergyerekek helyét veszik át és egyetlen céljuk, hogy kiirtsák az adott családot. Tőlük mindenképpen óvakodni kell és ha találkozik velük az ember, akkor csak egy megoldás van: meg kell őket ölni. Ezeket a lényeket állítólag a megégetett boszorkányok küldték bosszúból azért, amit tettek velük.

A másik szál már az egyik lányt, Lunát követi, huszonkét évvel később. Az ő fejezeteiből tudhatjuk meg, hogy az édesanyja és a testvérei eltűntek és egyedül ő maradt az egész családjából. Egy nap kap egy telefont, miszerint megtalálták a húgát Clover-t. Luna először nem is akarja elhinni, de rögtön a kórházba siet. Ám a felnőtt nő helyett egy kislányt talál ott, aki még mindig hét évesnek mondja magát.

Mikor azonban Luna túlteszi magát az első döbbeneten, egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy habár ez ellentmond minden racionalitásnak, ez a kislány valóban az ő eltűnt testvére lehet. Ennek ellenére, akarva akaratlanul is eszébe jutnak a szigeten hallott legendák és gyanakodni kezd a kislány furcsa viselkedését látva, hogy akit ő elhozott a kórházból, valójában egy vadonca, ami átvette a húga helyét.

Nem tehet mást, minthogy visszatér a szigetre és megpróbál magyarázatot találni nemcsak a még mindig hét éves húgára, de az eltűnt családjával történtekre is.

A könyv alig 330 oldalas, mégis megvan benne szinte minden, ami egy kissé fura, gótikus horrorhoz kell. Azt gondolhatnánk, hogy a különböző szemszögek és idősíkok miatt esetleg zavarossá válhat a történet, de szerencsére ez egyáltalán nincs így.

A sztoriban nagy szerepet kapnak a boszorkányok és a Skóciát érintő boszorkányüldözések is. Az írónő a kötet végén leírja, hogy a történet egyes elemei és szereplői a való életben is megtörténtek és léteztek. A regény remekül visszaadja a ködös Skócia hangulatát, amely remekül illeszkedik a boszorkányos témához. A tájleírásokat kifejezetten szerettem a köteteben, mert ezek segítettek, hogy még jobban bele tudjuk élni magunkat a történetbe.

Szerettem volna, ha vihar tör ki, és villámok csapnak le rájuk, vagy ha a tenger hullámai átzúdulnának a sziklákon, és elsöpörnék a máglyákat. Igaz is, ha a nők csakugyan boszorkányok volnának, a Sátán vajon engedné, hogy megégessék őket?

A regény remekül illik az őszi, bekuckózós, borús időhöz a maga misztikus hangulatával. Nagyon érdekes volt olvasni a boszorkányokról, arról, hogy a 16. században hány nőt ítéltek el és égettek meg minden alaposabb kivizsgálás vagy érdemi vád nélkül. A vadoncok gondolata is izgalmas volt és egyben nagyon ijesztő is.

Gótikus csemege a misztikus könyvek rajongóinak.

A műfajok is keveredtek a regényben, láthattunk itt fantasy-ra, horrorra, de akár krimire utaló történéseket is. Véres részek és mentálisan megterhelő részek is akadtak a regényben, úgyhogy aki erre esetleg érzékenyebb, az óvatosan olvassa!

A szereplők közül talán Lunát tudnám kedvencként kiemelni. Tetszett benne, hogy bármennyire is elveszettnek érezte magát kezdetben mindig erőt tudott meríteni és továbbhaladni előre. Érdekes volt látni, hogy hogyan viaskodik magában, hogy megbízzon-e a semmiből megkerült húgában vagy ne. Valamint az is szívmelengető volt, milyen elszántan igyekezett felkutatni a családját.

A regényben a hossza ellenére rengeteg minden történt, ami kezdetben kicsit nehezen volt követhető, de ahogy történtek az események, úgy vált minden világossá. A különféle szemszögek és idősíkok pedig csak még izgalmasabbá tették a könyvet. Ahogy haladtunk előre Luna-val az időben úgy kerültünk egyre közelebb ahhoz is, hogy megtudjuk mi történt a családdal és mi az igazság a sziget legendáiból.

Lòn Haven, ez a viking lelkületű vad hely, amelynek a történelme tele volt erőszakkal és tragédiákkal, bizonyára félelemben gyökerező hiedelmekkel fertőzte meg a lakói lelkét.

A lezárás egyáltalán nem volt könnyen kikövetkeztethető, én személy szerint nagyon meglepődtem – és bizonyos szempontból el is borzadtam – a végén. A szerző azonban sok mindenkinek nem adott egyértelmű lezárást, hanem inkább az olvasóra bízta a döntést.

Összességében tehát elmondható, hogy C. J. Cooke A világítótorony boszorkányai című könyve izgalmas, misztikus, helyenként kissé vérfagyasztó regény, mely egyaránt szól a boszorkányokról és mágiáról, valamint arról, hogy milyen erősek is lehetnek a családi kötelékek.

A recenziós példányért köszönet a Metropolis Media Kiadónak!

José Antonio Cotrina – Ariadna és az Árnyak földje

 

Hozzászólások