Könyvek

Steven R. Gundry – Növényparadoxon

Az Alexandra Kiadó előszerettel rukkol elő táplálkozással kapcsolatos alkotásokkal. Ennek apropójából nemrég a boltok polcaira került Steven R. Gundry Növényparadoxon című kötete, amely az “egészséges” ételek rejtett veszélyeit taglalja közel 400 oldalon keresztül.

Sokszor hallunk szuperélelmiszerekről, a fehérjék jótékony hatásairól, a gluténmentes étkezés előnyeiről és a zöldségek pozitívumairól. Az elismert kardiológus és szívsebész felfedi, hogy a glutén csak egy változata az elterjedt, igen mérgező, növényi alapú fehérjéknek, amelyeket lektineknek hívunk. Ezek megtalálhatóak gabonafélékben, gyümölcsökben, zöldségekben, babfélékben és így tovább. A könyvnek köszönhetően megismerkedhetünk a lektintartalmú ételekkel, azok helyettesítőivel. A kutatásban recepteket is találunk, amelyek segítségével méregteleníthetjük magunkat.

Az alkotás három részből áll. Az első az étrend dilemmáját fejti ki, hogy miként harcolunk a növényi és állati eredetű táplálékokért, milyen veszélyben van a bélrendszerünk ezek által, és hogy hogyan hízunk el a modern diétáktól.

“Minden élőlénynek megvan a túlélési ösztöne, és továbbadja a génjeit a jövő generációinak. A növényeket a barátainknak tekinthetjük, mert táplálnak minket, viszont a növények minden növényevőt, beleértve minket is, ellenségként látják.”

Az elmúlt ötven évben jelentős változások mentek végbe az ételek területén. Sokkal több búzát, kukoricát, gabonafélét fogyasztunk, de finomított formákban, ezek pedig átvették a tápláló szénhidrátok helyét, mint a zöldségek, illetve gyümölcsök. Egy átlag háztartásban a táplálékra szánt költségek közel 50%-át már nem otthon fogyasztják el, amely komoly egészségügyi kockázatot jelent még akkor is, ha az egészségesebb verziót választjuk egy étteremben, reggelizőhelyen.

A legtöbb anyag, amelyet napi szinten használunk, eszünk és iszunk, átalakításon mennek keresztül, amelyek teljesen megváltoztatják a sejtjeinket. Hiába írják valamire, hogy egészséges, bio vagy vegán, mindez kicsit sem azt jelenti, hogy bátran fogyaszthatjuk egész nap, semmi bajunk nem lesz tőle. Vegyünk például a vegán virsliket, vagy a szénhidrátcsökkentett péksüteményeket. Hiába csökkentett, vagy nem tartalmaz valamit, mindez nem egyenlő azzal, hogy jót tesz a szervezetünknek. Ott vannak még az édesítőszerek, amelyeket jónak állítanak be, de kevesen tudják, hogy sokkal károsabbak, mintha finomított cukrot fogyasztanánk. Ez a könyv erre is kitér, és pontosan ezért fontosnak tartom az ajánlóban is kiemelni, mert napi szinten felhúz a rengeteg fajta édesítőszer, amely elterjedt és megtalálható a boltok polcain, nem is akármilyen áron. Ne dőljetek be nekik csak azért, mert kalóriamentes, használjatok inkább a két kanál cukor helyett egyet, ami sokkal jobb lesz a szervezetednek a és környezetnek is.

A “Hogyan hízunk el a modern diétáktól?” című részben kifejtik nekünk az alacsony szénhidráttartalmú diéták hibáját, a szénhidrátmegvonás veszélyeit, de még a ketogén, azaz a zsíralapú diéták világába is betekintést nyújt. Tudjuk, hogy a túl sok, de a túl kevés szénhidrát sem egészséges, de vajon akkor mi az arany középút? A válasz egyszerrű: a kiegyensúlyozottság. Ha reggelire zsíros ételt fogyasztasz, akkor ebédre próbálj meg inkább szénhidrátalapúan étkezni, vagy akár másnap. Teljesen mindegy, hogy miként kompenzálod, csak tedd meg és meglátod, sokkal jobban érzed majd magadat!

“Aztán itt a következő szomorú tény: ezek az étrendek általában tlerálhatatlanok, tehát nem fogsz túl sokat enni. Eztaz étrendet nem lehet követni, tehát bármilyen pozitív eredmény a súlycsökkenés terén csak átmeneti.”

Volt viszont egy pont a kötetben, ahol nem értettem egyet az íróval, mégpedig a gyümölcsökről taglalt rész. Sosem tudtam csendben elmenni amellett, ha valaki az almát, a banánt vagy a narancsot az ördögtől valónak tartja. Felejtsük már el, hogy egészségtelenek, mert tele vannak cukorral. Könyörgöm mondja meg valaki, hogy mennyivel jobb az, ha uzsonnára megeszem egy Balaton szeletet ahelyett, hogy ennék egy jó nagy körtét. Azért ne gondoljuk, hogy egy és ugyanaz lesz, mert mindegyikben van cukor. Az egyik a fáról való (jobb esetben), a másik meg adalékanyagokkal teletolt cukor, búza, tartósítószer és a társai. A gyümölcs nem rossz, ami nálam is meglátszik, hiszen napi szinten több fajtát eszem, több alkalommal és még nem lettem bálna az évek során.

“Kedves barátunk, az avokádó az egyetlen érett gyümölcs, amit elfogadhatunk, mert írmagját sem tartalmazza a cukornak, és segít a fogyásban, felszívja a zsírban oldódó vitamunokat és antioxidánsokat.”

Azért ez is sántít kicsit, hiszen a legújabb közönségkedvenc, az avokádó tele van zsírral. Ergo nem ehetjük kilószámra minden nap.

A későbbiekben olvashatunk még étrend-kiegészítő javaslatokrül, a diókról, gabonákról, tejtermékekről, de még a perbiotikumokról és az omega-3 zsírsavakról is. Befejezésként pedig számos mintaétrendet, egészséges receptet találunk a kötet végén.

Összességében sokat tanultam a kutatás által, de amint említettem, volt pár rész, aminél nem igazán értettem egyet az íróval, hiszen nem támasztja alá az állításait semmi megfoghatóval. Köszönöm szépen az Alexandra Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam a Növényparadoxot, hiszen ez nem csak most volt nagy segítség, hanem évek múlva is elő tudom venni, ha valamivel kapcsolatban nem vagyok biztos, vagy már nem emlékszem rá. Mindig is szerettem a tudományos olvasmányokat, így hálás vagyok, hogy ezt is a gyűjteményeben tudhatom.

Kép forrása: konyvmoly.com

Hogyan főzzél okosan?

Hozzászólások