Hogyan főzzél okosan?
A 21. század sajnos egy igen rohanó világgá vált, sokszor a nap huszonnégy órája sem elég arra, hogy a napi teendőinkkel végezzünk. Ez leginkább a sokgyermekes vagy egyedülálló szülőkre igaz sajnos. Azonban sokszor azoknak sincs idejük napi-kétnapi szinten főzni, akik egyfolytában dolgoznak, mellette sportolnak, vagy egyszerűen csak annyi a napi feladatuk, hogy nincs rá energiájuk. Vallja be mindenki, veletek is elő szokott fordulni, hogy inkább megálltok hazafele a péknél egy finom pogácsára vagy csak feltárcsázzátok a közeli pizzéria telefonszámát egy jó kis Húsimádó vagy Hawaii pizzáért.
Az Alexandra Kiadó egyik újdonsága most erre a problémára hozott egy igazán jó megoldást, ami segít nekünk abban, hogy hogyan is tudunk úgy főzni, hogy minden nap finom, friss és egészséges ételeket egyél, ezzel megkímélve a szabadidőnket, az energiánkat, a családdal töltött időnket, sőt, még a pénztárcánkat is.
Az Okoskonyha kezdőknek egy olyan szakácskönyv, ami minden háziasszony és szingli álma. Nem viccelek. A könyv arra tanít meg minket, hogy hogyan vásároljunk gazdaságosan, hogyan főzzünk meg előre három, négy, de akár hat fogást is úgy egy-két nap alatt, hogy az egész hétre kitartson, és mégis változatosan étkezzünk. Mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb fejfájást okozza nekünk. A szakácskönyv hat heti menüt tartalmaz bevásárló listával, részletes előkészítési listával, főzési instrukciókkal, recepttel és a tápértékre vonatkozó információkkal, például hogy az adott menü mennyi fehérjét, rostot, szénhidrátot ésatöbbit tartalmaz. Ami pedig nekem a legjobban tetszett, hogy nem csak annyit mond el ez a könyv, hogy mit hogyan készíts el és mikor, hanem hogy egészen pontosan hogyan dobozold be az ételt, hogy egy adagot egyél meg egyszerre, illetve hogy az egyes ételek mennyi időt vesznek igénybe előkészítéssel együtt. Számomra ez azért volt nagyon fontos, mert az internetes receptek – amiket a legtöbbször használni szoktam – általában csak annyit írnak le, hogy a főzési idő pl. harminc perc, ami tényleg igaz, csak az marad ki belőle, hogy az előkészítése (hús felaprítása, zöldségek összevágása, krumpli megpucolása…) meg nagyjából mégegyszer ennyi idő, ha nem több.
A szakácskönyvnek nagyon tetszik a felépítése. Az elején a szerző – aki okleveles dietetikus lévén igen tudatosan állította össze ezt a kötetet – elmondja nekünk, miért ajánlott tudatosan előrefőzni az ételeinket legalább egy héttel. Egyrészt, ahogy korábban is említettem, pénzt spórolunk vele, hiszen mikor leülünk megtervezni a heti menüt, összeírjuk, hogy mit, illetve miből mennyit vásárolunk. Ha előre lefőzzük a heti menüt egy, maximum két nap alatt, felszabadulnak a hétköznap estéink, így időt takarítunk meg magunknak. Odafigyelhetünk a súlyunkra és egészségesebben étkezhetünk azáltal, hogy így nem a gyorséttermet vagy a pékárut választjuk, valamint ha megfelelően adagoljuk ki az ételeket, nem eshetünk túlzásba/kísértésbe velük. És ami a legfontosabb, nem stresszelünk azon, hogy mit tegyünk le a gyerekek vagy a párunk elé az asztalra.
Mindezek mellett tippeket ad arra, hogyan álljunk neki, mire kell ügyelni, mit mennyi időre lehet a hűtőbe-fagyasztóba tenni, illetve, hogy az egyes ételeknek milyen arányban kell tartalmazniuk a fehérjét, gabonát és zöldségféléket. Szintén még itt az elején leírja, hogy milyen alap élelmiszereket használ, mire figyeljünk bevásárláskor, milyen ételtároló edényeket javasolt használni, olvassuk el alaposan a csomagoláson szereplő cimkéket, valamint ami talán a legfontosabb ezek közül, hogy egy alapanyagot több ételhez is fel lehet használni.
Röviden tehát ez a kötet egy kész megváltás azoknak, akik időhiányban szenvednek. A kötet nagyjából három részre van osztva. Egyrészt tehát ott van a bevezető, ami számtalan információt tartalmaz, utána jön a hat heti menüterv, majd ezt követik a bónuszreceptek szakaszokra bontva. Kapunk egy jó adag reggelit, ebédet-vacsorát és snack receptet. Az egyetlen amit hiányoltam, az a több kép. Jó lett volna mindegyik receptről látni valamit, hogy hogyan is kéne kinéznie.
Őszintén bevallom, még nem tartok ott, hogy mind a hat heti receptet kipróbáljam, egyrészt azért, mert én nem eszek húst, másrészt azért, mert ahogy a könyv is írja, nem kell egyből beleugrani a közepébe. Meg kell tanulni szépen lassan hozzászoktatni magunkat ahhoz, hogy időt szakítsunk arra, hogy leüljünk megtervezni mit eszünk, ne essünk kísértésbe, ha elsétálunk egy Burger King vagy Gyros-os mellett, vagy ha besétálunk az Aldi-ba és egyből ott találjuk magunkat az édesség és nassolni valók kavalkádja között. Na meg, meg kell tanulni nem megijedni attól, hogy “Szupersaláta citromos-balzsamecetes vinaigrette-tel”. Ismerje be mindenki, sokszor azért nem készítünk el egy-egy receptet, mert nem ismert hozzávalókat tartalmaznak vagy pedig egyszerűen lövésünk sincs, mi az a vinaigrette és nem is vesszük a fáradságot, hogy utána nézzünk. Pedig ez a rejtélyes szó egy salátaöntet, ami semmi bonyolult hozzávalót nem igényel, csupán csak egy kis balzsamecetet, citromlevet, mustárt, sót és borsot, valamint olívaolajat.
A receptek tetején fel van tüntetve, hogy milyen típusú ételekről van szó. Oda van írva, ha gluténmentes, vegán, dióféléktől mentes vagy éppen tejmentes az étel, így mindenki nyugodtan válogathat. A heti menük elején található a bevásárló lista, mi hogy milyen eszközök szükségesek az elkészítéshez, hogy melyik nap milyen napszakban javasolja a szerző elfogyasztani az ételt és az elkészítés menetét. A receptnél szerepelnek az adagonkénti tápértékek, a tárolási javaslatok, a tárolási idő hossza, mennyi ideig javasolt újra hevíteni, esetleg egy-két recept tipp, hogyan lehet még finomabb az étel és természetesen maga a recept. Ami pedig szintén nagyon tetszett nekem, hogy a fogások elején mindig szerepel egy kis kedvcsináló az adott ételhez, az elkészítési hossz mellett. A trópusi “egyéjszakás” zabkása receptjénél például azzal az információval lettem gazdagabb, hogy Kolombusz Kristóf a karibi térségben fedezte fel az ananászt, és így került be Európába. Egyébként már ezért az egy receptért is megéri megvenni a könyvet, hatalmas kedvencem lett ez a zabkása.
A kötet igazán változatos ételeket tartalmaz. Megtalálhatóak benne vöröshússal, hallal, szárnyassal és zöldség-gyümölcsökkel kialakított menük, illetve még számtalan recept. Olyan fogásokat próbálhatunk ki benne, mint például az ázsiai tofutál, joghurtparfé feketeáfonya szósszal, mogyoróvajas-csokis falatok, csirkehúsleves zöldséggel és quinoával, valamint marhahús és gomba rázva-pirítva lencsés barnarizs-ágyon.
Az eddig kipróbált menüim nekem mind beváltak, iszonyatosan finomakat ettem, és habár időnként hosszasan kellett keresgélnem a boltok polcain, hogy eddig számomra ismeretlen ételeket, fűszereket vásároljak, minden percét élveztem. Nagyon sok hasznos információval gazdagodtam, és ami nekem, fiatal pályakezdőként a legfontosabb, sokat spóroltam azon, hogy nem minden nap az irodaház étterméből vagy pedig a kínaitól, esetleg a többi gyorsétteremből szereztem be az ebédemet.
Ha kíváncsivá váltatok, az alábbi linken tudjátok beszerezni a szakácskönyvet! A kiadónak pedig köszönjük szépen a recenziós példányt.
