Ed McDonald – Kárhozat (A holló jele 3.)
Megérkezett A holló jele trilógia befejező része, a Kárhozat, ami azt jelenti, hogy itt a vége, ezzel a kötettel elbúcsúzunk Ed McDonald zseniális világától. Mert hogy az volt. Borongós, mégis izgalmas, cselekményekkel teli, egyedi atmoszvérával megáldott történet, ami tele volt humorral. Egyszerűen imádtam.
A Kárhozat hat évvel később játszódik, mint a Hollóvér. Galharrow a Kárhozatot járja, már-már teljesen átjárja a testét az ott megevett lények miatt. Az elmúlt idők során gyakran kilátogatott ide rövidebb-hosszabb ideig, ami a testén is változásokat okozott. Elszíneződött a bőre, megválozott a szeme színe és elképesztően erős, valamint ellenálló lett a teste. A hely megszerette és átitatta őt erejével. Időnként azonban hazatér a Peremre, hogy ne veszítse el teljesen emberségét és találkozzon egykori szövetségeseivel. Habár az előző kötet végén, a nagy csata után szétszóródtak, Maldon és Dantry Tanza továbbra is azon ügyködött, hogy vissza tudják hozni a fényből utóbbi nővérét, Ezabeth Tanzát.
– A Kárhozatban vagyunk – válaszoltam. – Egyfolytában aggódnunk kellene.
Az idők során azonban nem telt minden nyugalomban. A Névtelenek elgyengűltek, a Mély Királyai közül pedig akadt egy erősebb, aki egy hatalmasabb varázslény miatt még nagyobb erőre tett szert, mint előtte bármikor. A peremmarsall a Kárhozatba vezényel egy egységet, hogy tölsék meg fénnyel a Névtelenek legújabb fegyverét és állítsák meg a helótasereget, akik hatalmas túlerővel robognak feléjük. De vajon sikerrel járnak? Hogyan tudna megállítani húszezer helótát ezer katona? Vajon hatásos lesz a fegyver? Na és hogy kerül majd vissza Ezabeth, ha Galharrow és barátai ugyan ezzel az eszközzel akarják visszahozni?
Akárcsak az előző kötetnél, itt is lassan indult be a cselekmény, de ez esetben teljesen érthető volt, hiszen mégiscsak eltelt hat év, az előző könyv befejezésétől kezdve. Azonban maga a regény hangulata sokkal inkább az Éjszárnyhoz hasonlít, hiszen itt is a Kárhozat került a középpontba, ami miatt sokkal sötétebb, váratlanabb és ami még fontosabb, érzelmesebb lett az egész könyv. Mint ahogyan a korábbi részekből megtudhattuk, az Üresség szíve által keletkezett hely előszeretettel játszik az ember elméjével, és ezalól nem volt kivétel Ryhalt sem. Az ott eltöltött időnek köszönhetően annyira elkezdett eggyé válni vele, hogy már-már nem tudta eldönteni mi valós és mi nem az. Ed McDonald pedig ezt az őrületet, ami kezdte ellepni az agyát, a folyamatos bomlást, ami lejátszódott benne, mesterien ábrázolta.
Tehát a történet középpontjában Galharrow áll, amitől teljes mértékben emberközpontúvá vált a sztori, az ő harcát az emberségével, és csak másodlagos az igazi nagy küzdelem, amire oly régóta vártunk. Ez nem jelenti azt, hogy aki a hatalmas akció és harci jeleneteket szerette ebben a trilógiában, annak csalódnia kell, mert nem, a kötet továbbra is bővelkedik csatajelenetekben, amik továbbra is elképesztően alaposan vannak leírva az olvasók számára.
A kötet négyszáz oldala szinte végig eseménydús, Galharrow egyik kalandból csöppen a másikba és egy percig sem unatkozhatunk. Igaz, ebben sokkal kevesebb volt a humor, de talán bátran állíthatom, hogy ez cseppet sem hiányzott, hiszen azért így is akadtak benne mosolygásra késztető mondatok és igaz bölcseletek. Na meg valljuk be, hogy aki ismeri a trilógiát és szereti, az szinte biztos hogy Ryhalt stílusáért, és az viszont nem változott.
Elvből is lehet utálni valakit.
A korábbi kötetekben számtalan kérdés felmerült, amire eddig nem kaphattunk választ. Most azonban, McDonald mindent bepótolt, ugyanis itt választ kaphattunk arra, Ryhalt hogyan vált Szarkaláb parancsnokává, hogy milyen alkut kötöttek, mi történt annál a bizonyos ostromnál, illetve a Kárhozatot magát is sokkal alaposabban megismerhettük – igaz, az már a címből várható volt – és immár talán meg is szerethettük, hiszen sokkal összetettebbé és mélyebb jelentségűvé vált, mint azt korábban hittük.
Egy biztos, a Kárhozat nagyszerű lezárása lett A holló jele trilógiának. Pörgős, eseménydús és izgalmas volt, a misőgéből pedig egyáltalán nem adott lejjebb. Új szereplők, új lényeg, új információk egy megszokott és lebilincselő világban, melyek által még katartikusabbá válik a trilógia befejezése.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
