Samantha Downing – Elbűvölő feleségem
Izgalmas, fordulatos és beteges. Ha jellemezni kéne az Elbűvölő feleségem című thrillert valószínűleg ezt a három szót mondanám rá.
A történet szerint elbeszélőnk a kertvárosban él feleségével Millicent-tel és két gyermekével. A látszat szerint ők a tökéletes család, az édesanya ingatlanügynök, ő maga teniszedző, a kislánya kitűnő tanuló és sportoló, a fia pedig kiválóan golfozik. A tökéletes családi hangulatot azonban kétség kívül Millicent alkotja meg, aki szigorú szabályokat tartat be velük. Minden nap pontban ugyanakkor tartják a közös családi étkezéseket, nincsen az asztalnál telefonozás, gépezés csak leckeírás után.
A házaspár azonban nem mindig élt ilyen jólétben. Régebben anyagi gondjaik voltak és pusztán a szerencsén és a kitartáson múlott, hogy Hidden Oaksba költözhettek. Időnként előfordult, hogy veszekedtek, nem mindig voltak a toppon, és az egyik ilyen alkalommal gyilkoltak meg valakit. Aztán még egyet. Aztán a még egyet. Most pedig, a kötet elején tartunk ott, hogy éppen a negyedik áldozatukat keresik. De vajon ki lesz az?
Samantha Downing kétségkívül zseniálisan építette fel ezt a regényt. A kezdetekben megismerkedhetünk a siket Tobias-sal, aki elcsábít egy nőt. Azután kiderül, hogy Tobias mégsem siket, sőt, mégcsak nem is így hívják, és még családja is van, ergo megcsalta a feleségét. Ezután haladunk előre a történetben, kiderül, hogy a férfi a feleségével együtt szórakozásból kezd el nőket meggyilkolni. Ez válik az ő közös kis titkukká, ami gyönyört okoz nekik. Az izgalom, ami ezzel jár számukra, felajzza őket.
Habár az elején a narrátorunk egyből ellenszenvessé vált számomra, a cselekmény, valamint a férfi érzései és gondolatai elérik, hogy mégis megkedveljem, mindennek ellenére. A folyamatos visszaemlékezéseknek hála megismerjük őt, illetve feleségét is fiatalon, a megismerkedésüktől kezdve, amikből látszik, hogy mennyire szereti a feleségét és milyen tökéletesnek tartja. Aztán szépen lassan azt is megtudjuk, hogy mi váltotta ki náluk a gyilkolás utáni szenvedélyt, hogy mi volt az a pont, amitől szexinek tartották egymást attól, hogy elrabolnak nőket, akiket aztán megölnek.
Egy napon azonban megtalálják az egyik áldozatukat, aki egy évvel ezelőtt tűnt el és kiderül, Millicent direkt intézte úgy a dolgokat, hogy felfedezzék a holtestet. A hulla azonban alig pár hetes volt. Vajon hol tartotta fogva ezidág és miért? Mit akart ezzel elérni? A város felbojdul, Jenna, a lánya egyre inkább kezd pánikba esni és teljesen megváltozik. Az egykor kitűnő tanuló rossz jegyeket kap, kővel megüt egy fiút, kést kezd el magánál tartani úgy, hogy alig egy évvel fiatalabb tizennégy éves bátyjánál. A narrátorunkat először lenyűgözi Millicent tette, aztán ahogyan egyre több információ derül ki az eset kapcsán, a férfi elkezd gyanakodni. Lehet, hogy mégse ismeri annyira a feleségét, mint hitte? Mi az, amit még nem tud a nejéről?
Még nem nagyon olvastam ilyen jellegű thriller történeteket, ahol a férfi szemszögéből voltak leírva az események, ráadásul úgy, hogy részben ő az egyik gyilkos. Tetszett, ahogy az írónő felépítette ezt a karaktert, még úgy is, hogy a regény során nem derül ki, mi is a neve. Egy izgalmasan összetett személyiség lett, aki meg tudta magyarázni a tetteinek az okát, hogy ő miért gyilkol, miért szereti ezt a szigorú, diktátor jellegű asszonyt. Furcsamód szimpatikus lett, akárcsak Millicent, aki még a férjénél is betegebb jellemet kapott.
A jó karakterek mellett nagyon tetszett a kép, ahogyan az írónő megalkotta a várost, benne az emberekkel, a technikákat, amikkel kínozva lettek az áldozatok, a média és a rendőrség hatásait, azt, ahogyan Downing bemutatta a médiának a gyerekekre való hatását. Ez az utóbbi nagyon fontos üzenete a könyvnek, a Jennával történtek ugyanis valós problémák.
Összességében egy izgalmas, fordulatokkal teli, szexi történet volt ez. Imádtam a két főszereplőt, beteges mivoltjuk ellenére, a túlbuzgó riportert, a koruknak megfelelően viselkedő gyerekeket és a meglepetéseket, amikben bővelkedett a sztori. Egy igazán élvezhető és jó történetet kaptunk, amit öröm volt olvasni.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
