Dolgok, amik megleptek Koreában 1. rész
Tavaly július elején lehetőségem volt ellátogatni Dél-Koreába, ahol egy hónapot töltöttem el különböző helyszíneken és szállásokon. Rengeteg városban, faluban és különböző híres területen jártam, amelyek csodálatosak voltak és kifejezetten élveztem azt, hogy ennyire közelről ismerhettem meg az országot és az ott élő embereket. Nem csak azt láttam, hogy a turistákkal tömött lakóövezetekben a külföldiekhez szokva sétálnak az utcákon, hanem azt is, hogy a kisebb településeken is mennyire nagy szeretettel fogadnak minket, európaiakat. Az utazásom alkalmával rengeteg olyan dologgal is kellett szembesülnöm, ami kulturális sokk volt a számomra és ezekről szeretnék többet írni.
Ahhoz viszont, hogy részletesebben tudjak mesélni az útról, muszáj megjegyeznem, hogy nem nyaralás szempontjából mentem ki az országba és nem egyedül, nem is a családommal. A lehetőségem, hogy ennyi helyre menjek, egy ifjúsági szervezetnek köszönhetem, ahogyan rajtam kívül még kettő másik magyar lány is, akikkel együtt utaztam. Az International Youth Fellowship nemzetközi táborán vettem részt két hétig, ez volt az utazásom fő oka. A táborban biztosítottak az összes résztvevőnek szállást az első két hétre, természetesen ennek a költségébe mi is beszálltunk, de ahhoz képest amit kaptunk, elenyészőnek bizonyult az ár. A hátralevő időben szintén a szervezetnek köszönhettük, hogy volt hol aludnunk. Vagy más tagoknál szálltunk meg egy-két napra vagy a Koreában található központokban kaptunk szobát. Nem egy dolog volt, amin a kint létem alatt megakadt a szemem és ezekből öt dolgot írok le a cikksorozat első felében.
Egész sokszor mentünk szupermarketekbe, ugyanis néha minket kértek meg, hogy vásároljunk egy-két dolgot vagy csak el akartak minket vinni világot látni. A legtöbb koreai boltban kóstolókat adnak, több fajta ételből is és van, amit akár előttünk sütnek meg kis edényekben. Akárhányszor nagyobb boltban jártunk, új dolgokat próbálhattunk ki, és néha még azt is mondták, vegyünk még egyet, ha ízlik. Nem tudom, ki hogyan van vele, de ez bennem valamiféle bizalmat indított el. Nem azt éreztették, hogy zsákbamacskát veszek, hiszen a dolgokból nagyon sok mindent ki lehetett próbálni. Természetesen ez ételekre vonatkozott.
Tekintve, hogy rengeteg koreai emberrel, gyerekkel és családdal tudtam találkozni, sok dolgot megfigyelhettem, hogyan is bánnak a vendégekkel. Nem tudok minden egyes személyről beszámolni, de akikkel én ismerkedtem meg, mind kifejezetten kedvesek voltak. Koreában egyébként is szívesen adnak az emberek ajándékot, ám leginkább olyan dolgokat, amik praktikusak lehetnek. Egy este például kaptam egy pár zoknit és megfázás elleni gyógyszert ajándékba. Emellett evőeszközt, pólót, inget és mindenféle ételeket adtak nekünk a különféle látogatások alkalmával. Nekem nagyon furcsa volt ezeket elfogadni, de mégis nagyon kedvesnek éreztem a gesztust.
Nem csak bevásárlóközpontokba, de többféle kozmetikai boltba is rendszeresen ellátogattam az egy hónap alatt. Vettem odakint alapozót, arckrémet, kézkrémet, szemhéjpúdert, arcmaszkokat és mind a kedvenc termékeim közé tartoznak. Ez viszont nem az egyetlen, amiért minden alkalommal boldogan jöttem ki az üzletekből. Az első pontból talán már kiderült, hogy a koreai emberek tudják, hogyan nyerjék el a vásárló bizalmát. Nos, ez nincs máshogyan a kozmetikai cégeknél sem, mert akárhányszor vettem valamilyen terméket nem csak azzal jöttem ki a boltból, hanem mindenféle kis tubusokkal, amelyeket ajándékba kaptam a vásárlásaim mellé. Ha végigsétáltunk a nagy sétálóutcákon, ahol szintén rengeteg bolttal találtuk szembe magunkat (pl.: Innisfree, Nature Republic) akkor is legalább öt új arcmaszkkal gazdagodtunk, mert rögtön a belépésnél a kezünkbe nyomták azokat.
Beszéltem a jó dolgokról, azonban meg kell említeni, hogy Koreában sem minden tökéletes, egy európai ember számára legalábbis. Sok olyan dologgal találkoztam, ami miatt muszáj volt meghökkennem egy ideig és ezek közül az egyik a közös fürdők. Nekem ez annyira felfoghatatlan volt, hogy el sem akartam hinni. Magyarországon is látunk olyat, hogy egy gyógyfürdőben valaki a zuhanyzóban leveszi a fürdőruháját vagy esetleg még úgy is megy a vízbe, ez azonban sokkal jellemzőbb Koreában. Tele van ilyen helyekkel, ahol nem igazán tartják szükségesnek a fürdőruhát. Sajnos én nem voltam elég bátor ahhoz, hogy egy ilyen élményt bevállaljak.
Ahhoz, hogy valaki bevásárlóközpontban vegyen ruhákat, nem elég annyi pénz, amennyivel a H&M-be menne nálunk az ember. Én személy szerint semmit sem vettem koreai boltokban, ugyanis annyira magasak voltak az árak, hogy képtelen lettem volna olyan sokat költeni rá. A fiatalabbak, akikkel beszélgettem azt mondták, ők is inkább utcai piacokon veszik a dolgaikat sokszor, és kisebb boltokban, mint a nagyokban, mert valóban nevetséges árakat szabtak ki a daraboknak.
Ennyit terveztem az első részben kifejteni, azonban hamarosan érkezik a következő. Van valami, ami titeket is annyira meglepett, mint engem?