Colson Whitehead – A Nickel-fiúk
Ha szereted az elgondolkodtató, sokszor megrázó, provokatív regényeket, amik még a letételük után is jóval foglalkoztatják az agyadat, akkor a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozata neked való. A mai napon a sorozat legújabb darabjáról lesz szó, A Nickel-fiúkról, ami az 1960-as évekbe repít minket vissza az Amerikai Egyesült Államokba.
A történet egy fekete fiúról, Elwoodról szól, aki a nagymamájával él. Szorgos, tanulékony és módfelett megbízható, így lehetőséget kap arra, hogy fiatal kora ellenére főiskolai órákat hallgasson meg. Azonban egy esemény folytán a bíróságra kerül, ahol bűnösnek nyilvánítják és a Nickel fiúnevelő intézetben kell letöltenie büntetését. Az otthon azonban nem olyan, mint amilyennek mi képzeljük, Elwoodnak számtalan dolgot meg kell tanulnia és még többet átélnie. Ezt az utazást követhetjük nyomon A Nickel-fiúk nem egészen háromszáz oldalán keresztül addig, amíg ki nem kerül.
A kisemmizett angyal után számítottam arra, hogy ez a nevelőintézet is kemény lesz. Arra, hogy nem lesz sétagalopp az olvasása, nehéz és megrázó lesz, hiszen egy KULT könyvről van szó és igazam is lett. Habár megérintette a lelkem és szerettem olvasni, teljes mértékben lebilincselt, mégis elborzasztott, ledöbbentett és teljesen kifacsart a kötet végén. Akárcsak a Drága kis szívemet, ezt is csak azoknak ajánlom, akik bírják a kemény sztorikat.
A regényben hatalmas hangsúlyt fektetnek a rasszizmusra, ami tovább fokozza a kötet drámai hangulatát. Így nem csak azt élhetjük át, ahogyan a nevelők visszaélnek hatalmukkal, hanem azt is, hogy milyen lehet elnyomottként élni. Azt, hogy milyen lehet(ett) úgy élni az életet, hogy mások lenéztek csak azért, mert más színű a bőröd. Emiatt nem ülhettél oda a buszon, ahova szerettél volna, nem mehettél be bármilyen szállodába, étterembe, moziba. Döbbenetes volt számomra ezeket a sorokat olvasni. És ez csak a faji megkülönböztetés, még ki se tértünk a könyv fő vonalára, a Nickel otthonban töltött időre.
A fiúk a nevelőintézetben ketté vannak választva, külön a fehérek a színesbőrűektől. Természetesen a bánásmódban, a tankönyvek és ruhák, ételek, nevelők és szabályok terén is hatalmas a különbség a két részleg között. Egy azonban biztos, hogy a gyermekek ugyan olyan félelemmel feküdtek esténként és jártak lesütött szemekkel a folyosókon, ha bizonyos felnőtt emberek elsétáltak mellettük. Meghökkentő volt olvasni számos eseményt, amit a nevelők műveltek a fiatalokkal. Még ha bizonyos történések nem is voltak részletezve, esetleg csak utalások voltak rá, az olvasó képzelete és fantáziája akkor is képes kitalálni ezeket és ez bőven elég. Az ember gyomra egy idő után valószínűleg nem is bírná.
A kötetben azonban vannak jó pillanatok is a sok szörnyűség mellett. Ott van a minden tekintetben kitartó nagymama, aki mindent amit tud elkövet azért, hogy unokája kijusson az intézetből és ott van Turner, a hűséges barát, akire bármikor számíthat az ember. Turner kalauzolja végig a naív Elwoodot az intézetesn és tanítja meg a börtön szabályaira, arra, hogy hogyan élheti túl a poklot, amit az ember akkor sem tud a háta mögött hagyni, ha már kijutott. Az emlékek, a félelem és a sok szörnyűség mindig ott fog lebegni körülöttük.
Minden szörnyűsége ellenére egy elképesztően jó, olvasmányos történet A Nickel-fiúk. Nem fog teljes mértékben a velejéig megrázni minden olvasót, hiszen ahogy fentebb is említettem, nem megy bele brutális részletekbe Whitehead, de kellően megragad benned. Engem legalábbis megvett magának.
A regényt most kedvezményes áron az alábbi linken be tudjátok szerezni. A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
