Erin Watt – Cifra palota

Korábban már említettük, hogy érkezik a Papírhercegnő harmadik része. A Cifra Palota a Royal család történetének folytatása, amelyben Reed és Ella végre egymásra talált, ám felhők gyülekeznek, amikor a fiút gyilkossággal vádolják. 

A sztori első részében megismerkedhettünk Royalékkal. Callum az édesapa, aki öt fiút nevel, miután felesége meghalt. Gideon, Reed, Easton és az ikrek mind-mind nehéz esetek, mindegyiküknek megvan a maga gondja. Gideon már nem él velük, hiszen felnőtt, de a többiek még mind gimnáziumba járnak. Callum barátja és üzlettársa, Steve halálát követően megkeresi annak lányát. Ella sztriptíztáncosként dolgozik, hogy eltartsa magát, hiszen édesanyja nemrég halt meg. A férfi magával viszi a palotába a srácokhoz, akik első körben ellenszevesek vele, de aztán sikerül megkedvelniük. Olyannyira, hogy Reed és Ella rövid időn belül egymásra találnak.

A második részben Ella megszökik tőlük, de végül visszatér a családhoz, ami addigra már rég befogadta őt. A kötet vége erősen függővéges, hiszen Reed-et gyilkossággal vádolják, míg Steve visszatér a halálból. A harmadik felvonás innen folytatódik. A fiút letartóztatják és elviszik kihallgatásra, míg a feltámadt férfival jó ideig ne foglalkoznak. Nem sokkal később megtudja, hogy Ella az ő lánya és elkezd apaként viselkedni, legalábbis próbálkozik. Magához veszi, majd beleavatkozik az életébe. Ella nincs ehhez hozzá szokva, de meggyőzik, hogy ez így a normális, ha a szülők aggódnak érte.

“Néha még mindig nem tudom elhinni, hogy mindegyikükkel utáltuk egymást, amikor először idekerültem. Reed elhatározta, hogy tönkretesz, a testvérei pedig felváltva gúnyolódtak velem, vagy éppen levegőnek néztek. Napi szinten eszembe jutott, hogy elmeneküljek.
Most pedig már el sem tudnám képzelni a Royal-fiúk nélkül az életemet.”

A történet miatt képtelen voltam letenni a könyvet, bár hibája volt töménytelen mennyiségben. Míg az első részt imádtam, a másodikat kevésbé, ezt viszont megint nagyon szerettem. Hiába a szappanoperás jelleg, engem akkor is lenyűgözött. Bár kezdek kinőni a young adult kötetekből, mivel a sorozatot már korábban elkezdtem, így nem akartam félbe hagyni. Az biztos, hogy alig várom Easton történetét, amit egész szépen felvezettek az első három részben.

Ami a problémákat illeti. Steve mindvégig ellenszenves volt. Nem bírtam a pasit, hiszen nem elég, hogy beleavatkozott Ella életébe, egyáltalán nem apaként viselkedett. Mint egy kisgyerek, akinek elvették a játékát. Ki akarta sajátítani magának a lányt, ráadásul még Reed-től is próbálta elszakítani. Persze a fiatalok szerelme ennél sokkal erősebb volt, hiszen eddig is túléltek mindent, most viszont szilárdabb a kapcsolatuk mint valaha.

“– Hogy merészeled, Carrington? – kap a szívéhez Wade, mintha Val nyílvesszőt lőtt volna belé. – Én egy modern kori Rómeó vagyok!
– Rómeó meghal – replikázik Val.”

A logikai bukfencekről kevésbé tudok írni spoiler nélkül, de azért érdemes végiggondolni, hogy miként derült fény a gyilkos kilétére, Maria történetére és még sorolhatnám. A vége nekem eléggé össze lett csapva, de ez sem vesz el az értékéből. A főszereplőket talán még jobban sikerült megkedveltetniük velem, Easton-ról és Val-ról nem is beszélve. A sorozat erőssége tehát a mellékszereplők kidolgozása és szála. Val és Wade kapcsolata sokat hozzádobott a sztorihoz és jó volt olvasni, ahogy Easton megkomolyodik és talán ő is párt talál magának. Callum igazi apuka, aki nem tökéletes, de próbálja a lehető legjobb döntéseket meghozni a fiúk érdekében. Nagyon megszerettem a karaktert.

Összességében tehát elmondhatom, hogy a két írónő ismét egy nagyon erős könyvet írtak a rajongóknak és ne feledjük, hogy a sztorinak még közel sincs vége. Azóta megjelent a 3.5, amely Gideon rövid sztoriját mutatja be, míg a 4. és 5. rész Easton-nal foglalkozik. Utóbbi kettő Magyarországon sajnos még nem kapható, de előreláthatólag idén bemutatásra kerülnek.

Hozzászólások