Könyvek

Gabriel Tallent – Drága ​kis szívem

A 21. Század Kiadó a KULT sorozatával különböző provokatívés polgárpukkasztó kasszasikereket mutat be az olvasói számára. Olyan könyveket, mely gondolkodásra, vitára készteti az embereket. Olvastuk tőlük már a Melmoth-ot, az Engedetlenséget és még jó pár kötetet, most pedig a Drága kis szívem került terítékre, ami egyszerre volt borzasztó, mégis zseniális.

A hírekben gyakran lehet hallani, hogy valaki megerőszakolta a lányát, hogy a szülőtől elvették a gyermekét, mert bántalmazta. Gabriel Tallent első regényében most ezeket a családon belüli erőszakokat fejti ki, és mutatja be nekünk igen megrázóan, a maga módján mégis gyönyörűen.

A történet egy tizennégy éves lányról, Teknőcről szól, aki édesapjával él kettesben. Édesanyja még kisebb korában meghalt, amit Martin, az apja, nem tudta feldolgozni, ahogy a saját édesapjával való kapcsolatát sem, ugyanis Teknőc nagyapja szintén egyedi módon bánik fiával, amit Martin keserű gyermeksorsnak tart. Elhatározta, hogy ő másként fogja nevelni lányát.

A férfi kétségtelenül érdekes személyiség. A világvégére készíti fel Teknőcöt, az iskolát hülyeségnek tartja, azonban a különböző túlélési technikákra tökéletesen megtanítja lányát. Folyamatosan edzeni és lőni tanítja Teknőcöt, és időnként a végsőkig képes elmenni, hogy a lánya a lehető legtöbbet kihozza magából. Azonban kapcsolatuk nem ettől lesz riasztó, hanem attól, amit Martin tesz a gyermekkel. Szexuálisan, fizikálisan és mentálisan is bántalmazza őt, aki ezek után mégis szereti édesapját. Rossz dolgokra kényszeríti, pinának és kurvának szólítja, ami már önmagában is undorító viselkedés. Teknőc mégis vágyakozik rá és a férfi szeretetére.

Nagyapja halála után Teknőc kezd rájönni, nem egészséges, nem jó a kapcsolata Martinnal. A kérdés csupán az volt számomra – illetve számunkra -, vajon mer, képes rá, hogy változtasson rajta? Elmeri hagyni édesapját vagy ott marad vele? Mi lesz ha Martin nem engedi meg, hogy távozzon, hiszen ragaszkodik lányához, konkrétan a szerelmének nevezi?

Őszintén bevallom, nagyon furcsa élményekkel gazdagodtam az olvasás során. Undorodtam a könyvtől és Martintól. Hol sajnáltam, hol pedig szívből haragudtam Teknőcre. Nem értettem, hogy lehet szeretni egy ilyen embert? Le akartam tenni a könyvet, de nem tudtam. Kíváncsi voltam, milyen sorsot talál magának a lány. Aztán ahogyan haladtam előre a történetben, szépen lassan megértettem a nézőpontját, az érzéseit, és üvölteni tudtam volna, hogy hé Teknőc, hülyeséget csinálsz!

Úgy gondolom az, hogy teljesen rabul ejtett egy ilyen témájú regény, a szerző profizmusában is rejlik, ami azért érdekes, mert mint ahogyan fentebb is említettem, a szerzőnek ez az első regénye. Mégis alapos, egyenletes és szépen felépített történet lett, aminek egyetlen pontjába sem tudnék belekötni. Tallent minden apró részletet leír, megelevenednek előttünk az erdő fái, növényzete, a veteményes, a reggeli rutin, ahogyan Teknőc lemegy a konyhába, feltöri a tojást, odadobja édesapjának, ahogy lezajlik a párbeszéd kettejük között majd kimennek az iskolabuszhoz. A szerző tényleg minden tüzetesen figyelt, egyszerűen nem maradtak bennünk kérdések, ami különösen jóleső érzéssel tölt el a regény végén. Tartja a fokozatosságot, apránként csepegteti az információkat és miután megbotránkoztat, egyből enyhíti is egy barátságosabb jelenettel.

Mégis, a legbrutálisabb részek számomra nem azok voltak, ahogyan az apa bántalmazta a lányát, hanem az, milyen szellemiséget teremtett a számára. Az, hogy Teknőc úgy gondolkodott mint édesapja. Sokszor tudta, érezte a szíve mélyén, hogy mit kéne tennie, mondania, mégis olyan szavakat használt, olyan gondolkodás módot, melyet az apjától tanult, mintha Martin szólt volna a szájából. Nekem ez, a mentális szennyezettsége sokkal elkeserítőbben hatott. Azonban kellettek ezek a részek, hogy megértsük őt. Azt, hogy tudja, hogy helytelen amit tesz az apja, ő mégis mennyire nagyon szereti, megvédi és mentegeti őt. A belső vívódásai teszik valóságossá ezt a történetet.

Tallent zseniális karaktereket hozott létre és egyszerre voltam hálás, mégis csalódott az iránt, hogy Martin belső vívódásaiba, gondolataiba nem kaptunk betekintést. Egyrészt kíváncsi lettem volna rá ő mit miért tesz pontosan, másrészt viszont tudom, hogy ha ezt a szemszöget megkaptuk volna, még keményebbé vált volna ez a kötet. Mégis úgy gondolom Martin egy zseniális elme lett, hiszen műveltté tette őt Tallent. Az ő személyében egy intelligens, olvasni tudó agresszív embert hozott létre, akinek a filozofálásait, elmélkedéseit valóban érdekes volt olvasni.

Összességében bár elborzasztott és összetört, mégis tetszett. Olyan világot tárt elém, amit olvastam a hírekben, tudok a létezéséről, mégsem bírtam feldolgozni ennek jelenlétét, azt, hogy ilyen létezik. Hogy őszinte legyek, nem tudom eldönteni ki az akinek ajánlanám, hogy olvassa el. Ehhez érettnek és keménynek kell lenni, ezt a könyvet tudni kell komolyan venni, mert nagyon nehéz olvasmány. Ha nem érzed magad elég erősnek ahhoz, hogy szexuális zaklatásról, egy igazán kemény apa-lánya kapcsolatról olvass, tényleg ne vedd a kezedbe. Bár a könyv olvastatja magát  és gyorsan lehet vele haladni, vannak részek, amiket ebben a kötetben fel kell dolgozni, hogy igen, most ez történt.

Ha nyitott vagy és kíváncsi, vedd a kezedbe, mert nem fogsz csalódni, ez egy igazán jó felépítésű, alapos és fantasztikus olvasmány a maga módján.

A regényért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Ha kíváncsiak lettetek a könyvre, itt tudjátok beszerezni.

http://www.ahmagazin.com/konyvek/teresa-driscoll-jobarat/

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?