Amy Meyerson – A firenzei gyémánt
Amy Meyerson neve korábban nem volt ismerős számomra, holott Az elmúlt napok könyvesboltja című regénye 2019-ben elég jól teljesített. Azonban a könyv magyar borítója nagyon megmaradt az emlékezetemben, így mikor rákerestem a szerzőre nagyon megörültem, hogy végre megismerkedhetek ezzel az írónővel is A firenzei gyémánt kötetének köszönhetően.
A történet a Miller családról szól. Helen Holokauszt túlélő, aki idős kora ellenére önzetlenül segít nem éppen jó anya típusú lányának felnevelni gyermekeit. Az unokák elég hamar kirepülnek otthonról és szétszélednek az USA területén, és habár egy régebbi vita miatt nem beszélnek egymással, a drága nagymamával mégis tartják a kapcsolatot. Helen azonban meghal, így hát a testvérek és édesanyjuk összegyűlnek, hogy tisztességben eltemessék. És persze, hogy felosszák az örökséget. Arra azonban egyikük sem számít, hogy olyan kincsre bukkannak, ami akár a firenzei gyémánt is lehet.
Nem egy átlagos történet A firenzei gyémánt az biztos. Ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott a történet elolvasása után. Egyrészt egy nagyszerű fikciós-nyomozós regény, hiszen a firenzei gyémántról szól, másrészt egyben ez egy igen érdekes családregény. Habár az utóbbi sokkal több bosszúságra adott okot az olvasás során, mégis inkább azt emelném ki, mivel annyira kendőzetlenül valóságos.
A regény leplezetlenül mutatja be az örökségen való acsarkodást.
Adott ugye Helen, aki anyjuk helyett anyjuk volt unokáinak. Halála után ők mégis mit csinálnak? Az örökségen veszekednek. Annyira, de annyira tipikus, ugyanakkor szomorú jelenség ez. Olyan sok ilyet láttam és minden alkalommal elkeserít. Jelen esetben Beck, Ashley és Jack nem értenek egyet egymással azzal kapcsolatban, hogy nagyanyjuk a lányára, Deborahra hagyta a házat, mivel egyesek szerint nem érdemli meg linksége, hóbortossága és egyéb negatív tulajdonságai miatt. Eközben Beck elhallgatja, hogy rá egy bross maradt, benne egy igen drága gyémánttal. Persze, ahogyan az lenni szokott, nem marad sokáig titok és onnantól kezdve az lesz a vita tárgya, és mindez olyan lehangoló!
A kötet pedig itt kezd érdekes lenni. A vita, hogy mi legyen a gyémánttal a könyv végéig elhúzódik, mivel megegyeznek, amíg nem derítik ki, hogyan került a nagyanyjukhoz a kő, addig nem döntenek a sorsáról. A nyomozás kezdetét is veszi, mi pedig egyenként nyomon követhetjük innentől kezdve a testvérek és édesanyjuk kutatását és jellemfejlődésüket.
Mindenkinek vannak gondjai és titkai.
Jack egy fiatal forgatókönyvíró, aki jelenleg ihlethiányban szenved és nem képes újat alkotni. Emiatt be van parázva, veszélybe kerül a párkapcsolata és pénzhiánnyal küzd. Ashley dúsgazdag volt egykor, azonban a férje miatt most neki is sürgősen pénzre van szüksége, Back-nek pedig hamarosan ki kell költöznie albérletéből, mivel a párja elhagyta és egyedül nem tudja fizetni. Mindhárom testvérnek kell a pénz és mindegyiküknek megvan a saját traumája és nehézsége. Mindemellett pedig azt is meg kell tanulniuk, hogy újra rendes családtagként viselkedjenek egymással sok-sok év után, és megbízzanak szertelen édesanyjukban.
Egyikük sem tökéletes mi több, elég sok hibájuk van, amiknek a többsége biztosan abból ered, hogy tulajdonképpen szülő nélkül nőttek fel. Bizalmatlanok és nehezen nyitottak a szeretetre, ami egyszerre szívfájdító és bosszantó a kötet során. Pontosan emiatt nagyon nehéz bárkit is megszeretni a regény során, mivel olyan nyersek és kegyetlenek sokszor. És pont emiatt volt annyira valóságos, mert el tudtam hinni minden egyes döntésüket.
A testvérek mellett Deborah, az édesanya is szerepet kapott, aki talán a legrosszabb volt az egész Miller családból. Míg a gyermekek viselkedéseire és érzelmeikre volt indok, addig én nem kaptam eleget ahhoz, hogy őt is megértsem. Miért lépett le folyton? Miért a gyermekein vezette le a veszteséget? Miért nem foglalkozott velük később? Miért kellett ahhoz egy újabb veszteség, hogy most újra előkerüljön? Mint elvált szülők gyermeke, nagyon-nagyon haragudtam rá, annyira élethű lett, annyira ismerős, hogy nagyon kíváncsi voltam, meg tudnak-e neki bocsájtani.
Rengeteg téma és kérdés felmerül a kötet során, ami további gondolkodásra késztet.
Nagyon sok családi dilemma és kérdés felmerül a kötet során, amiken érdemes elgondolkodni, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a gyémánt kutatása mellett sem. A gyökerek egészen az Osztrák-Magyar Monarchiáig vezetnek, így bizony Amy Meyerson megemlíti kis hazánkat is! Minden egyes alkalommal olyan boldog vagyok, mikor felfedezek valamit Magyarországról külföldi könyvekben!
Kifejezetten izgalmas volt nyomon követni, ahogyan a testvérek kutatásba kezdenek. Kikérdeznek embereket, különböző intézményekbe látogatnak, idegen könyveket fordítanak, ezzel pedig nagyon sok érdekességet és információt megosztanak az olvasóval nemcsak a Monarchia kapcsán, hanem bizony a Holokausztról is. Akit pedig érdekel a családfakutatás, annak egy jó hír, itt arról is szó van!
Szívesen olvastam volna kicsit többet a múltról, esetleg még azt is el tudtam volna képzelni, hogy kapjunk egy régi kori szemszöget is (mondjuk még több 1918-asat), de így is egy jó élmény volt. Nem voltam mindennel kibékülve, de mindez annak a számlájára írható, hogy tényleg eléggé valóságos karaktereket sikerült alkotnia, így a történet nem rugaszkodott el a valóságtól. Ha tehát szereted az ilyen stílusú történeteket, akkor ez egy jó választás lehet.
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
