Lynn Painter – A boldogító soha
A Jobb mint a filmekben és a Mr. Téves szám után meghoztam Lynn Painter legújabb könyvéről a cikkemet, mert egyszerűen nem bírtam magammal, persze, hogy elolvastam. A boldogító soha ismét abban a könnyed, humoros és érzelmekben gazdag stílusban íródott, mint a többi regénye és igen, ezt is nagyon szerettem! Bár, ki kell emelnem, hogy talán ez volt az eddigi leggyengébb olvasmányom tőle.
A boldogító soha története
A regény főszereplője Sophie Steinbeck, aki közvetlenül az esküvője előtt tudja meg, hogy vőlegénye, Stuart ismét megcsalta. Azonban, ahelyett, hogy ő maga állítaná le a szertartást, barátnője felbérel egy különleges szolgáltatót, egyfajta hivatásos tiltakozót, aki oly drámai módon természetesen megszakítja a szertartást. Így lép be Sophie életébe Max, aki hisz abban, hogy az embereket néha meg kell menteni önmaguktól – vagy éppen jövendőbelijüktől –, különösen akkor, ha egy rossz házasság küszöbén állnak.
A boldogító soha története innen indul, és ahogyan Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, lassan mindketten újragondolják, mit is jelent számukra a szerelem, a bizalom és az újrakezdés. Főleg, hogy Sophie az exének köszönhetően elhatározza, ő bizony nem hisz a szerelemben.
Sebezhető, mégis erős női főszereplő
Sophie karaktere egyszerre határozott és törékeny. A karrierjében sikeres, céltudatos nőként ismerjük meg, mint tökéletes HR vezető, a magánéletben azonban nagyon is magányos. Kifejezetten sajnáltam, hogy mennyire elszakadt a körülötte élőktől és eszembe juttatta, hogy a mai digitális korban ez mennyire valószerű. Nagyon sokan csak felületes barátságokat építünk vagy a párunk barátaira támaszkodunk, aztán ha valami történik, ott maradunk egyedül. Ez nagyon szíven ütött és el is gondolkodtatott, valahogy emberivé tette számomra Sophie-t. Ahogyan az is, hogy a nő szemüveges, ugyanis apróságnak tűnhet, de ritkaságszámba megy a romantikus regényekben, legalábbis én alig találkozom ilyennel.
Max elsőre talán túl tökéletesnek tűnik, tipikus romkom pasi: jóképű, intelligens, gazdag, ráadásul teljesen elkötelezett a munkája és a meggyőződése mellett. Mégis működik számomra, ahogyan a kettőjük közötti kémia is. A kettejük közötti kémia már az első pillanattól kezdve tapintható, még úgy is, hogy A boldogító soha inkább lassan, fokozatosan építi fel a kapcsolatukat.
Mellékszereplők, akik ellopják a show-t
Sophie két lakótársa igazi telitalálat, egyértelműen a kedvenceim lettek! Viccesek, pimaszok, szinte minden jelenetben, ahol szerepelnek, feldobják a hangulatot. Ők azok a mellékszereplők, akiktől A boldogító soha tulajdonképpen méltó lesz Lynn Painter nevéhez. Mi több, velük még egy második részt is el tudnék képzelni, amiben kiderül, hogy mi lesz velük a későbbiekben, hiszen az ő történetükre semmilyen utalás nincsen a regény végén.
Munkahelyi bosszúságok
Az esküvő után, a történet előrehaladtával kiderül, hogy Sophie-nak továbbra is együtt kell dolgoznia volt vőlegényével, Stuarttal. Ezek a munkahelyi jelenetek, a „finom” beszólások és apró csipkelődések a regény legszórakoztatóbb részei közé tartoznak számomra.
A boldogító soha – tökéletes nyári románc
A cselekmény nem bővelkedik drámákban vagy nagy fordulatokban, de talán ez nem is baj. A könyv éppen attól lesz tökéletes nyári olvasmány, hogy nem akar túl sokat mondani. Nincs benne túlkomplikált konfliktus, ettől függetlenül bővelkedik érzelmekben, könnyedséggel és jókedvvel.
Sophie karaktere és a szerelem nem létezéséhez való ragaszkodása miatt, illetve a túl könnyed és problémamentes cselekményívtől nem lett a legkedvencebb regényem az írónőtől, sőt. Talán ez eddig a leggyengébb. Ugyanakkor A boldogító soha romkomként megállja a helyét, könnyed, egyszerű, bonyodalmaktól mentes. A tökéletes nyári olvasmány, és pont annyira valószerűtlen, amennyire egy ilyen típusú regénynek lennie kell. Aki szeretne kikapcsolódni, nevetni, és egy kis szerelemben elmerülni, annak ez a könyv biztosan ott lesz a nyári kedvencei között.
