Caroline Peckham, Susanne Valenti – Tündérbosszú
Caroline Peckham és Susanne Valenti Zodiákus Akadémia sorozata nagyon gyorsan népszerű lett a romantikus fantasy és dark academia rajongói körében. Nekem azonban nem igazán nyerte el a tetszésemet az első rész során a két főszereplő naiv, beletörődő viselkedése, valamint a tündérek, főként az Örökösök kegyetlenkedései, így nem csoda, hogy némi fenntartással vettem kézbe a folytatást. Végül milyen jól tettem, hogy adtam neki még egy esélyt!
Az előzmények
A Zodiákus Akadémia első része, az Az ébredés Tory és Darcy Vega történetét követi nyomon, akik egy nap megtudják, hogy tündérek, ráadásul nem is akármilyenek, ők Szolaria trónörökösei. A Földről hirtelen a Zodiákus Akadémiára kerülnek, ahol egy teljesen új, varázslattal teli világ várja őket. Azonban, ahogyan az várható volt, nem mindenki várja őket tárt karokkal. A négy égi Örökös – Darius, Caleb, Max és Seth – mindent megtesz, hogy elüldözze őket az akadémiáról, így tehát a lányoknak nemcsak az elemek erejét kell megtanulniuk uralni, hanem túlélni is a könyörtelen, gyakran kegyetlen közegben.
Miről szól a Tündérbosszú?
A Tündérbosszú közvetlenül ott folytatja a történetet, ahol Az ébredés abbamaradt: a medencés incidens után Tory és Darcy dilemmába kerül, hogy ott maradjanak-e a Zodiákus Akadémián, hiszen az örökösök ezúttal az életükre törtek. Végezetül természetesen a maradás mellett döntenek és bár az örökösökkel való kapcsolatuk továbbra is feszült marad, azonban a lányok végre elkezdenek visszavágni, és nem hagyják magukat elnyomni. Alaposabban megismerjük a nimfákat, betekintést kapunk Szolária elitjeinek működéséről, és a testvérpár is egyre inkább elfogadja azt, hogy ők a valódi trónörökösök.
Mindeközben persze a romantika is képbe kerül, hiszen Orion professzor és Darcy között továbbra is ott a szikra, Tory pedig segítséget kap Dariustól, hogy megtanulhassa uralni a tűz erejét, ami akarva-akaratlanul kicsit közelebb hozza őket egymáshoz. Ugyanakkor ott van Caleb is, akinek szemszögével kezdődik az egész könyv és ebből megtudhatjuk, hogy Caleb nem igazán közönbös Tory iránt. Vajon mi lesz itt a továbbiakban?
A főszereplők végre erőt mutatnak
A Tündérbosszú sokkal kiforrottabb és izgalmasabb, mint az első kötet. Tory és Darcy karaktere végre fejlődésnek indul, aminek nagyon örültem: nem tűrik tovább szó nélkül az igazságtalanságokat és az Égi Örökösök kegyetlenkedéseit, sőt, előszeretettel vágnak vissza, még ha csínytevések formájában is. Végre elkezdenek kiállni magukért, és ezt óriási előrelépésnek érzem az előző részben tanúsított passzivitásuhoz képest. Ez adta úgy igazán a rész humorát és ívét, hiszen ezek által nem egyszer kerültek az örökösök komikus, kellemetlen helyzetekbe, amiket öröm volt olvasni.
Az örökösök árnyaltabbá válnak
Ugyan az első kötet végén arra számítottam, hogy a második rész még durvább bullyinggal dolgozik majd – hiszen úgy tűnt, a lányokat el akarják űzni –, meglepetés ért: a kapcsolati viszonyok elkezdtek enyhülni, a szereplők pedig nyitottabbá váltak egymás felé. Ez ugyan váratlan volt, de egyáltalán nem negatívum, sőt, ettől vált a kötet sokkal olvasmányosabbá és élvezhetőbbé számomra.
Az Égi Örökösök kapcsán – akiktől korábban tulajdonképpen rosszul voltam –, meglepő fordulat történt. A karakterek árnyaltabbak lettek, és bár a gonoszkodás még mindig jelen van, Darius és Caleb egyre több érzelmet, időnként pozitív kisugárzást, kedvességet mutatnak, ami egyre inkább szerethetőbbé tette őket. Ebben nagy segítség volt, hogy időnként felbukkantak olyan fejezetek, amik az örökösök szemszögéből íródtak. A feszültséggel teli dinamikák ezáltal elkezdenek érdekessé válni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben hogyan alakulnak majd a kapcsolataik a lányokkal!
Végre felbukkant egy kis világépítés
A Tündérbosszú egyik legnagyobb erőssége egyértelműen az volt, hogy végre elkezdtük jobban megismerni a világot. Kicsit alaposabban megismerkedtünk a nimfákkal, Szolária politikai elitjébe is bepillantást nyertünk és a tanórák is kezdenek értelmet nyerni. Mi több, Hullócsillag által egy rejtélyes nyomozásba kezdtünk, ami igen izgalmasnak tűnik.
Összességében szerintem a Zodiákus Akadémia második része sokkal minőségibbre sikerült. Sőt, Az ébredés kifejezetten rossz nyitánya volt az amúgy egyre érdekesebb sorozatnak. A Tündérbosszú már sokkal kidolgozottabb volt, amelyben végre elkezdődött a világépítés és egyértelműen látszik, hogy a szerzőpáros sokkal mélyebb történetet tervezett, mint aminek az első rész alapján tűnt.
Megérte kitartani!
A Tündérbosszú bár továbbra sem tartom hibátlannak, a sorozat második része végre megmutatta, külföldön miért rajonganak érte olyan sokan, mitől lett BookTok könyv. Ha az első rész nem is győzött meg téged igazán (ahogyan engem sem), úgy gondolom érdemes kitartani, mert ez a kötet sokkal erősebb lett. A karakterek végre fejlődnek, a világ kezd kibontakozni, a kapcsolatok pedig árnyaltabbá és izgalmasabbá válnak. Már nemcsak Tory és Darcy túléléséről és megalázásáról szól, hanem arról is, hogyan találják meg a helyüket ebben a kegyetlen rendszerben, hogyan kezdik el elfogadni önmagukat és hogyan válnak egyre magabiztosabbá. Na és persze ott vannak a rejtélyek, a hatalmi játszmák meg az egyre érdekesebb romantikus szálak is. Ráadásul, amit nem is gondoltam volna, ennek a résznek a végén úgy éreztem, hogy nekem ezt folytatnom kell!
