J. L. Armentrout – Obsession – Függőség

A tavalyi évben újraolvastam az egész Luxen sorozatot, hiszen hosszú idő után úgy döntöttem itt az ideje, hogy elolvassam a három Oblivion könyvet. Annyira szerettem az egész szériát, hogy nehezemre esett túllenni rajta és valahogy nem akaródzott elolvasni a Függőséget, hogy egy teljesen más szemszögből, más karakterekkel csöppenjek vissza az egészbe. Végül csak rávettem magam és ezzel kezdtem, mint az év első olvasmánya.

Őszintén nem tudom, jól döntöttem-e, ami 2022 első könyvét illeti, mert az Obsession – Függőség nem kifejezetten az volt, mint amire számítottam. Egyrészt, azt hittem egy jó kis erotikus-fantasy lesz, hiszen ezt jelenti a Zafír pöttyös jelölés, de abból nem kaptunk túl sokat, a főszereplő Hunter pedig nagyon-nagyon hasonlított Daemon-re, így egyből felvetődött bennem, hogy vajon az írónő csak ennyit tud, vagy ez a típusú férfi a zsánere? Na de nézzük is, miről is szól ez a könyv!

A történetről

Hunter egy arum, aki a Védelmi Minisztérium egyik alkalmazottja. Azért, hogy ő békében élhessen, meglegyen mindene, a minisztérium szoros megfigyelés alatt tartja és igazi bérgyilkosként működik. Ha el kell intézni egy rendbontó luxent, őt hívják, hogy kiiktassa. Ám a könyv elején nem ezért hívják fel őt az ügynökök, hanem azért, hogy védjen meg egy emberlányt, aki végignézett egy földönkívüli támadást. Hunterben fel is merül a kérdés, mégis minek? Mitől olyan különleges ez a nő, hogy neki kelljen védelmeznie?

Serena Cross-t a barátnője hívja, hogy valami nagy furcsaságot látott és hallott, ami miatt teljesen zaklatott. Állítása szerint valószínűleg földönkívüliek élnek az emberek között. Mikor a találkozásuk véget ér, Serena végig nézi, ahogyan konkrétan megsütik a lányt. Serena ezáltal olyan információk birtokába jutott, amik hasznosak lehetnek a Védelmi Minisztérium számára, emiatt úgy döntenek, kell neki a védelem, hiszen az új ismeretei miatt a luxenek vadászni kezdenek a lányra. Így kerül a képbe Hunter.

Miután Serena és Hunter megismerkednek, kezdetben a férfi házában bujkálnak. A két fél egyre jobban kezdi megismerni egymást mind testileg, mind lelkileg, a könyv pedig itt veszi kezdetét úgy igazán. A lány továbbra sincs biztonságban, Hunter pedig kezdi elveszíteni érzelemmentes önmagát.

A történet váltott szemszögben halad, hol Hunter, hol pedig Serena kerül az előtérbe, ami alapjáraton nagyon szuper volt, hiszen így megláthattuk mindkét fél érzelmeit és gondolatait. A rémült lányt, aki elvesztette a barátnőjét és egy gyilkos gondjaira bízták, illetve a félelmetesnek tűnő arumot, akiről tulajdonképpen hét-nyolc könyvön keresztül azt hittük, hogy maga az igazi rosszfiú, akitől tartani kell.

Igazán izgalmas szerelmi szálat ismerhetünk meg.

Ha jól emlékszem, valahol az Origin vagy az Opposition című könyvek környékén bukkantak fel először Hunterék és már akkor kíváncsivá váltam, hogy vajon hogyan lehetséges az ember-arum kapcsolat, de őszinte leszek, nem pont ezt vártam. A luxenek olyasfajta negatívumként tűntek fel ebben a regényben, ami eléggé zavart, függetlenül attól, mi történt a Katy-Deamon könyvekben. Eddig elsősorban asszimilálódásról, embereken való segítkezésről olvashattunk, itt viszont – egy jó kis Daemon felbukkanáson kívül – csak rossz dolgokat hallhattunk róluk. Értem én, hogy arumszemszög, aki a luxenek ellensége, mégis rosszul esett a szívemnek.

Ami viszont nagyon tetszett, hogy Hunter nem gondolt magára jó “emberként”. Végig tudatában volt annak, hogy ő gyilkos, hogy nem kéne vonzódnia Serenához és ezt a lánynak is a tudtára adta, ő nem hős. Mégis egy kicsit olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy a személyisége nagyon hasonlít Daemon-höz. Sok esetben agresszív volt és undok, ami nagyon erősen hajazott főszereplő elődjéhez. Nem tudom, ez azért van-e amit fentebb is írtam, hogy ez a pasi ideálja az írónőnek vagy mert ebben merül ki a rosszfiú imázsa, mindenesetre nekem ez volt az érzésem vele kapcsolatban.

Illetve az is jót tett az egésznek, hogy nem tinédzserekről, hanem felnőtt emberekről (idegenekről) olvashattunk, akiknek koránt sem olyan szeszélyes, hisztis a gondolkodásmódjuk, mint például Katy volt – félreértés ne essék, nagyon csíptem a csajt. Felnőtt fejjel mégis úgy gondolom, Serenát sokkal jobban esett olvasni így huszonöt évesen.

Nagyon élveztem az érettebb karaktereket.

Ha pedig már felnőtt emberek. Ugye ez egy erotikus fantasy címkét viselő kötet, ami miatt halasztgattam az olvasást. Hiszen az eredeti sorozat izgalmas, akciódús olvasmány és én ezt szerettem benne. Nem bírtam rájönni, hogyan lehet jó elegyet alkotni az akcióból és az erotikából. Tapasztalatom szerint az egyik mindig valamelyik a másik rovására megy. Armentrout ezt nagyon jól egyensúlyozta, a végét leszámítva, amit picit túl gyorsan lezárt. A két téma tökéletes elegyet alkotott, volt itt belőlük bőven. Igaz, olvastam már ennél pikánsabb sztorikat, így én ennél többet is bele bírtam volna képzelni, de azoknak a személyeknek, akik a Luxen sorozaton nőttek fel, ez épp elegendő. Nem volt egyáltalán túl sok, illetve túl erotikus, így akár azok is nyugodtan a kezükbe vehetik, akik nem kifejezetten szeretnek ebben a témában olvasni.

Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék azaz, hogy picit túl sok volt az “ágaskodó férfiasságból”, vagyis inkább a férfiasságból. A férfi nemiszervre ugyanis a fordító nem igazán talált más szinonimát, így előfordult nem egyszer, hogy egy oldalon jó sokszor találkoztunk ezzel a kifejezéssel. Na meg valljuk be, a férfiak nem pont ezzel szoktak a micsodájukra hivatkozni.

Összességében nagyon tetszett ez a szereplőpáros, mi több, azt is meg merném kockáztatni, hogy talán jobban is, mint az elődjeik. Ugyanakkor annyira szerettem Katy és Daemon történetét, hogy valószínűleg azért nem ájultam úgy el ettől a könyvtől, mert túl nagy elvárásaim voltak miattuk. Pedig Hunter és Serena sokkal szerethetőbbek és az ő románcuk is megérdemelt volna még egy kicsit bővebb kifejtést. Akit esetleg az erotikus vonal tart vissza ne aggódjon. Egyáltalán nem olyan erőteljes és arcpirító, mint az erotikus regények nagyja, hiszen az Obsession – Függőség egy ifjúsági regénysorozat kiegészítő kötete.

J. L. Armentrout – Oblivion 2 | Megéri elolvasni?

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?