Hogyan írjunk haikut?
A haiku régi japán versforma, amely mára rövidsége miatt az instaköltők egyik legnépszerűbb műfajává vált. De mi is a haiku tulajdonképpen?
A haiku a 17. században vált népszerűvé Japánban, legnagyobb képviselője Macuo Basó. A haiku 17 szótagból álló, háromsoros költemény, amely a természeti képek ábrázolásán keresztül közvetít mély filozófiai tartalmakat. A klasszikus haiku személytelen, szigorúan csak a képnek és a gondolatnak ad teret. Éppen ezért Japánban megkülönböztetik a szintén 17 szótagból álló, 5-7-5 sorképletű verseket a tartalmuk alapján: a tréfás hangulatúakat szenrjúnak, az élet utolsó pillanatában írt költeményeket dzsiszeinek nevezik.
“Vézna kacsácska,
lábad a sárga-pelyhű kimonóban
bár sose fázna!”
/Macuó Basó Fodor Ákos fordításában/
A műfaj a 20. századra Európában is népszerű lett. Magyarországon a leghíresebb képviselői Fodor Ákos és Tandori Dezső, de Faludy György, Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső is írt haikura emlékeztető, vagy a szellemiségét átvevő műveket.
Kosztolányi Dezső például a műfaj szellemiségét ültette át saját munkáiba:
“ÁLMODÓ
Vén lélek lakja ifjú testem.
Mit sem teszek, kétségbe estem.
Csak álmodom, tűnődve, resten.”
A haikuírás szabályai
A haiku 17 szótagból áll. Három soros, az első 5, a második 7, a harmadik szintén öt szótagból épül fel. A klasszikus haiku kötelező eleme a kigó, azaz az évszakszó, és csattanóval záródik. A haikuban ritkán fordulnak elő rímek, a szerzők ugyanis nagyobb hangúlyt fektetnek a dallamosságra, amelynek az alliteráció (a szókezdő hangok összecsengése) a leggyakoribb eszköze.
A haiku ma
A haiku mára kisebb változásokon ment keresztül. Noha még mindig tömör és a pillanatiságra törekszik, szerzőire jellemző a formai játékosság, az “én” megjelenítése, valamint azáltal, hogy napszakszavakat is alkalmaznak, az impresszinizmus érzete még erősebbé válik. Az Instagram hemzseg a haikuköltőktől, a versforma és a műfaj népszerűségét tovább erősíti a #mindennapraegyhaiku és a #365haiku kihívás, amelynek lényege, hogy egy éven keresztül minden nap írni kell egy művet, amelyet meg kell osztani a nagyvilággal. Ezen művek jellemzően már a hétköznapok jelenségeiből merítenek, olykor a lírai én is megjelenik bennük.
A haiku tehát könnyűnek tűnik a rövid versforma miatt, azonban épp a tömörsége teszi nehézzé az igazán jó haiku megszületését. Noha az évek során a személyesség nagyobb hangsúlyt kapott ezekben a művekben, fontos megjegyezni, hogy a haiku akkor igazán jó, ha az ábrázolt kép fogalmaz meg egy magasztos gondolatot, érzelmet. A szerzőknek ehhez nem csak a haiku hagyományát kell ismerniük, hanem önmagukat is.