Holly Black – A semmi királynője
Holly Black neve elsősorban A Spiderwick krónikák sorozat rajongóinak lehet ismerős. A gyermek- és ifjúsági könyvek után azonban írt egy Young Adult fantasy trilógiát is, amely A levegő népe címet viseli. A sorozat utolsó része, A semmi királynője 2020-ban jelent meg Szabó Krisztina fordításában a Könyvmolyképző Kiadónál.
Jude Duarte lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról, és cserébe Tündérfölde királynőjévé válhatott. Miután a nagykirály száműzi, a tündérek között nevelkedett halandó lány hamar rájön, hogy a hatalmat sokkal könnyebb megszerezni, mint megtartani. Jude kénytelen visszatérni a halandók világába, ahol a semmi királynőjének érzi magát. Megfogadja, hogy megtalálja a visszautat Elfhonba és elvesztett hatalmához. Amikor megérkezik kétszínű ikertestvére, Taryn, és a segítségét kéri, Jude száműzetése ellenére visszatér otthonába. Miközben megpróbálja megmenteni a nővére életét, szembe kell néznie Cardan iránti bonyolult érzéseivel is.
A semmi királynője első feléből megtudhatjuk, hogy sok minden megváltozott a tündérek világában koronázatlan királynőjük távozása után. Háború és újabb árulás van készülőben, a küzdelemből pedig Jude sem tervez kimaradni. A ravasz halandó lány beférkőzik az ellenséges katonai táborba, és hamarosan ismét belekeveredik a hatalomért folytatott véres politikai játszmákba. Ráadásul egy ősi átok is felforgatja Elfhon lakóinak életét, amelynek megfékezése szintén a birodalom nagykirálynőjére vár.
Az eseményeket szokás szerint Jude nézőpontjából követhetjük, kivételt képez a prológus, amely Cardan születésének idejére repít vissza minket. Újra betekintést nyerünk a korábbi kegyetlen herceg múltjába, és megtudhatjuk, miért töltötte gyermekkorát nagyrészt teljes magányban. A néhány oldalas visszaemlékezésből fény derül Cardan rossz hírének és szörnyű viselkedésének legfőbb okára is.
Engem az első kötet olvasásakor még kimondottan zavart, hogy a trilógia jelen időben íródott. Alapvetően a múlt idejű történetmesélést kedvelem, de egy idő után hozzászoktam a Holly Black által alkalmazott stílushoz és nyelvezethez. Amint beindultak az események, igazából észre sem vettem, hogy jelen idejű elbeszélést olvasok. Gördülékenyen haladtam a sorozat mindhárom részével, hiszen izgalmakból és váratlan fordulatokból nincs hiány.
A levegő népe szereplői közül többen is komoly karakterfejlődésen esnek át a trilógia záró kötetében.
Jude rájön, hogy vannak a hatalomnál és az irányításnál sokkal fontosabb dolgok is az életben. Bár ikertestvérével való kapcsolata közel sem felhőtlen, mégis belátja, hogy segíteniük kell egymást, ha életben akarnak maradni Tündérföldén. A legidősebb nővér, Vivi azonban keveset változik, hiszen még mindig a halandó barátnőjével próbálja rendezni a viszonyát. Heather nehezen tud megbirkózni a mágia és a természetfeletti lények létezésével, így drasztikus lépésre szánja el magát, amit végül meg is bán.
Az összes szereplő közül talán Cardan gondolkodásmódja és viselkedése változik a legtöbbet. Folyamatos belső küzdelmet vív önmagával, hogy levesse a gyermekkorában felvett kegyetlen herceg álcáját, és meg merje mutatni a valódi énjét. Fokozatosan omlanak le az érzéseit rejtő falak, miközben a Jude-dal való kapcsolatát igyekszik helyrehozni.
Természetesen van olyan karakter is, aki szinte semmit sem tanul a történtekből, és képtelen változtatni a szokásain. Madoc nem hajlandó a családja érdekeit előtérbe helyezni, továbbra is csak a hatalom érdekli. Már kevésnek ítéli a nagytábornoki szerepet, inkább a trónt követeli magának. Bár állítása szerint szereti a gyerekeit, ezt elég furcsa módon mutatja ki mindvégig.
Beszéljünk a csodálatos borítóról és a belső illusztrációkról is!
Holly Black tündéres fantasy sorozata lenyűgöző mind tartalmát, mind megjelenését tekintve. A semmi királynője egy télies hangulatú borítót kapott, amelyen láthatjuk a széttört Vérkoronát, illetve a történetben fontos szerepet játszó kígyó alakját is. Továbbá feltűnik a háttérben némi berkenyebogyó is, amely a halandók védelmét szolgálja az igézetekkel szemben.
A levegő népe esetében nem mehetünk el szó nélkül a részletgazdag, mesébe illő térkép, valamint az illusztrált versek és fejezetszámok mellett sem. Az utolsó kötet térképen már az előző részben létrejött új sziget, Insear is ábrázolásra került. Ezúttal is két verset olvashatunk, az egyiket még a prológus előtt, míg a másikat nagyjából a könyv felénél találjuk. A tündérekről szóló költemények körül havas fenyőket, koponyát, pajzsot és kardot láthatunk, amelyek utalnak az Elfhonban zajló küzdelmekre.
A semmi királynője váratlan fordulatokkal teli, keserédes lezárása egy lenyűgöző tündéres kalandnak.
A trilógia végén szinte minden szereplő sorsa eldől, és kevés nyitott kérdés marad. Összességében egy negatívumot tudnék említeni a sorozattal kapcsolatban, ez pedig a kötetek rövidsége. Annyira komplex világot és érdekes karaktereket alkotott az írónő, hogy szívesen olvastam volna róluk bővebben.
Ezt a könyvsorozatot elsősorban Holly Black rajongóinak, illetve a fantasy műfaj és a tündérek kedvelőinek ajánlanám. Kiváló választás lehet azoknak is, akik szeretik a feszültséggel teli hatalmi játszmákat, és kíváncsiak arra, hogyan zajlik az élet egy veszélyes lények lakta királyságban.