Sorozatok

Folytatódik az Így jártam apátokkal második évada

Idehaza viszonylag kevesen tudják azt, hogy az Így jártam apátokkal egyáltalán létezik. Amerikában a Hulu mutatta be 2022. január 18-án, Magyarországon a Disney+ forgalmazza. A második évad 2023. január 24-én indult el, és rövid szünet után május 23-ától folytatódik. Úgy tűnik azonban, hogy a széria elődje egyelőre túl magasra tette a lécet.

A kétezres évek egyik legsikeresebb szitkom sorozata, az Így jártam anyátokkal ugyan már majdnem tíz éve véget ért, mégis rengetegen rajonganak érte a mai napig. És mivel az utóbbi időben úgy néz ki, hogy a remake-ek és spin-offok korát éljük, nem meglepő, hogy ezt a szériát is utolérte a sorsa. Az idáig vezető út azonban nem volt egyszerű. Kevesen tudják, de az Így jártam anyátokkalnak már gyakorlatilag közvetlenül a befejezése után terveztek egy “kistestvért”, női főhőssel. Ennek a verziónak a pilotepizódja ugyan elkészült, de tovább már nem jutottak vele. A “How I Met Your Dad” állítólag nézhetetlenül rosszul sikerült (bár valószínűleg Greta Gerwiget azért sokan szívesen megnéztük volna a főszerepben), és a projekt jó néhány évre feledésbe merült. 2021-ben azonban a Hulunak köszönhetően elindult a “How I Met Your Father”, azaz Így jártam apátokkal.

Miről szól tulajdonképpen az Így jártam apátokkal?

A sorozat első évada messze volt a zajos sikertől, de arra mégis elég volt, hogy berendeljék a második évadot, ami kétszer annyi részt kapott, mint az első, viszont  ezúttal a részek két felvonásban érkeznek. Az első évadban megkaptuk az alapkoncepciót, ami nem meglepően ismét csak az eredeti történet “női megfelelője”. A főszereplő, Sophie elmeséli a fiának, hogy hogyan találkozott az apjával, a történet pedig közel sem egyszerű. Innentől kezdve meg persze, az elődhöz hasonlóan (majdnem) minden rész valami újat mutat, amin lehet nevetni. Mint ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Sophie és barátai (meg akik nem azok)

Az egyik legfeltűnőbb különbség az eredetihez képest az, hogy az Így jártam apátokkal esetében a szereplők egyáltalán nem alkotnak egy olyan összetartó csapatot, mint az elődeik. Vannak szereplők, akik többé-kevésbé ismerik egymást, olyanok is, akik kifejezetten közeli viszonyban vannak egymással, de olyanok is, akik egész konkrétan semmilyenben. A készítők ezzel egy kicsit a saját dolgukat is megnehezítették, hiszen hat szereplőt sokkal nehezebb volt az első évadban összeszoktatni, mint az Így jártam anyátokkal Robinját egyedüli “kívülállóként” a csapatba integrálni. Ennek megfelelően az igazán erős történetek inkább a második évadban nyernek teret, hiszen talán most már nem kell annyira a dinamikán aggódni. Ennek ellenére most, túl a huszadik epizódon néha még mindig zavaróan mesterségesnek hat, ahogy az írók párosítgatni próbálják a főszereplőket. A kapcsolatok tehát egy kicsit ügyetlenek, a főhős Sophie néha kifejezetten idegesítő, de ez még egyáltalán nem tragikus.

Az “anyasorozathoz” hasonlóan már itt is eljutottunk odáig, hogy az apa kiléte szinte teljesen mellékes. Ebben az egyben egyébként kifejezetten ügyes megoldást választottak a sorozat írói. Az első évadban rögön felvillantottak néhány potenciális apát, szóval már az elejétől mennek a találgatások, mindannyian kíváncsian várjuk a végkifejletet. A második évadban viszont tényleg szinte semmi támpontot nem kaptunk, ami még inkább erősíti ezt az izgalom-faktort. Remélhetőleg az évad végére már többet tudunk.

Cameoszerepek mindenhol

Amikor a készítők sikeres sorozatokról igyekszenek lehúzni még egy bőrt, az mindig kockázatos vállalkozás. Különösen akkor, hogyha ráadásul még egy elég prominens rajongói táborral van dolguk. Az Így jártam apátokkal esetében is úgy tűnik, hogy a készítők egy kicsit sarokba szorították magukat. Igyekeztek megtartani motívumokat az eredeti koncepcióból és újítani is. A második évad közepén már talán elmondhatjuk, hogy ez hellyel-közzel sikerült is. Ez a kombináció azonban azt eredményezte, hogy amíg a nézők fele azt kifogásolja, hogy túlságosan épít az eredetire és a nosztalgiára, a másik felének épp az a problémája, hogy nem eléggé.

Ennek a jelenségnek a legékesebb példája az, ahogy a sorozat a cameoszerepeket kezelte. Aki nem látta volna a sorozat eddigi részeit, az vigyázzon, mert spoiler következik: az első évad végen Robin, míg a második évad közepén Barney vendégszerepel az eredeti szériából. És a rajongók nagy része el van ájulva, pedig ezek a jelenetek valahogy mindig a legrosszabbkor jönnek. Mindkét cameo viszonylag fontos jelenetek közepén van, és ezekbe a fontos pillanatokba próbál beintegrálódni. Ezzel csak annyi a probléma, hogy éppen a lényegről veszi el a figyelmet. A nosztalgiát és a cselekmény kulcsfontosságú pillanatait összemosni nem feltétlen szerencsés. Valószínűleg azonban ez egy tudatos döntés akart lenni, “eladhatóság” szempontjából biztos megéri, de mégis jó lenne saját jogon elismerést kivívni.

Kedves streaming!…

A streaming elterjedésével megjelent egy probléma, ami a szituációs komédiákat hatványozottan érinti: a szolgáltatók egyszerűen szinte soha nem rendelnek be tíz epizódnál hosszabb évadokat, ami hatalmas érvágás ennek a formátumnak. Ez a tíz epizód nagyjából arra lenne elég, hogy megteremtse az alaptónust, megismertesse a nézőkkel a szereplőket, és az útjára indítsa a cselekmény fő mozgatórugóit, ehhez képest most ez alatt a tíz rész alatt egy kerek történetet kell prezentálni, felvezetéssel, levezetéssel és érdemi történettel. Ez persze nem lehetetlen, bőven volt ilyen a streaming-platformok előtt is, de általában a jobb sorozatok kiérdemeltek egy húszhoz közelebbi epizódszámot.

Érdemes megnézni az olyan klasszikusokat, mint a Jóbarátok vagy magát az Így jártam anyátokkalt. Az első tíz rész alapján senki nem mondaná meg, hogy milyen remek sorozatok ezek. A rajongótáboruk is csak pár évaddal később duzzadt csak fel igazán. Persze nem törvényszerű, hogy ez így lesz az Így jártam apátokkal esetében is, pláne hogy spin-offként a sorozat gyakorlatilag predesztinálta magát a kritikára és a “régen jobb volt” stílusú megjegyzésekre, de hát így járnak azok, akik eredeti koncepciók helyett a biztos bevételre utaznak.

Konklúzió

Az Így jártam apátokkal készítői úgy tűnik, tudnak fejlődni, ha nagyobb mozgásteret kapnak. A második évad történetei sokkal jobban vannak felépítve, bár mégis érezni, hogy valami nem stimmel. Hat különböző embernek külön-külön cselekményt kitalálni és húsz percbe belesűríteni nem egyszerű, így többször is előfordul, hogy egy-egy szereplő akár több részen át háttérbe szorul. Az epizódok között egyébként akadnak kifejezetten érdekesek is, amik abszolút az előd hangulatát idézik. Valószínűleg keveseknek lesz ez az új kedvenc sorozata, de ennyi pont elég ahhoz, hogy ezt a pár részt egyszer-egyszer szívesen megnézzük kikapcsolódás gyanánt.

Hozzászólások