Könyvek

Nina George – Kis francia bisztró

Nina George a Levendulaszoba szerzője egy újabb remek romantikus alkotással jelentkezett. Az Alexandra Kiadó jóvoltából nemrég jelent meg a Kis francia bisztró, amely Bretagne-ra kalauzolja el az olvasót. Engem azonnal megnyert a közel 400 oldalas regény. 

A történet Marianne-ról szól, aki egy hatvanéves német hölgy. Egy párizsi utazás során a Pont Neuf-ről a Szajnába veti magát, ám a nőt megmentik. Kórházba kerül, ahol meglát egy bretagne-i halászfalut ábrázoló képet. Nem sokkal később itt is találja magát, ahol el szeretné tölteni az élete utolsó napjait. Persze nem minden úgy alakul, ahogy ő azt tervezi. Marianne megismerkedik Yann-nal, egy festővel. A találkozás nagy hatással van rá, így új életet kezd.

Bár én nem olvastam a Levendulaszobát, a borító és a sztori leírása azonnal magával ragadott. Egy nagyon erős kezdetű alkotásról van szó, hiszen öngyilkossági kísérlettel indul a sztori. Bár Franciaország sosem vonzott igazán, voltak már hasonló élményeim egy-egy könyv kapcsán. Nem egy alkotás győzött meg egy adott hely szépségéről, és ez most sem volt másként. Bretagne egy csodálatos vidék, amelyet az írónő tökéletesen bemutatott számomra.

Vajon a ruhák át tudnak formálni egy nőt? Nem, de segíthetnek, hogy újra felfedezze önmagát. Marianne valami olyasmit érzett, amiről sohasem gondolta volna, hogy benne is megvan: nőiességet.

A gyönyörű borító után tehát a belső tartalma is meggyőzött, hogy igenis érdemes volt lecsapni rá. Ez tipikusan az a kötet volt, aminél nem zavart, hogy lassan tudok vele haladni. Sokszor iktattam közbe szünetet, hiszen sok esetben elgondolkodtattak az olvasottak. Vajon lehetséges, hogy 40 év szenvedés után az életem hátralévő része még szépen és nyugalomban telhet? Lehetséges ekkora pálfordulás?

Annak ellenére, hogy élveztem, azért nem szabad megfeledkezni a komolyabb témákról sem. Egy öngyilkossági kísérlettel indító sztoriból sok mindent ki lehet hozni. A magány, a depresszió azonban rengeteg ember életében jelen van. Ha csak időszakosan is, de mindenki találkozik ezekkel a dolgokkal. Marianne sok hibát vétett és sok rossz döntést hozott az életében, mégis szerethető volt, ugyanis Nina nagyon emberinek állította be a nőt. A végére egy nagyon erős karaktert kaptunk, amely kifejezetten tetszett. Bár tény, hogy ekkora változások és véletlenek nem következnek be az életünkben, Marianne-val mégis így történtek.

Annak ellenére, hogy a Kis francia bisztró egy idősebb korosztályt mutatott be, még nekem is élvezhető volt. Az én 25 évemmel mondhatni fiatal vagyok még egy ilyen sztorihoz, bár én nem így gondolom. Amennyiben kicsit is érettebb vagy a veled egykorúakkal, ajánlom elolvasni A kis francia bisztrót. Vajon hol tartunk mi? Az én generációm is így végzi? Lehet, hogy később még rosszabb lesz a helyzet? Nem tudni, de biztosan elgondolkodtató a dolog.

Szerette azt a nőt, akivé válni kezdett, aki kilépett a börtönéből, aki saját szobában aludt, és döntötte el, hogy mikor mit akar csinálni; aki nem akasztotta fel azonnal Yann vizes törölközőjét, és nem vette fel a földről a ledobált ruháit, miközben a férfi belemerült a művészetbe; aki most az egyszer nem tette a teáscsészét a mosogatóba; és aki nem kezdett el három napra előre gondolkodni, hogy mit főzzön szerdán vacsorára.

Összességében egy nagyon szépen megírt történetet volt a Kis francia bisztró, amelyben van drámai, de szívmelengető pillanat is. A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Elizabeth Klehfoth – Gyönyörű idegenek

Hozzászólások