Könyvek

Elizabeth Klehfoth – Gyönyörű idegenek

Az embernek az egyik fő evolúciós késztetése az, hogy csapatba tartozzon, egy közösséghez, ami ha úgy alakul megvédi vagy előkelő helyet biztosít számára a többi ember között. A középiskola pedig legtöbbször a klikkesedés melegágya. Okosan kell tudni választani, mert az, hogy melyik csoportba akarsz tartozni akár örökre megbélyegezheti az életed. Te hogyan döntenél? Meddig mennél el, hogy bevegyenek a kívánt körbe? Ezeket és még sok más kérdéskört jár körbe Elizabeth Klehforth thrillere, a Gyönyörű idegenek!

Történetünk főszereplője Charlie Calloway, aki az előkelő Knollwood gimnázium tanulója. A lány édesanyja évekkel korábban eltűnt, édesapja pedig gazdag ingatlanmágnásként a legtöbb idejét üzleti tárgyalásokon tölti. Charlie-nak a neve miatt és édesanyja máig rejtélyként számított eltűnése miatt híre van a gimnáziumon belül, ám ennek ellenére igazi, közeli barátai nincsenek. Haverjai persze vannak, de velük nem igazán osztja meg az őt igazán nyomasztó dolgokat. Aztán egy nap őt és szobatársát Drew-t meghallgatásra invitálja egy rendkívül szűk és elit knollwood-i klub az „A”.

A bekerülés természetesen nagyon izgatja Charlie fantáziáját, hiszen életében először igazán  tartozhatna valahova. Arról nem is beszélve, hogy ennek az illegalitásban működő klubnak olyan hatalma van az iskolában (és azon kívül is), hogy bárkiről bármilyen titkot képesek kideríteni vagy éppen tanárokat koholt vádak alapján elmozdítani a helyükről. Mivel azonban ez a kör nagyon exkluzív csak meghívásos alapon lehet bekerülni, mégpedig úgy, hogy a jelölteknek számos próbát teljesíteniük kell.

Eszembe jutott, mit mondott Ren aznap este, amikor bekerültem az „A” jelöltjei közé: a titkok összekötnek bennünket. Ez a kötelék pedig a mennyekig emelhetett bennünket, de pont ilyen könnyedén el is pusztíthatott minket.

Charlie tehát nekiindul a próbáknak, mely során számos rizikós helyzetbe kerül, a kicsapást kockáztatva. Ám ezzel párhuzamosan még nagyobb, az édesanyjához kapcsolódó titkokra derül fény, ő pedig elhatározza, hogy apja akarata ellenére nyomozásba kezd, hogy kiderítse mi történt azon az éjszakán a család tóparti házában. Ahogy egymás után derül fény a rég eltemetett múltbeli történésekre a kép nemhogy kezdene összeállni, hanem csak még zavarosabbá válik.

A könyv két idősíkon játszódik, az egyik Charlie szála, a másik pedig az édesanyjáé Grace Fairchild-é, ami olyan ütemben bontakozik ki előttünk, ahogy a lány sorra leplezi le a történteket. Érdekes egyszerre anyát és lányát megismerni, megfigyelni, hogy adott helyzetekben mennyire döntenek hasonlóan, milyen elveket követnek. Ezekhez kapcsolódik még harmadikként az apa, Allistair Calloway szemszöge, aki által még részletesebben, egy harmadik nézőponrból is láthatjuk az eseményeket.

Tíz év együttlét pont olyan volt, mintha túl sokszor hallgattad volna meg a kedvenc számodat a rádióban. Kívülről ismerted a dalszöveget, de az érzések, amiket a dal nyújtott, elvesztek; mindaz, ami megszerettette veled ezt a számot eltűnt. Ez zavaró volt, mert a dalszöveg nem változott, ahogy az ütem és a dallam sem. Semmi nem változott. Leszámítva, hogy amikor most meghallottad, a legszívesebben csatornát váltottál volna.

Több szerelmi szállal is találkozhatunk a regényben, de szerencsére ezek nem nyomják el a történet thriller-valóját, hanem sokkal inkább, főként Charlie oldaláról mellékszálként jelennek meg, a könyvben csak kiegészítve az eseményeket.

Ami még kiemelendő, hogy a legtöbb szereplő megfelelő mértékben ki van dolgozva és egyikük sem az a lapos „biodíszlet” karakter vagy egyértelműen csak jó vagy csak gonosz. Mindannyian hús-vér emberek saját, egyéni problémákkal, akik hajlamosak rossz döntéseket hozni, gonoszkodni, de szeretni és változni is. Ez utóbbi főleg főszereplőnknél fedezhető fel, akinek a karaktere üdítő változatosság volt a sok-sok egysíkú és változásra képtelen regényhős után.

Ha megtanultam valamit a nyomozás során, miközben anya múltjában vájkáltam, akkor az az, hogy igazából senki nem érthet meg teljes egészében egy másik embert. Sok tekintetben anya, apa – a hozzám legközelebb álló emberek, azok, akik a legtöbbet jelentették számomra – idegenek voltak. Gyönyörű idegenek.

Magában a történetben, mint már említettem a thriller vonal a hangsúlyos és az írónő remekül ábrázolta azt is, hogy milyen titkai és rejtett terhei lehetnek egy látszólag idilli családnak. Sőt, minket is elgondolkodtat, hogy vajon valóban olyan jól ismerjük-e a saját családunkat, mint amennyire gondoljuk vagy esetleg a környezetünkben is lappanghatnak olyan titkok, amik jobb, hogyha soha nem kerülnek napvilágra.

Összességében elmondható tehát, hogy Elizabeth Klehfoth bemutatkozó regénye a Gyönyörű idegenek egy nagyon jól megírt, összeszedett thriller, amely sokáig képes elhitetni veled, hogy te már az elején kitaláltál mindent csak azért, hogy aztán csavarok sorával borítsa fel az egész addigi koncepciót.

A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Bonnie Ohara – Hogyan legyünk profi kenyérsütők?

Hozzászólások