Antonio Iturbe – Az auschwitzi könyvtáros
Az Auschwitzról szóló olvasmányok mindig nehezek. Van bennük egy bizonyos légkör, amit nehéz feldolgozni, hiszen megannyi ember halála kapcsolódik a helyhez, ezt pedig mindenki tudja. Ugyanakkor mégis csodálatos regények készültek róla, amik közül egyre több kerül a boltok polcaira, én pedig a maga bizarr módján nagyon szeretem ezeket olvasni, hiszen akikről írták vagy akik írták, a valóságot mesélik el. Antonio Iturbe pedig ezúttal egy gyermeket tett meg főszereplőnek Az auschwitzi könyvtáros című könyvében.
A regény Dita Krausról szól, aki 14 éves korában került Auschwitzba, a prágai gettóból. Dita csakhamar a 31-es blokkba került, ami egy gyermekbarakk volt, aminek feladata a gyermekek őrzése volt, míg szüleik dolgoztak. Mivel maga a könyv tiltott eszköz volt Auschwitzban, így tanulni hivatalosan nem tanulhattak. Ettől függetlenül a barakk zsidó parancsnoka, Freddy Hirsch életét kockáztatva oktatta a fiatalokat. A könyvek őrzését pedig Ditára bízta, így a lánynak kellett őriznie és elrejtenie. Ez a nyolc könyv pedig a lány életébe is kerülhetett volna, ő mégis nap mint nap őrizte és figyelte őket, így ő lett a lány, aki a világ legfiatalabb könyvtárosa lett.
Úgy tartották, hogy a könyvek egy jobb világ reményét jelenthették. Gondolkodásra sarkallhatták az embert, emiatt veszélyes tárgynak minősült. Freddy Hirsch ettől függetlenül fontosnak tartotta a gyermekek oktatását, így a 31-es barakk bizony oktatta a fiatalokat. Ha pedig ellenőrzést kaptak, a gyermekek éneklést színleltek és egyikük sem árulta el magukat.
Dita Kraus túlélte Auschwitzot, így a szerzőnek lehetősége nyílt egy Prágai beszélgetésre, ahol a nő alaposan beszámolt neki az ott történtekről. Felelevenítette Antonio Iturbe-nek a múltat, a szerző pedig ezt vegyítette a kutatómunkával és a képzeletével, amiből végül megszületett ez a gyönyörű és szívszorító regény.
Ahogyan az az ilyen regényeknél lenni szokott van benne bőven kegyetlenkedés, embertelenség, lenézés, nyomor, kínzás, bántalmazás és gyilkosság. A kötet elején pedig egyből fel is tűnik a mindenki által ismert Josef Mengele is. Az ő emberkísérleteiből is sokat kapunk, továbbá abból is, hogy milyen vége lett egy-egy szökési kísérletnek is. Talán nem lepődtök meg, ha azt mondom, nem a legszebb.
Ahogyan az várható volt, Az auschwitzi könyvtáros egy újabb fájdalmas, ugyanakkor tanulságos és csodálatos mű.
Kendőzetlenül mutatja be az auschwitz–birkenaui koncentrációs tábor szörnyűségeit, ami bár borzalmas, mégis a kíváncsiság egyszerűen húz ezekhez a művekhez, az agyam nem képes felfogni, hogy ez igenis megtörténhetett. Nem tagadom, nagyon nehezek ezek az olvasmányok, mégis teljes mértékben magukkal ragadnak. Az igaz történetek – vagy legalább is részben igaz történetek – pedig mindig rátesznek egy plusz drámafaktort, legalább is nálam.
Dita története ráadásul nem csak ezt a szörnyűséget meséli el nekünk, hanem azt is bemutatja, hogy az olvasásnak, a könyveknek mekkora erejük van. Hogy nem csak unalomból olvas az ember, hanem a regények, könyvek igenis nagy értéket képviselnek. Bemutatja azt, hogy egyes történetek mennyire magukkal tudják ragadni az olvasót, hogy mekkora reményt nyújthatnak és mekkora erőt lehet belőlük meríteni.
Hogy a segítségükkel akár életünk legrosszabb időszakát is át lehet vészelni.
Mindentől függetlenül egy pillanatig nem éreztem soknak ezt a regényt. Olvasmányos volt és rendkívül érdekes, a visszatekintésekkel együtt. Mivel főleg Dita személyére koncentrált, a legfiatalabb és “legkisebb” könyvtárosra, sokkal inkább volt életrajzi regény, de nem bántam. A szerző rendkívül jól ragadta meg érzelmeket, tudta mi kell az olvasónak, ezért tökéletesen tudott játszani a feszültséggel és a hangulattal, amit nemcsak az határozott meg, hogy hol játszódik a történet, hanem az is, hogy mindezt a sok szörnyűséget egy gyermek szemén keresztül mutatta be.
Úgy gondolom ez nem csak nekünk, könyvszeretőknek fontos olvasmány, hanem bárkinek, aki szereti ezt a témát. Dita által megtanulhatjuk, hogy a könyveknek mekkora erejük van, azt, hogy vannak olyan pillanatok, amikor igenis nagy vigaszt nyújthatnak.
A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!
