Légrádi Gergely – Nélkülem–Nélküled
Nem is olyan régen írtunk arról, hogy megjelent Légrádi Gergely legújabb kötete, a Nélkülem-Nélküled, amely a szerző korábbi kötetének kibővített változata, együtt a második résszel. A Jaffa Kiadó újdonsága tehát egyből két történetet tárt elénk, aminek egyszerűen nem tudtunk ellenállni.
A regény már a leírásában nagyon megfogott, ugyanis a Nélkülem azt mutatja be, hogy a fiatal édesapa, Miklós, hogyan dolgozza fel betegségét és a tudatot, hogy ő bizony meg fog halni, míg a Nélküledben Miklós feleségének szemszögéből olvashatjuk, hogyan boldogul nélküle, két közös gyerekükkel és háztartásukkal. Ez pedig akárhogy nézzük egy olyan téma, amivel nagyon ritkán találkozni, hiszen a legtöbb esetben magát a leépülés folyamatát ilyen részletességgel, alapossággal nem igazán szokták az olvasók elé tárni, mint ahogyan Légrádi Gergely tette.
A központi téma tehát az Alzheimer-kór, ami még a mai napig sem gyógyítható betegség. A lefolyási időt lehet húzni-halasztani, de előbb utóbb sajnos bekövetkezik a tragédia, függetlenül a beteg korától. Az Alzheimer ugyanis nem csak az időseket érintheti. Miklós a felesége javaslatára keres fel egy orvost, hogy kiderítsék miért lett ilyen feledékeny, ami rá nem jellemző. Ő a családfő, a mindig pörgésben levő férfi, aki vezető beosztásban dolgozik, akihez mindig mindenki fordul ha probléma van és ő az is, aki otthon a felesége segítségére siet, és oldja meg a megoldhatatlant és sosem kapcsol ki.
Miklós életében hatalmas törést okoz, hogy fokozatosan veszti el memóriáját és kezd leépülni. Ezt a kálváriát járjuk be vele együtt. Hogyan élte meg a betegséget, milyen gondolatai vannak az egésszel kapcsolatban, hogyan reagált erre a környezete, a munkatársai, a felesége és a gyermekei.
Ezt követte Eszter, akire úgyszintén hatással volt férje állapota, majd elvesztése. Általa megtudhatjuk milyen a betegség túloldalán lenni, milyen áldozatokkal és lemondással jár ápolni valakit és végignézni szerettünk teljes leépülését úgy, hogy közben tartani kell önmagunkban az erőt. Eszternek ugyanis gondolnia kell gyermekeire is. Miklós halálával rá hárul nemcsak a gyermekek felnevelése, de a pénzkeresés feladata is. Ez azért is okoz neki nehézséget, mert a Miklóssal való házassága során megszokta a biztonságot és elvesztette önállóságát, ami a való életben is sokszor előfordul a nőkkel. Sokszor egy-egy párkapcsolat végeztével rájönnek a felek, hogy idő közben elvesztették barátaikat, hitüket, és talán még saját identitásukat is. Eszterrel is ez a helyzet, ráadásul azon is elgondolkodik, vajon tényleg olyan őszinte volt-e a kapcsolatuk Miklóssal, mint ahogyan ő azt hitte? Ebben a részben tehát végigkövethetjük, hogyan keres munkát, új kapcsolatot, hogyan neveli a gyermekeket mialatt próbálja feldolgozni a gyászát.
Nagyon tetszett a regény írásmódja, amivel szintén nagyon ritkán találkozom. Egy-egy gondolatmenet, szituáció sokszor nem több néhány sornál vagy bekezdésnél, ami igen érdekesen építkezik. Ahogy kezdi elveszteni Miklós a memóriáját, úgy rövidül egy-egy rész, ami folyamatosan fokozza a feszültséget. Ezzel ugyanis nemcsak a betegségre utalhat a szerző, hanem arra is, hogy mennyire felgyorsult világban élünk, ahol az ember egy folyamatos mókuskerékben él. A párbeszédek ugyancsak rövidek és pörgősek voltak, elképesztően olvastatta magát, ugyanakkor mégis lassan haladtam az olvasással, aminek az oka egyszerű. Nagyon megrázó olvasmány volt számomra. A kötetet folyamatosan le kellett tennem, hogy feldolgozzam, ezzel a dinamikával ugyanis olyan erős nyomást gyakorolt rám, ami ritkán esik meg velem.
Együtt éreztem Miklóssal, az életerős, magabiztos férfival, aki egyre jobban kezdett elveszni és összezavarodni, kétségbeesni. Aztán együtt éreztem Eszterrel, aki elvesztette a támaszát, élete társát, gyermekei apját. A nőnek újjá kell építenie életét, elmagyarázni a gyermekeknek, hová lett az édesapjuk. Habár a második rész is igen komoly volt, mégsem éreztem benne akkora dinamikát, mint Miklós részében. Fontos, sőt, talán számunkra fontosabb témát kellett volna érintenie a gyász feldolgozása miatt, mégis sikerült elkanyarodnia egy olyan irányba, amit nem éreztem odaillőnek. Többet akartam olvasni arról, hogyan dolgozza fel a gyermekekkel együtt a történteket.
A Nélkülem – Nélküled egy megrázóan alapos olvasmány az Alzheimer-kórról, a betegség lefolyásáról és a gyász feldolgozásáról. Megrázó és tanulságos kötet, amit mindenkinek megéri elolvasni. Általa átértékeljük azt, hogyan éljük az életünket, megéri teljes mértékben csak a munkának élni? Elpocsékolni az időt folyamatos telefonnyomkodással? Nem lehetne kilépni a megszokott mókuskerékből, hogy új dolgokat próbáljunk ki?
Gyönyörűen megírt, igazi szívet tépő mű életről, halálról, elengedésről, megbocsájtásról és a lezárásról. Arról, hogy merjünk élni, élvezzük az életet és ne csak álmodozzunk. Kemény sztori, amit megéri elolvasni. Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!
