Kristan Higgins – Várva vártalak
Habár a Várva vártalak című könyv Kristan Higgins tollából már a Kék Gém sorozat harmadik része, nekem mégis ez az első olvasmányom az írónőtől. Szerencsére a General Press Kiadó köteteire sokszor jellemző, hogy bár van összefüggés az egyes könyvek között, mégis tökéletesen érthető és olvasható az előzmények ismerete nélkül is. Ott van például a nemrégiben olvasott Epervidék vagy akár a Napnővér, tehát lelkesen vágtam bele ebbe a műbe is.
A sorozat harmadik kötetének főszereplője Colleen O’Rourke, aki a New York állambeli Maningsport kisvárosának egyik szíve csücske. Colleen az ikerfivérével együtt egy bárt vezet, mellette az idős otthonban segédkezik, sőt mi több, igazi kerítőnő. Az élete tehát pörög rendesen, azonban mégsem olyan, mint amilyennek azt fiatalon megálmodta, hiszen még harmincegy évesen is szingli. Élete szerelme ugyanis összetörte a szívét, mikor egy veszekedés után nem ment utána mi több, pár hónappal később bejelentette, hogy egy másik nőt vesz el helyette feleségül. A történet itt veszi kezdetét, Lucas, Colleen első szerelme visszatért Maningsport-ba, hogy nagybátyjával legyen annak utolsó óráiban és teljesítse végső kívánságát, ami nem más, mint hogy fiát boldognak lássa egy igazi nő oldalán.
A Várva vártalak során megismerkedhetünk a két főszereplő mellett jó pár helyi lakossal is, akik egytől egyig csupaszív emberek. Itt mindenki ismer mindenkit, szeretik és támogatják egymást, már-már igazi paradicsom. Lucas valami okból kifolyólag – leginkább valószínűleg undok nagynénje miatt – mégsem érezte otthonának ezt a helyet. A kérdés tehát az, vajon a két fiatal megpróbálja-e újra, milyen együtt lenni vagy nem?
Persze mindemellett Colleen továbbra is tevékenykedik kerítőnőként, ami további ellentétet szít Lucas és őközte, ugyanis új áldozata Bryce Campbell, Lucas unokatestvére, aminek a férfi nem örül. Colleen viszont úgy gondolja, Bryce igenis tökéletes a helyi csirkekirály lányához, aki tökéletes ellentéte a szeleburdi, munkakerülő fiúnak. Paulie könnyen zavarbajövő, visszafogott lány, aki élete szerelmének tartogatja magát, míg Bryce nagyhangú nőcsábász, aki bárkit meg tud szerezni magának.
– Hahó, Paulie! Hogy ment?
– Leütöttem, ráléptem a kezére, a fejére öntöttem az italomat, megrántottam a kezét, nekivágtam a bárpultnak, aztán elbújtam.
– Az jó… – motyogta Colleen.
Tipikusan az a történet, amit az ember akkor olvas, amikor fáradt és valami egyszerűt, könnyedet, de mégis szórakoztatót szeretne a kezébe venni. Mert a cselekmény bizony tartogatott bőven szórakoztató jeleneteket, amik jól estek így a kora-őszi időkben. Igaz, kicsit idegőrlő volt a sok huzavona és megfordultak benne szomorú, tragikus események is, de ezek kifejezetten kellettek bele, hogy ne legyen egysíkú a sztori.
A cselekmény a mostanság már-már divatosnak számító stílusban íródott. Ugrált az időben és felváltva olvashattuk az egyes szereplők szemszögeit.
Ennek köszönhetően pedig mind Lucas, mind Colleen és azok családjainak múltjával megismerkedhettünk, így teljes képet kapva arról, mégis miért vált szét ez a mások szerint tökéletesnek tűnő pár. Ráadásul a múltba történő visszatekintéseknek köszönhetően Colleen barátait is láthatjuk fiatalon és akarva-akaratlanul azon tűnődtem, vajon kik voltak azok, akiket Colleen az előző két kötet során összehozott? Nem mertem megnézni, hátha valami extra spoilert lelövök magamnak! Igaz, ami késik, nem feltétlenül múlik.
Alapvetően tehát egy aranyos történetről beszélünk, szimpatikus karakterekkel, mégis zavart engem – katolikus emberként – a sok Üdvözlégy Mária elpoénosítása, ami egyszer-kétszer még belefért volna, de ilyen sokszor ismételgetve kicsit feszélyezett. Illetve az is, hogy Colleen tulajdonképpen a hely “ribancának” hívta magát és annak is tartották, amit szintén nem értettem. Oké, hogy egy flörtölős csaj hírében állt, de egyszerűen fel nem fogtam, hogy miért hagyja terjengeni a pletykát? Sose értettem az ilyet.
Ha szívesen olvasnál egy idilli kisvárosról, ahol azért bőven van élet, akció és szerelem, bátran ajánlom a Várva vártalak című könyvet, függetlenül attól, olvastad-e az előzményeket. Aranyos, vicces és könnyed, ami teljesen jó lehet egy forrócsoki mellé!
A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
