Julie Klassen – A cornwalli hajótörött
Tavaly év elején olvastam először Julia Klassen írónőtől A híd a Temzén című regényét, ami akkor teljesen magával ragadott, ezért úgy voltam vele, ha jelenik meg valami újdonság az írónőtől, akkor azt biztosan el fogom olvasni. Közel egy évet kellett rá várni, és a General Press Kiadó elhozta nekünk A cornwalli hajótörött c. történelmi romantikust, úgyhogy betartottam a magamnak tett ígéretem, és gyorsan le is daráltam!
A történetről
Laura szülei elvesztése után költözik Cornwallba, ahol bár nagybátyjának családja befogadja, mégis éveken keresztül kirekesztettnek érzi magát. Egy napon azonban egy kereskedőhajó elsüllyed a viharban, és hirtelen nem ő lesz a sziget újonca, ugyanis szerencsére az egyik utast sikerül kimenteni. Laura ápolni kezdi a férfit, aki elmondása szerint a francia határ mellől származik. Alexander bár igazán lenyűgözőnek tartja gyönyörű megmentőjét, mégis szeretne hazajutni, hiszen testvére nagy veszélyben van és Alex talán tud valamit, hogy megmentse. Ahhoz előbb azonban fel kell gyógyulnia.
Míg a férfi lábadozik, a két fiatal lassan egymásra talált. Ezt persze nehezíti az, hogy Laura úgy érzi, Alex titkol előtte valamit, amit sehogyan sem tud kihúzni belőle. Vajon mi lehet az, amit nem árul el neki? Lehet, hogy a jóképű hajótörött nem is az, akinek mondja magát?
A Híd a Temzénhez hasonlóan A cornwalli hajótörött is egy nagyszerűen megírt történelmi romantikus. Klassen történeteire ugyanis jellemző a bonyodalom és ez itt sem volt másként. Habár a cselekmény szépen és lassan építkezik, Alexet körbeszövi a rejtély, a folyamatosan felbukkanó nehézség, amik igazán izgalmassá teszik ezt a kellemesen könnyed, és illedelmes szerelmet. Laura története egyszerre volt romantikus és izgalmas, elszomorító és örvendetes.
Ezt akkor kell elolvasni, ha egy jó kis kalandos történelmi romantikus regényre vágyik az ember.
Persze ez nem jelenti azt, hogy például a leírások ne lennének nagyszerűek. A kalózos, tengerparti hangulat garantált, hiszen egész végig a parton játszódik a történet, ha pedig nem, akkor a vízen. Ez ad egyfajta lázadó hangulatot, abszolút bele tud helyezkedni az ember a kötetbe. A viharos hullámok, a homokos partszakasz, mind-mind kirajzolódik az ember szeme előtt olvasás közben. Ahhoz pedig, hogy igazi tengerésznek érezd magad rásegítenek a hagyományok, amiket megismerhetünk A cornwalli hajótöröttben.
Az egyedüli amit sajnáltam, hogy volt jó pár olyan karakter, akik borzasztóan idegesítettek, akiket nagyrészt főszereplőlányunk családjához tudok kötni. Laura nagybátyja járt az élen ebben, egyszerűen nem tudtam hova tenni. Elvileg hívő ember, mégis hagyta, hogy az újdonsült felesége rút mostohalányként bánjon szeretett rokonával, hagyta, hogy kitaszítsák. A kettőt egyszerűen nem tudtam hova tenni, ahogyan azt sem, hogy a falu népe rezzenéstelenül rabolta ki a halott vagy ájult hajótörötteket. Próbáltam elfogadni a cornwalli hagyományokat, de nem igazán sikerült. Igaz, ezek mondjuk rásegített arra, hogy Laura nézőpontjába sokkal inkább belehelyezkedjek, hiszen hasonlóképpen vélekedett.
Ha könnyed regényre vágytok, szeretitek a régi kor hangulatát, érdeklődtök a tengerész lét és hagyományaik, babonáik iránt, garantáltan ki fog titeket kapcsolni! A recenziós példányért pedig köszönet a General Press Kiadónak!
