Könyvek

Julie Klassen – Híd a Temzén

Julie Klassen nevét több romantikus könyvrajongó ismerősöm emlegette itt-ott, valahogy mégis kimaradt az életemből. Szerencsére azonban a General Press Kiadó felhívta rá ismét a figyelmem, így idén februárban el is kezdhettem olvasni a Híd a Temzén című könyvét és azt kell mondjam, mostmár én is emlegetni fogom.

A regény egyből egy gyilkossági üggyel indít, melynek nyomozását egy harmincas éveiben járó jogtanácsos, Benjamin Booker szemszögén keresztül követhetjük nyomon. Miután az egyik gyanúsított a Temze egyik szigetén lakik, Booker a főnöke kérésére odautazik, legnagyobb meglepetésére azonban egy fiatal, vonzó nővel találkozik ott. Isabelle megdöbbenve értesül rokona haláláról és váltig állítja, hogy ártatlan, pláne, hogy közel tíz éve nem hagyta el a otthonát. Vajon miért nem mozdul ki a Belle-szigetről? És hogy lehet akkor ő a fő gyanúsított?

Booker nyomozásba is kezd, kikérdezi Isabellet, megmaradt rokonait és a környékbelieket, de rá kell jöjjön, mindenki szereti és tiszteli az úrnőt. Így hogyan bizonyítsa be, hogy ő az elkövető? Egyáltalán tényleg ő a gyilkos? Vagy esetleg valaki más? Hiszen a halottat sokaknak volt oka megölni.

Abszolút meglepett a Híd a Temzén, mégpedig azért, mert nem erre számítottam. Valamiért azt hittem, hogy egy szirupos romantikus regényt fogok kapni, de egyáltalán nem így történt. Egy alaposan kidolgozott, nagyszerűen felépített romantikus krimit kaptam, ráadásul egészen a csattanóig fogalmam sem volt, hogy mégis ki lehetett a tettes. Igaz, abban biztos voltam, hogy ki nem az, de az ugye édes kevés.

A krimi szál az orromnál fogva vezetett.

Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, egy idő után becsuktam és megnéztem a borítóját, hogy ez tényleg romantikus történelmi regény? Vagy rosszul emlékeztem valamire? Tudniillik elég sokáig semmilyen romantikus dolog nem történik a könyvben mi több, az egyetlen házasodni kívánó pártól a szőr is felállt a hátamon. Isabelle unokahúga, Rose ugyanis egy akaratos és elkényeztetett lány hatását kelltette, a vőlegénye pedig egy egoista, gazdag kölyökét. Nem értettem tehát, hogy mégis mi folyik itt?

Ettől függetlenül nagyon tetszett a történet, mert a krimi az egyik kedvenc műfajom és nagyon kíváncsi voltam, hogy egy jogtanácsos mégis mit tud kideríteni, miben lehet segítsége egy nyomozónak, aki ráadásul nem is kedveli őt. Klassen pedig nagyszerűen építette fel a cselekményt, elültette a gyanakvást a fülünkben, hol az egyik szereplő iránt, hol pedig a másik iránt, és sorra bukkantak fel a kis mozaikdarabok, amik a kirakóshoz kellettek. Mi – vagy legalább is én – pedig szépen elkezdünk gyanakodni a létező összes emberre, aki csak felbukkan a Híd a Temzén lapjai között. Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy azért senki se ártatlan, hiszen ahogy írtam, nem egy közkedvelt karakter volt a halott.

Nagyon drukkoltam Bookernek, mert egy nagyon szerethető jellem lett.

Ha pedig már a karaktereknél tartunk, akkor Benjamin Booker egy kifejezetten jól felépített szereplő lett. Mindamellett, hogy végtelenül hűséges jellem, nagyon kedves és figyelmes is, mondhatni igazi álompasi lehetne. Sajnos azonban a hölgyek elég hamar el tudják csavarni a fejét, emiatt bizalmatlan a nőkkel szemben, így elég sokáig tart, amíg az a bizonyos romantikus szál beúszik a képbe. Ezt pedig kifejezetten sajnáltam, mert nagyon szerettem volna belőle többet kapni.

Lopott pillantások, huzavona, apró kis utalások és gesztusok.

Ezek azok, amik jellemzik a könyv romantikus vonalát. Apró csókok, randevúk és flörtölések nem igazán várhatóak benne, viszont végig ott van az a kis feszültség, amit úgy szeretnek az olvasók. A szereplők lassan haladnak, nem sietik el az ismerkedést, és kerülgetik egymást, ami egyrészt érthető az 1800-as évek végett, ugyanakkor idegőrlő is, hiszen egész végig azt várod, mikor lobban már fel az a bizonyos szikra. Lassú, ugyanakkor szép kibontakozása a szerelemnek.

Julie Klassen idilli környezetet teremtett a regényének, ami igazán kellemessé tette az olvasást. A leírások átrepítettek minket is a Temzén levő kis szigetre, így valóban kilehet szakadni a hétköznapokból. Az pedig, hogy így megspékelte a nyomozással, teljes mértékben felhergeli a kedélyeket és egy percre sem hagyja leülepedni.

Ha tehát te is belevágnál egy izgalmas krimibe – merthogy szerintem ez inkább az –, amelyben bizony ott bujkál a szerelem, akkor a Híd a Temzén szerintem jó választás lehet. Ha úgy képzeled el, hogy ez egy “csajos krimi”, akkor egyáltalán nem fogsz csalódni!

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Caroline Hulse – A felnőttek

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?