Könyvek

Elizabeth Kay – Hét hazugság

Nemrég került a boltok polcaira Elizabeth Kay első regénye, a Hét hazugság! A regény egy gyermekkorban induló barátság történetét írja le két nő köré építve. Egyik lassan építi fel boldog életét, míg a másik gyorsan, már 22 évesen megélte az igaz szerelmet. Te vajon hogyan válik krimivé ez az idilli kapcsolat?

A történet két nő barátságáról szól, illetve annak történetéről. Jane és Marnie elválaszthatatlanok iskolás koruk óta, mindig mindent együtt csináltak, együtt éltek meg és a legapróbb dolgokról is beszámoltak a másiknak. Ez egészen addig így is volt, míg az egyetem után Jane meg nem ismerte férjét, akivel minden gyorsan történt. Hirtelen szerettek egymásba, költöztek össze és még gyorsabban házasodtak össze. Ezt követően egyre kevesebb mindent osztanak meg egymással, pláne azután, hogy Jane férje meghal.

Jane innentől kezdve újra nagyobb igényt tart barátnőjére, aki megismerkedik aktuális barátjával. A lány féltékeny és irigy lesz, ami egy láthatatlan ékként ott húzódik közte és Marnie között. Utóbbi ugyanis sejti, hogy barátnője nem kedveli választottját, hiszen hiába boldog a férfival, nem meri ezt megosztani Jane-el, nehogy vitatkozni kezdjenek. Ettől függetlenül Marnie kikéri barátnője véleményét és már egyből az elején el is kezdődik a hazugságok áradata, amik köré egy (újabb) haláleset is társul, mégpedig nem is akárkié, a gyűlölt személlyé.

A történteket Jane elbeszélésén keresztül ismerhetjük meg, aki szépen fokozatosan vezet be minket az eseményekbe, ki-kipillantva ránk. Mentegeti magát, véletlennek állítja be a történeteket, folyamatosan próbálja meggyőzni az olvasót, hogy ne ítéljük el őt azért, ahogyan viselkedett. Azért hogy hazudott, irigykedett, taszította el magától az embereket és amiért gyűlölte Marnie párját, Charlest. Azt, hogy miért volt ilyen ellenszenves és miért ragaszkodott ennyire betegesen barátnőjéhez. Inkább hasonlítanám ennek köszönhetően egy pszicho-thrillerhez vagy lélektani drámához, mert lelki folyamatok igazi kálváriáját élhetjük át ennek a regénynek a hatására.

Az odavezető út fontosabb, mint a váratlan fordulat.

Mivel már egyből a kötet első pár lapján kiderül a csattanó, így túl sok meglepetés nem igazán ér bennünket. Elizabeth Kay inkább az odavezető utat tartja fontosnak, ami valóban érdekes, tekintetbe véve az igazán furcsa karakternek bizonyuló Jane-t. Megrögzöttnek találtam, ami ijesztővé tette számomra a nőt. Az egyedüli újdonságot és csavart az hozta a történetbe, hogy megjelent egy blogoló, aki felkavarta  az állóvizet.

Az alapszituáció nagyon tetszett, mégis erőltetettnek éreztem.

Sajnos nem ez lett életem könyve, nem igazán sikerült egymásra hangolódnunk. Habár kétség kívül igényes kiadás, hiszen végre egy figyelemfelkeltő borító, csodaszép szerkesztéssel, mégsem fogott meg. Többször boncolgattam már nektek, hogy nem kedveltem meg a főszereplőt, mégis tetszett a regény. Na ez most nem olyan volt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni Jane-el, Marnie-t pedig túl naivnak éreztem és egyszerűen nem tudtam felfogni, mit keresnek egymás mellett ennyi idő után is. Hiszen valljuk be, kevés az ilyen “szép”, szoros barátság. A férfiakra eleve sokkal jobban jellemző, de mi lányok most gondoljuk csak végig, mennyire valószínű, hogy ti a legjobb barátnőtökkel vacsoráztok minden héten? Megvan még az általános iskolás legjobb barátnőtök? Nem azt mondom, hogy lehetetlen és nem létezik, mert igenis létezik, csak annyira abszurdnak tűnik ilyen személyiségekkel ez a barátság.

Ettől függetlenül könnyen és gyorsan olvasható, ugyanis rövid fejezetek jellemzik, amiket szakaszokra bont a hét hazugság. Pontosan emiatt utazáshoz például kiváló olvasmány lehet, hiszen egy-egy fejezet akár bele is férhet két megálló közé.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Anders de la Motte – Kegyetlen tavasz

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?