Batka Zoltán – Vata fia
A három napos Athenaeum Kiadós ajánlónkat egy igazi csemegével zárjuk, ami nem más, mint Batka Zoltán Vata fia című regénye. A boszorkánykönyv, valamint a képregénnyel tarkított sztori után ezúttal egy történelmiregény került a kezünkbe, ami az 1061-es évben játszódik, mikoris a magyar nép éppen integrálódik a keresztény Európába.
Az 1046-os Vata-féle pogánylázadásról mindenki tanult az iskolában, azonban az 1061-ben kitört utolsó lázadásról valószínűleg már kevesebben. Ezt a csatát vezette valószínűleg Vata fia János, amiből Batka Zoltán is az ihletét merítette.
Ebben az időszakban tehát dúl a háború, Béla király próbálja a szárokat is a keresztény hitre téríteni, azonban ez nem megy olyan könnyen. Egyrészt a király apja Vazul szintén pogány volt, így ő is annak született és ezért igen komoly döntéseket kell meghoznia, másrészt pedig Vata fia János bár tisztában van azzal, hogy ősei hite leáldozóba van, követőivel mégis ragaszkodnak a szabadságukhoz, a pogány léthez és eldöntötték, még egyszer, utoljára megpróbálkoznak megmutatni a világnak, hogy kik is a magyarok és mire képesek a pogányok.
“– Azon töprengek, hogy vajon most a koronát vagy a kardot kínálod-e nekem.
– A testvéri jobbomat kínálom.”
A történet onnan indul, hogy Adelardó, a fiatal hispániai szerzetes tolmácsként csatlakozik Béla küldöttjeihez, hogy egyezkedjen Vata fia Jánossal a békéről. Azonban a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt a küldöttek tervezték és a fiatal szerzetes kénytelen lesz a pogányok vendégszeretetét élvezni. Az ott tartózkodása során alaposabban megismeri a törzset, akikhez akarva-akaratlanul kötődni kezd, ezáltal meg kell küzdenie hite megingásával, ami mellett a saját belső vívódásai is problémát jelentenek, ugyanis gyermekkori emlékei sem hagyják nyugodni.
Eközben Vata fia is számtalan problémával küzd. Amellett, hogy nem születik gyermeke, így nincs meg a jogos utódja aki vezérként tovább vinné a Vata nevet, a törzset is számtalan gond veti fel. A föld alattuk haldoklik, kezdik lelakni, ami tovább terheli a vezért.
A regény bár kissé lassan indul be, azonban mikor már sikerült térben és időben elhelyezkedni, teljesen magába szippantja az embert a történet. Sütött belőle a történelmi hitelesség, a szerző elképesztően alapos munkát végzett és ez tette számomra nagyszerűvé ezt a történetet. Megelevenedik benne számtalan ismert esemény, köztük Béla trónra kerülése és halála is. Izgalmas volt, pörgős, alapos és informatív. Bár többé-kevésbé ismertem ezt a korszakot, mégis számtalan meglepetés ért a kötet során, nagyszerűen tartotta fent a feszültséget, amitől letehetetlenné vált a könyv.
A regény nem csak a harci jelenetekben bővelkedik, hanem a politikai és a lelki harcok is nagy szerepet kapnak. Nagyon tetszettek benne a megformált személyek, az alapos kidolgozásuk, magam előtt láttam Bélát, az ő személyiségét és vívódásait, a lelke mélyén ugyanis még ő is érzi a hagyományokat és a pogányság hatásait.
A cselekmény vonalvezetése nagyon tetszett, folyamatosan változtak a szemszögek, így innen-onnan is bepillantást nyerhettünk a korba, a szerző nem maradt meg egy karakternél. Ettől sokkal eseménydúsabbá vált a történet, olyan világot tárt így elénk Batka Zoltán, amiről nagyon keveset tudunk. Hogyan lettünk nomádokból egy egységes királyság tagjai? Hogyan lettünk keresztény nép? Milyen áldozatokkal járt?
Ez egy olyan regény, amely egyszerre tanít és szórakoztat. Ármánykodás, erőszak, politika, vallás, romantika és mindez a magyar történelemmel vegyítve.
Ha szereted a történelmi regényeket, egy olyan kötetet szeretnél olvasni, amiben gyönyörű tájleírások vannak, fontos szerepet kap benne a becsület és a tisztesség, akkor bátran merem neked ajánlani a Vata fiát. Nekem az idei kedvenc magyar szerzős olvasmányom lett.
A recenziós példányért köszönet az Athenaeum Kiadónak!
