Kiss Judit Ágnes – Bűbájoskönyv
A Wakond után újabb könyvet mutatunk be az Athenaeum Kiadótól, amely Kiss Judit Ágnes tollából származik. A Bűbájoskönyv nem más, mint aminek hangzik, a különböző boszorkánypraktikákat tárja az olvasó elé, ilyen-olyan történettel kiegészítve.
A könyv különböző fejezetekre van tagolva, mely során a szerző bemutatja magukat a boszorkányokat, kit és miért nevezünk annak, honnan származnak, illetve magának a szónak mi a jelentése és az honnan származik. Ezeket követően olvashatunk arról, hogy igazándiból milyen próbákat kell kiállniuk a bűbájosoknak, hogyan lesznek angyalcsinálók, milyen oldó és kötő bűbájok vannak, hogyan tartották a boszorkányszombatot, hogyan álltak a halálhoz és igen, a fekete mágia gyakorlóiról is megtudhatunk belőle dolgokat.
Első hallásra én valamiért azt hittem, regényes formával fogok találkozni, azonban erről szó sincs. A Bűbájoskönyv olyan, akár egy tankönyv, annyi különbséggel, hogy ez egyáltalán nem száraz olvasmány. Egy kellemes próza, receptekkel és történetekkel tarkítva.
A kötet borítója is eleve olyan, mintha egy boszorkány varázskönyve lenne. Motívumokkal, denevérekkel, gyönyörű betütípussal büszkélkedik, amelyet a kemény fedele és igényes szerkesztése csak még varázslatosabbá tesz. Otthon, mikor elővettem este, valóban úgy éreztem magam tőle, mintha egy kis boszorkánytanonc lennék, aki túl későn jött rá, hogy neki főzeteket kéne keverni. Ezt az érzést pedig a narrátor csak erősíti, hiszen végig kifele beszél az olvasónak. Saját érzéseit és tapasztalatait meséli el, melyeket történetekkel támaszt alá.
Azonban ezeknek a történeteknek számunkra is nagy tanulságaik vannak. Tanítanak minket a szeretetről, az életről, felmenőink tiszteletéről és még számtalan dologról. Arról, hogy mennyire fontos megőrizni a hagyományokat, az őseink hagyományait, és az ő tudásukat. Az erőssége is pont ezekben rejlik, ugyanis egytől-egyig hitelesnek tűnnek azzal, hogyha nem éppen az elbeszélő élményeit, tapasztalatait mutatja be nekünk, akkor a saját felmenői – anyja, nagyanyja, dédanyja vagy valamelyik másik ősanyájának – történeteit illeszti a kötetbe.
A könyv ezek mellett rengeteg sztereotípiát, babonát és hiedelmet is feldolgoz, versekkel és a fentebb már említett receptekkel szórakoztat minket, melyek segítségével válik kevésbé tömör olvasmánnyá. Időnként ráadásul annyira valósághű és elképzelhető bájitalrecepteket találtam benne, hogy komolyan elgondolkodtam, vajon valóban beválna-e.
Végy olajpogácsát, vagy olyan lenmagot, amelyből az olaj ki van préselve. Elegyítsd össze ugyanannyi búzakorpával és makkliszttel. Öntsd le forró vízzel, gyúrd össze kovásznak, ebből szaggass galuskákat, szárítsd meg, s ezekkel tartsd a tyúkjaidat.
Aki szeretne visszarepülni a múltba, mikor jóval több boszorkányos regény, film vagy sorozat került a piacra, akkor annak ez a könyv jó kikapcsolódás lesz. Nem egy könnyed olvasmány, viszont garantáltan eléri azt a hatást, hogy bűbájosnak érezd magad. Talán az is segíteni fog, hogy elbeszélőnk rengeteg ráolvasásnak és receptnek elárulja a modernizált változatát is!
Hangulatos légkört teremt a tanulságos történetekkel, a különböző praktikákkal pedig erősíti a hiedelmet, miszerint a boszik valóban furfangosak.
Ha kíváncsi vagy milyen bűbájosnak lenni, Kiss Judit Ágnes szerint, akkor ez a könyv neked való, itt ugyanis fény derül sok mindenre. Többek között arra is, hogy vajon akkor most túlélték a boszorkányok az égetést vagy sem?
A recenziós példányt köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
