Könyvek

Avi Loeb – Földönkívüli

Mind elgondolkodtunk már azon, egyedül vagyunk-e az univerzumban. Te is, én is. A Föld hatalmas emberi szemmel nézve, mégis csak egy a több milliárd bolygó közül egy csillagrendszerben – képtelenség, hogy csak nálunk legyenek meg az élethez szükséges körülmények. 2017 októberében Hawaiion egy csillagközi égitestet észleltek. Noha a tudósok üstökösnek nyilvánították ki, tulajdonságai többek szerint kizárják, hogy természeti eredetű legyen. Az ezzel foglalkozók közül Avi Loeb, egy, a Harvard Egyetemen tanító professzor, nem olvadt be a tömegbe, és komolyan kutatni kezdte az Oumuamua, vagyis az első csillagközi hírnök lehetséges eredetét, majd erről könyvet is írt. Ez a Földönkívüli, egy ismeretterjesztő memoár.

“Akinek lehetősége nyílik rá, menjen ki a szabadba, és csodálja meg az univerzumot.”

Noha témája érdekes és rendkívül elgondolkodtató, egy hozzám hasonlóan humán beállítottságú olvasónak kicsit száraz és nehezen olvasható kötet lehet. Nem azt mondom, hogy nem érdemes nekiállni, vagy hogy nincs értelme “átrágni magad” a nagyjából háromszáz oldalon, mi több, a szerző gondolt a laikusokra is, amikor írta. Az Oumuamua körüli anomáliákról, a Naprendszeren való áthaladásáról és arról szóló fejezeteken kívül, hogy mit hozott magával, mit váltott ki  a médiából illetve az űrkutatással foglalkozókról, a könyv rövidebb anekdotákat tartalmaz Loeb múltjáról, karrierjéről, szabadidős tevékenységeiről, melyek valahogy mindig összefüggésben állnak a fő témával. A kagylógyűjtési hobbiját taglalja, majd magyarázni kezdi, mekkora az esélye, hogy egy csillagközi mesterséges eredetű tárgy áthaladjon a rendszerünkön. Szóba hozza egy másik nagy projektjét, az Alfa Centaurira való eljutást – amely az emberi felfedezések határa egyelőre –, majd elmondja, milyen hatással volt ez később az Oumuamuával kapcsolatos kutatásaira.

 

Persze komolyabb vizekre is evezünk.

Mesél emellett arról is, mennyire szűklátókörűek a csillagászok és milyen könnyen fojtják el az érdeklődés szikráját az újoncokban azok a kutatók, akik kizárják az űrlényekkel kapcsolatos teóriákat a világukból. Ezekkel a kis kitérőkkel a matematikához, kémiához, fizikához és asztrofizikához nem értők figyelmét mindvégig képes fenntartani. Mindenki talál magának egy olyan morzsát, ami miatt felcsillan a szeme, ami miatt beindulnak a fogaskerekek.

Mi lesz a professzor következő felvetése? Milyen messzire jut hipotézisének bizonyításában, milyen hatással vannak nyilatkozatai az érdeklődőkre, a többi tudósra, a médiára? Újabb és újabb kérdések vetülnek fel, de egy biztos: nem vagyunk egyedül, sohasem voltunk, és sohasem leszünk. Az univerzum hatalmas és folyamatosan tágul, otthonául szolgálva több milliárd csillagnak és ezáltal több milliárd civilizációnak. Egyesek biztos fejlettebbek a miénknél, míg mások még babacipőben járnak az emberi technológiához képest is.

“Idővel eljutottam oda, hogy valamivel többre értékelem a természettudományokat, mint a filozófiát. Míg a filozófusok rengeteg időt töltenek a saját fejükben, a természettudósok dialógust folytatnak a világgal.”

Olyan kérdéskör, olyan könyv ez, amiről bármeddig lehetne beszélni.

Mindig felmerülhetnek újabb kérdések, melyek során százfelé ágazhatnak a beszélgetések szálai. Ahány ember, annyi vélemény, annyi gondolat, tézisék végtelen sora. Avi Loeb szerint már az is képes megváltoztatni az embert, ha este felnéz a csillagos égre – véleményem szerint ugyanez a helyzet a Földönkívülivel. Méltó a nevéhez és méltó a vele kapcsolatos előzetes elvárásokhoz. Bármilyen “jóslatokkal” a fejedben is veszed kézbe, szinte biztos, hogy valóra fog válni. Megváltoztatja a világodat és téged.

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Lily Brooks-Dalton – Az éjféli égbolt

Hozzászólások