Filmek

Vespa: Az Olasz álom (2019)

Mi jut eszedbe, ha azt hallod, Olaszország? Akár tudatosan, akár véletlenül, de egyes gépezetek, műremekek visszavonhatatlanul nemzetük jelképévé váltak. Ilyen a Vespa, amit még Enrico Piaggio talált fel nem sokkal az első világháború után, és ami idén ünnepelte 140. születésnapját. A robogó feltalálását Piaggio életművére alapozva több film is  megörökítette. A 2019-es Vespa: Az Olasz álom egyike ezeknek.

Múlt és jelen, kéz a kézben

Az Olasz álom két történetet mesél el párhuzamosan. Miközben a Piaggio gyárában megszámlálhatatlan egyforma Vespa-modell gyűjti a port és a dolgozók az akkor készülő Római vakációt akarják reklámnak használni, két mellékszereplő beszélgetései által a második világháborút és Enrico (Alessio Boni) életét is közelebbről megismerhetjük. Száraz tények helyett azonban a készítők inkább ennek a történelmi időszaknak az érzelemvilágára fókuszáltak. Nemcsak a háború utáni gyászra, bár az is kulcsfontosságú a cselekményben, hanem a szereplők elkeseredettségére, a hatalmi játszmák okozta bizalomvesztésre és a főszereplők személyiségének változására.

Szeretet a szó minden értelmében

Enrico az ötvenes években már ismert és kedvelt üzletvezető akinek fontosabb az alkalmazottjai jólléte mint a siker. Családjában ő a bajkeverő, míg testvére földhözragadt, és pont emiatt komolyabb, siker-orientáltabb. A film emellett két szerelmi történetet is figyelemmel követ. Az első Enrico bimbózó kapcsolata a háborúban megözvegyült Livia Rivellivel (Violante Placido), ami szorosan kötődik a fent említett hatalmi játszmához. A második pedig az egyik fiatal alkalmazott, Suso (Beatrice Grannó) és a Római vakáció miatt a városba érkező amerikai újságíró, Peter Panetta (Moise Curia) háborútól megtépázott története. A szereplők által a Vespa: Az Olasz álom elsősorban arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy mit jelent a robogó az olaszoknak, miért lett a szabadság és a szerelem országának egyik szimbóluma?

 

Kikapcsol és szórakoztat

Noha tőlem egyre távolabb állnak a romantikus történetek, azt én sem tagadhatom, hogy jelen esetben ezek miatt lett olyan érzelmes, ugyanakkor komoly a film, amilyen. Egyik szál sem azért része a cselekménynek, hogy ráakasztható legyen a “romantikus” jelző, éppen emiatt nem is lettek elsietve. A cselekmény viszonylag könnyen kiszámítható, ezért egy délutáni könnyed, pihentető moziélménynek tökéletesen megfelel. A hangulata hamisíthatatlanul olasz, olyannyira, hogy még azokat is elvarázsolhatja, akiknek nem ez a műfaj vagy téma a kedvencük. A színészi munka olykor döcögősnek hathat, de sikerül a szereplőket szerethetővé és reálissá tennie. Ha pedig hasonló filmre vágynánk, a filmben megjelenő film, a Római vakáció (1953) könnyen megtalálható.

Elsősorban az olasz kultúra iránt érdeklődők és a hozzám hasonlóan az esztétikára és a valóstörténetekre vágyóknak ajánlom a Vespa: Az Olasz álmot. Számomra kiemelkedően fontos, hogy sem a karakterek, sem a cselekmény ne legyen eltúlozva. Ne legyen túl komor, romantikus, érzelmekkel teli, inkább ezeknek a kiegyensúlyozott, élvezhető keveréke. A Vespa megfelel ennek a kívánságnak és ugyanazt a szeretetet és szabadságot adja a nézőnek, mint a jármű maga.

 

Veres Attila már Oroszországban is hódit!

Hozzászólások