Rose Tremain – A kegyelem szigetei
Rose Tremain a Zene és csend során igen nagy benyomást tett. A kemény borítós, igen egyedi megjelenéssel rendelkező könyv számomra nagyon izgalmas, érdekes és nem utolsó sorban tanulságos volt, hiszen számtalan újdonságot tartalmazott nekem. A kegyelem szigeteinek megjelenésekor ezért is örültem nagyon. Végre egy újabb Tremain kötet!
A történet, ahogyan az a korábbi kötetében is jellemző volt, több szálon fut. Ezen karakterek egyike Clorinda Morrissey, aki 1865-ben arra az elhatározásra jut, hogy Dublinból Bath-ba költözik és egy rámaradt családi ékszer eladása után megnyitja álmai teaházát. A kis teázó egyből nagy népszerűségre tesz szert, a környék apraja-nagyja itt él társasági életet mi több, Valentine Ross, a környék fürdőjének egyik sebészorvosa itt készül élete egyik sorsdöntő pillanatára.
Ennek a pillanatnak fontos résztvevője a fürdő tulajdonosának lánya, Miss Jane, aki visszautasítja a férfit és elutazik Londonba, hogy távol kerüljön Valentine-tól és felfedezze, ki is ő valójában. Jane ugyanis “A Fürdő Angyala”, akiről az a pletyka kering, hogy akit ő segít apja fürdőjében, az biztosan a gyógyulás útjára lép. Ez a lánynak azonban nem elég, nem érzi úgy, hogy őbenne csak ennyi lakozik.
A történet ennél az utazásnál kezd beindulni. Londonban él ugyanis a tehetséges nagynénje, Emmeline, aki festőművészként dolgozik, és nagy névnek számít a társasági elitben, emiatt gyakran tart partikat is otthonában. Jane itt ismerkedik meg a férjezett Julietta Simsel, akivel szenvedélyes viszonyba kezdenek. Mindeközben pedig Valentine Ross önmagába zuhan és elhatározza, meglátogatja öccsét, aki Borneóba utazott kutatás céljából.
Nagyon szeretem Rose Tremain könyveiben azt, ahogyan építkezik. Lassan és alaposan mutatja be a szereplőket, gyönyörű leírásokkal tarkítva. Habár – szerintem – sokáig nem történik semmilyen izgalmas cselekmény, mégis képes megragadni az olvasót és elgondolkodtatni az élet megannyi dolgán. Mi is az életünk célja, mit kezdjünk az életünkkel? Kik is vagyunk valójában?
Borneo egzotikus mivoltja számtalan izgalmas pillanatot eredményez.
Talán nem okozok senkinek sem meglepetést azzal ha elárulom, a borneói pillanatok voltak a legérdekesebbek számomra. Általuk egy olyan egzotikus vidékre utazhattunk el, ahol nem mindennapi élővilággal találkozhatunk, számunkra nem szokásos éghajlattal és természeti csodákkal. Ahol maharadzsák, földi utak, egzotikus madarak és fejvadászok vannak. Ahol a szegénység teljesen természetes. Az ezen a szálon futó karakterek bizony sok szempontból voltak egyszerre ellenszenvesek és érdekesek is. Volt köztük, aki ki akart lépni a szegénységből emiatt bármire képes lenne, és volt aki csak a boldogságot és a szerelmet szerette volna megélni.
A boldogságot márpedig mindenki keresi ebben a regényben. Legyen az Clorinda, Jane, Valentine vagy Julietta, emiatt bármire képesek, legyenek akárhol. Ennek köszönhetően pedig nem egyszer kerülnek olyan helyzetbe, amik során a döntéseik más emberi sorsokat is érinthetnek.
Emberi sorsok kacskaringós hálóját alkotja A kegyelem szigetei.
Az egyik kedvenc karakterem kétségtelenül Jane volt, talán ő tekinthető egyébként a A kegyelem szigetei főszereplőjének. Az, ahonnan elindult és az, ahova a könyv végére ért, igen kiemelkedő. Önkeresése és döntései elismerésre méltók, habár prűd mivoltomnak a szexuális élete kétségtelenül arcpirulásra késztettek. Ezek a jelenetek elengedhetetlen részei voltak életének és sorsának alakulásában, hiszen szexualitásának köszönhetően teljesedik ki igazán és jön rá arra, hogy kicsoda ő és mit is akar az életében.
– Talán nem is olyan bonyolult ez – mondta. – Feleségül megyek magához, és azt tesszük, amit mindenki más: minden erőnkkel arra törekszünk majd, hogy boldogok legyünk.
Továbbá az ő útkeresése fonja össze a szereplőket egymással, válik az egész egy igen érdekes, meglepő végű kalandregénnyé, amelynek lényege az életcélok elérése. Az, hogy valahogy kiemelkedjenek a korabeli átlagos életmódból, hogy váljanak valakivé. Olyan emberré, ami nem hétköznapi, ahol a nő a feleség és az anya.
Az írónő ráadásul úgy alkotott meg egy tulajdonképpen feminista művet, hogy az egyáltalán nem válik idegesítővé, erőszakossá vagy éppen bosszantóvá – mert bizony vannak ilyenek is. A kegyelem szigetei ezt izgalmasan és kifejezetten kalandosan mossa össze a kor jellemzőivel és hangulatával, ráadásul még a művészettel is vegyíti.
– Az egész alig egy óra leforgása alatt történt – mondta. – Az elmémben mégis egy örökkévalóságig tartott. Azt hiszem, erre akkor is emlékezni fogok, amikor már nagyon öreg leszek.
– Ó – mondta Jane. – Én még sosem tettem olyasmit, amire érdemes lenne öregen is emlékezni. De készen állok változtatni ezen.
Ha szívesen olvasnál egy igazán egyedi, csodaszép sorokkal megtarkított romantikus regényt, akkor A kegyelem szigetei jó választás lehet. Érdekes karakterek, szövevényes kapcsolati hálózat jellemzi, ami túlhág mindenféle szabályt. Meglepő szerelmek, melankolikus gondolatok, barátságok és családi kötelékek fontosságáról egy kitűnő olvasmány.
Rose Tremain ezúttal sem okozott csalódást, a nyelvezete és az írásmódja hatalmas kedvenc lett, úgyhogy be is szereztem egyből a kiadó harmadik Tremain kötetét, ami a KULT sorozatban megjelenő A Gusztáv-szonáta. Nagyon kíváncsi leszek rá! Ti azt már olvastátok?
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
