Könyvek

Noah Hawley – Himnusz

A rosszabb napokon úgy tűnhet, mindenki csak fájdalmat akar okozni mindenkinek. Senki sem törődik senkivel és mind próbálunk elérni egy ajtót ami mintha minden lépéssel csak távolodna. Amerika, ami az álmok földjeként szerepelt a médiában, most már inkább arról híres, hogy minden lehetséges módon bebörtönözi lakóit. Van, aki ezt észre sem veszi és áldott tudatlanságban tengeti napjait. Akik azonban meglátják a valóságot, próbálnak változtatni, kiszabadulni az évtizedek során felépített falak közül. Semmi sem fekete-fehér, a politika és a gazdaság bonyolult – de mi van, ha egy csapat tinédzser úgy dönt, jobbá akarják tenni az államokat és megszakítani az ördögi körforgást, aminek alapköve az imént említett sakktábla-színséma? Noah Hawley második magyarra lefordított regénye, a Himnusz többek között erre a kérdésre keresi a választ. 

S

Valahol a 2020-as évek közepén járhatunk. Hogy pontosan hol, nem tudni – már megtörtént a koronavírus járvány de már visszakerültek a tanulók az iskolapadba, elterjedt a hibrid oktatás. Új elnök lett megválasztva, aki látszólag hajlamos kompromisszumokat kötni, de mindenki tudja, hogy ez csak addig igaz, amíg haszna van belőle. Az ő uralma alatt üti fel a fejét hamarosan még egy járvány. Nem lehet laborokban vizsgálni és kutatni, hiába próbálják rengetegen, észrevétlenül terjed, és csak két dolgot hagy maga után. Egy gyermek élettelen testét és egy S betűt, ami hamar a járvány jelképe lesz.

Amikor a lánya nem sokkal a sorozatos halálesetek kezdete után eltűnik, Burr-Nadir bírónő egyszerre forgat meg minden követ, hogy megtalálja és játsza a szerepét az amerikai politika színpadán. Az álma, hogy a legfelsőbb bíróság tagja legyen, ezért pedig képes az eltűnést az empátia eszközeként használni.

Simon, egy milliárdos család második sarja elsőkézből tapasztalja a járvány szörnyűségeit. Nővére, Claire öngyilkossága után a tizenöt éves fiút a Lebegj Szorongáskezelő Központba viszik, hogy feldolgozza a gyászt és az azzal járó pánikbetegséget. Ahogy a világ végétől való rettegéstől és a bukástól való félelmével küzd, megismerkedik a magát csak Prófétának nevező beteggel valamint a krónikusan rendmániás Louise-zal. Együtt felkerekednek, hogy megmentsék az országot ami hazugságok és átverések seregére épült.

Fikció vagy valóság?

Noah Hawley témaválasztása és kivitelezése az amerikai irodalomban jártas olvasót A szolgálólány meséjére emlékeztetheti. Az Egyesült Államok realisztikus disztópiája, ami Margaret Atwood szavaival élve semmi olyan, ami valahol a világon meg ne történt volna. Éppen emiatt a fikció és a valóság közötti határ hamar elmosódik. Nevek, helyszínek, események, egyikről sem lehet tudni, hogy a valóság egy szeletét idézi-e fel velük a szerző, vagy kitalált díszelemek a történet karácsonyfáján. Ugyanez a kettősség elmondható magáról az író stílusáról is – néhol olyan tárgyilagos és pontos leírásokat ad, hogy az olvasóban felmerülhet, hogy egy újságcikket olvas, máshol viszont hasonlóan részletes, azonban jelentősen irodalmi szövegekkel találkozhatunk. Ilyen az előszó, az első mondat, és Simon gondolatmeneteinek nagy része is.

Elsősorban felnőtteknek ajánlott a téma és annak kivitelezése miatt. Nem könnyű olvasmány, azonban megéri esélyt adni neki, főleg ha valaki a fiatal szereplőkhöz hasonlóan azon gondolkodik, hol siklott félre a valóság és mi vette rá a több millió áldozatot arra, hogy véget vessenek az életüknek. Erős társadalomkritika elegendő fikcióval keverve ahhoz, hogy ne legyen túl reményvesztő. Mit jelent az S? Képes-e egy csapat tini megváltani a velejéig romlott szabadság nemzetét? Tényleg bonyolult a politika? Kísérd el Simonékat ezen az úton, és megkapod a választ.

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

Richard Osman – Az utolsó ördög

Hozzászólások