Kate Morton – Az órásmester lánya
Aki egy olyan romantikus könyvet keres, ami két idősíkon játszódik, az megtalálta a tökéleteset. Kate Morton Az órásmester lánya című regény egyszerre játszódik a jelenben és az 1800-as években, de még a kettő közötti időt is kitölti az írónő különböző érdekes és gyönyörű szálakkal. Romantika, történelem, kultúra, gyilkosságok és rejtélyek, csodálatos köntösbe csomagolva.
Őszintén bevallom, először a meseszép borító rabolta el a szívemet. Egyszerű, titokzatos, mégis csábító, na meg kemény borítású. A védőborító alatt pedig maga az egyszerűség lapul, csak a cím meg a szerző, semmi csillogás és felesleges ábrázolás, éppen elég, ha maga a történet rabulejt, ami itt meg is történt.
Az írónőtől korábban még nem olvastam, azonban már nem egyszer hallottam róla (a Távoli órák és A tóparti ház régóta kívánság listán van), ráadásul csupa jókat, így elég nagy elvárásaim voltak az irányában. Vártam a szép leírásokat, a gyönyörű fogalmazásokat amit ígértek nekem a moly.hu-n és szerencsére nem kellett csalódnom. A történet Elodie-val kezdődik, aki egy levéltárban dolgozik, ahol éppen egy rég elfeledett táskát és benne egy képkeretet, valamint vázlatfüzetet talál. A kép rabul ejti, azonban ami még inkább, az a füzetben található rajz egy házról, ami édesanyja estimeséiben is szerepelt, mikor még kislány volt. Bár a nő feladata eleve a tárgyak utáni kutatás, ezúttal még inkább magáénak érzi a feladatot és elszántan lát neki a feladatnak, hogy kiderítse ki az a titokzatos alak a fotón, illetve hogy kerül az estimeséjében szereplő ház rajza a vázlatfüzetbe.
Eközben megismerhetjük Madárkát, a Temze partján álló Birchwood házban rekedt nőt, aki Edward Radcliffe modellje és szerelme volt. A férfi egy kiemelkedően tehetséges festő volt a 19. században, ám menyasszonya meggyilkolása annyira lesújtotta, hogy a legenda szerint fiatalon elhunyt. Azonban nem minden úgy van, ahogyan azt a történelemk önyvek és mondák tanítják, hiszen hogyan lehetett annyira szerelmes egy nőbe, hogy belehaljon a bánatba, ha egy másik lányt is szeretett? Ugyanis Lily Millington – Madárka – nem egyezett az emberek szerint meggyilkolt menyasszonnyal, Frances Brownal. Elodie erre próbál rájönni, miután kikövetkeztette, hogy Edward Radcliffe vázlatfüzetéhez jutott hozzá, a ház pedig a férfi tulajdonában levő Birchwood kúria. A képen szereplő nő pedig nem Fanny, hanem Madárka. Mindeközben pedig azután nyomoz, hogy az édesanyja honnan ismerhette a birtokot.
Nagyon tetszett a regényben, hogy nem csak ezt a két női szemszöget ismerhetjük meg, hanem ezenfelül számtalan más szereplőjét is. Madárka és Elodie mellett bepillantást nyerhetünk egy történész életébe, aki a fronton harcolt a háború alatt, egy kislány életébe, aki Birchwoodban tanult, ugyanis a festő halála után egy ideig bentlakásos leányiskolaként funkcionált, de olyan nőről is olvashatunk benne, aki a háború miatt menekült oda gyermekeivel. Számtalan izgalmas sors, ami összefonódik a házzal, és mi mindegyikbe beleolvashatunk. Az írónő ráadásul olyan mesterien szőtte össze őket, hogy teljesen a kötet megszállotjává váltam. A strandon, a buszon, este az ágyban, az autóban a nyaralóba menet faltam a sorokat, annyira magával ragadott ez a világ. Az elején nem értettem ezt a sok szemszöget, minek annyi, miért kell ennyi mindenkit megismerni, de ahogy haladtunk előrefele szépen lassan kezdtem megvilágosodni. Mindegyik esemény, szereplő tartogatott magában valami információt, ami összekapcsolta a többi szereplővel, hiába teltek el évek, évtizetek, évszázadok a szereplők között. Volt, aki fiatal kislányként és idős asszonyként, fiatal kisfiúként és idős férfiént is szerepelt a kötetben és ez teljesen lenyűgözött. Ténylegesen másfél évszázadot foglal nekünk össze Kate Morton és valami elképesztően.
Kétségtelen, hogy hosszan fejti ki az eseményeket az írónő, ezért mindenképpen csak olyan ember vegye a kezébe, aki szeret időt szánni a könyvekre. Rengeteg leírás, sok karakter és aprólékos részletek azok, amikkel az írónő gazdálkodik, ezért oda kell rá figyelni. Minden apró részletet az emlékezetünkbe kell vésni ahhoz, hogy ezt élvezni tudjuk. Engem kifejezetten izgalomba hozott, hogy ennyi mindenre oda kell figyeljek, annyi mindent megismerhetek, zeneműveket, festményeket, múltakat kapcsolhatok össze. Valamint roppant kíváncsi voltam, ki is Madárka, hiszen az igazi neve rejtély, amit senkinek sem árul el. Végig követhetjük, ahogyan órásmester apja magára hagyja, majd hogy tolvajlásba kezd, megismerkedik másokkal, de a nevét senkinek sem árulja el, mindig álneveket vagy becenevet használ.
Összességében tehát engem teljesen elvarázsolt Az órásmester lánya. Izgalmas volt, szép volt és varázslatos, tele rejtéllyel és sorsokkal, melyek közül szinte mindegyiknek volt valami tanulsága. Szeretem a rejtvényeket, amiket meg kell oldani és ez tele volt vele. Ha türelmes vagy, szereted a történelmet, a kultúrát, a több szemszögből íródott sztorikat, akkor ez mindenképpen neked való.
A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!
