Cartaphilus disztópia Könyvek posztapokaliptikus sci-fi

Mindy McGinnis – Egyetlen kortyot sem

By

Mindy McGinnis első regényét a Cartaphilus kiadó jóvoltából ismerhettük meg 2016-ban. A könyv egy olyan disztópikus történet, amely akárcsak A teamesternő könyve, legegyszerűbb módot választotta a világvége hangulat megteremtésére. Nincsenek itt zombik vagy halálos kórral megfertőzött emberek. Itt csupán csak a víz hiánytermék, és ez épp elég ahhoz, hogy az emberek megbolonduljanak.

A történet szerint néhány évtizeddel ezelőtt a kolera fertőzte meg a vizeket, és aki elkapta ezt a kórt, akár egy nap alatt életét veszthette. Bár az orvosságok és a tiszta vizű források ezt egy ideig meggátolták, ám lassan mind a kettő elkezdett fogyni.

Lynn és édesanyja szerencsés helyzetben vannak, birtokukon egy tó áll, így nekik nem okoz gondot a vízhiány. Ennek ellenére mindent meg kell tenniük azért, hogy ne kerülhessen más kezére a több épülettel ellátott telek, és vele együtt a tavuk. Az embereket egyetlen cél vezérli: élelmet és vizet kell szerezniük, és megvédeni az életüket bármi áron. Lynn és Anya ezzel teljes mértékben tisztában van, ezért mikor valaki a földjükre merészkedik, kíméletlenül leszámolnak vele, nem érezve emiatt semmiféle bűntudatot, hiszen a túlélés a cél.

Hétköznapjaik megszokottan telnek. Vizet mernek a tóból, megtisztítják, gondozzák a veteményest és vadásznak. Egyetlen kapcsolatuk a szomszédban lakó Stebbs, és Lynn nem is ismer más embert rajta és édesanyján kívül. Többek között ezért sem szeretné elhagyni biztonságot nyújtó otthonát, hiába fenyegetik őket a délen táborozó emberek. Mikor észreveszik, hogy kialudtak a fények arrafele, és biztossá vált, hogy idegenek szeretnék elfoglalni birtokukat, a fiatal lány Anyával hadakozva ezek után is túl kockázatosnak tartja az utat kelet felé, ahol a pletykák szerint még akad a civilizációból.

Egy napon azonban Lynnt súlyos tragédia éri, segítségére pedig a magányos szomszédja, Stebbs siet. Onnantól kezdve, hogy a kemény személlyiséggel rendelkező lány a férfival összefog annak érdekében, hogy megmentsék a patak partján rekedt társaságot, Lynnre komoly feladat hárul, melynek teljes mértékben megpróbál megfelelni.

Lynn karaktere nagyon szerethető és jól kidolgozott. Ő már ebbe a világba született bele, és édesanyja úgy nevelte, hogy mindent meg kell tenni a víz megóvásáért, ezért nagyon erős, kemény és független személyiség lett belőle. Később, ahogy a történet halad előre, új embereket ismer meg, új érzéseket él át, amiket korábban nem ismert, és bár kezd meglágyulni, ez mégsem változtatja meg gyökeresen. Új barátainak köszönhetően Lynn nagyon sok mindent megtanul. Felelősséget vállalni, szeretni és másokról gondoskodni, ami gyönyörűen van bemutatva a regényben.

˝Légy erős, és légy jó. Hagyd, hogy szeressenek, és légy érte hálás. Ne bánj semmit.˝

McGinnis könyve azért nagyszerű, mert nem egy átlagos disztópikus történet. Az ilyen témát boncolgató young adult sztoriknál van egy megadott séma. Adott egy tinédzser korú gyermek, aki különleges személyiségével hat a körülötte levőkre és megmenti(k) a világot valami szörnyűségtől; zombiktól, veszélyes kortól, a világuralomra törő zsarnokoktól. Itt semmi ilyesmi nem volt. A probléma, ami itt a világ pusztulását okozza, az a víz hiánya, és amitől hitelessé válik a történet, azaz, hogy ez még el is képzelhető. Ez egy olyan poszt-apokaliptikus történet, ami akár elő is fordulhat velünk, és ez még megrázóbbá teszi a könyvet.

A feszültség végigkíséri a könyvet. A rideg hétköznapok, a szereplők folytonos aggódása az ismeretlen tópartiakra és a déliekre várva nyomasztóan hat ránk. A regény bemutatja nekünk, hogy az ember mi mindent képes megtenni a túlélésért. Bűntudat nélkül hazudni, csalni, erőszakosnak lenni és még gyilkolni is.

˝Itt senkinek sincs semmije, kislány. Azoké minden, akik elveszik maguknak.˝

Mindy MyGinns nagyszerű könyvet alkotott. Szép elbeszélések, lendületes párbeszédek és bár nem minden pillanata izgalmas, de olyan jellegű történések, mondatok hangzanak el, amik fogva tartják az olvasót. Nem csoda így, hogy a regényből Stephenie Meyer, aki az alkonyat sorozatot írta, filmet szeretne készíteni belőle.

Aki egy akciódús disztópikus regényre vágyik, annak nem ezt a könyvet javaslom. Bár a borító jól beletalál a lényegbe, mégis becsapós. Lynn puskával való ábrázolása helyénvaló, mégis egy harccal teli könyvet ígér. Ennek ellenére a könyv nem kifejezetten vérengzős, sokkal inkább elgondolkodtató és megrázó. Egyszerűen nagyszerű.

Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik olyan disztópikus regényt szeretnének olvasni, ami akár valósághű lehet. Akiket nem zavarja az, hogy ez inkább az emberek túléléshez való viszonyulásáról szól, mintsem inkább a harcokról.

James Dashner – Lázkód

 

Comments

comments

You may also like

%d blogger ezt szereti: