J. L. Armentrout – Oblivion 2 | Megéri elolvasni?
Habár utoljára július közepén hoztam az Oblivion – Feledésről a cikket, azonban egyből a befejezte után folytattam a történetet a sorozat második részével, az Oblivion 2-vel, amely az Ónix férfi szemszöges változata. Talán nem mondok újdonságot, de ugyan olyan gyorsan olvastatta magát, mint a korábbi történetek, ezért igen hamar ennek is a végére értem.
Alapvetően ahogyan az várható volt, az Oblivion 2 is teljes mértékben megegyezett az Ónix cselekményével, ugyan azok a párbeszédek és eseménysorozatok voltak, mint a női szemszög esetében, ugyanakkor ebben jóval több kiegészítő rész volt. Ebben a részben Deamon és Katy között a legnagyobb feszültséget az jelenti, hogy felbukkant egy új fiú az iskolában. A srác ráadásul sármos és láthatólag oda van Katért. Ez persze nem tetszik a luxennek, de más egyéb, gyanús körülmények is közrejátszanak a negatív szimpátiában. Blake ugyanis furcsán sokat tud arról, hogy Katy micsoda és kicsoda lett az Obszidián könyv végén, emiatt közel is kerül a lányhoz. Ez a kapcsolat pedig nem tetszik Deamonnak, aki bunkósága ellenére azért mégiscsak oda-vissza van Katy-ért.
– Féltékeny voltam – ismertem be.
– Micsoda? – Újra összeért az ajkunk. A combja közé csúsztattam az enyémet.
– Féltékeny voltam arra a sok időre, amit vele töltöttél. Amikor először a képbe került, nem gondolkodtam tisztán. Azt hittem, el foglak veszíteni… mielőtt egyáltalán az enyém lettél volna.
Katy így ebben a részben talán még idegesítőbb volt számomra amiatt, hogy csak azért is ellent mond a luxennek, ezzel sok mindenkit veszélybe sodorva. Viszont ennek is volt hozadéka, hiszen így olyan titkokra bukkant, amelyeket még a Black testvérek sem tudtak.
Na de, hogy akkor miben is nyújt újdonságot ez a könyv? Habár a cselekmény egy és ugyan az, mégis azt kell mondjam, jólesett férfi szemszögből látni ezt a történetet. Deamon szexi, izgalmas és jól esik olvasni a féltéséről és az aggódásáról. Arról, hogy milyen gondolatok cikázhatnak egy férfi fejében, ha egy másik pasival látja a szerelmét. Mi jár az agyában, ha meglát sortban egy csinos nőt. Talán emiatt a kíváncsiság miatt szeretem jobban a férfi szemszöges könyveket is sokszor.
Aznap volt a születésnapja.
És tudtam, hogy kapott egy új laptopot, mert reggel jött egy e-mail értesítés, hogy frissítette a blogját. Igen, feliratkoztam. Na és?
Mindamellett, hogy megismertük Daemon gondolatait, ebben a részben azért több plusz jelenet volt. Izgalmas volt, hogy ebben többet kaptunk a Thompson ikrekből, kiváltképp Adamből, illetve felbukkantak egyéb luxenek is. Ezek adtak egyfajta pikantériát a résznek, így sokkal nagyobb élvezettel olvastam a könyvet, amely ezúttal is pörgős és könnyen olvasható volt.
Armentrout írása ezúttal is magába szippantott.
Az a jellegzetes Armentrout könnyedség ebben is megvolt, és habár sokszor a falat kapartam Katy hülyeségeitől, mégis faltam a lapokat. Ugyanakkor meg kell mondjam, az Oblivion 2-ből több mindenre emlékeztem, mint az Obszidiánból, így ha nekem voltak itt-ott unalmas részeim, akkor valószínűleg annak sokkal több lesz, aki egyből az Ónix után veszi a kezébe. Illetve, ha emiatt úgy döntesz, hogy nincsen kedved mindkét szemszöget elolvasni és inkább csak az Oblivion könyveket vennéd a kezedbe, hiányos lesz a tudásod, mivel Katy magán- és akciójeleneteibe nem kapsz bepillantást, amik kulcselemei a történetnek.
Élvezetes, de egyáltalán nem kiemelkedő könyv.
Ennek ellenére nekem nagyon tetszett, úgyhogy a JLA vagy éppen a Luxen sorozat rajongóinak mindenképpen tetszeni fog, így azoknak lelkesen ajánlom. Viszont ha csak tetszett, de nem voltál elájulva a sorozattól, akkor ezt nyugodtan hagyd ki, valószínűleg semmilyen plusz élvezetet nem fog adni, mert ahhoz ez a pár plusz jelenet nem fogja megmenteni a könyvet.
