Filmek az 1940-es évekből, amiket látnod kell
Manapság igazi dömping van a filmek terén. Hétről hétre újabb és újabb filmek érkeznek a mozikba, és még inkább a streamingfelületekre. A bőség zavarában már azt se tudjuk, hogy mit néztünk egy hónapja, és az ember néha elgondolkozik azon, hogy vajon a millió film közül melyikek lesznek azok, amelyek végül kiállják az idő próbáját. A legtöbb művészeti ággal szemben a filmtörténet viszonylag rövid időt ölel fel, de már ez alatt a bő száz év alatt is születtek emlékezetes alkotások. Természetesen a régi filmek nagy része ma már sokaknak szinte nézhetetlen, de szerencsére akadnak bőven olyanok is, amiken nem fog az idő.
Ebben a cikkben összegyűjtöttünk olyan 40-es évekbeli klasszikusokat, amik még nyolcvan évvel később is kifejezetten szórakoztatóak és élvezhetőek.
Saroküzlet (1940)
A Saroküzlet ízig-vérig romantikus komédia, egy olyan történettel, amit azóta is számtalanszor meséltek újra. A film egy bőröndkereskedésben játszódik, ahol a két főhős együtt dolgozik, és persze folyamatos szócsatát vív. Mindeközben levelezőtársak is, erről fogalmuk sincsen, ugyanis a nevüket nem árulták el. Amikor aztán az érzelmek komolyabbra fordulnak, akkor kezdődik az igazi bonyodalom.
Ha a történet ismerősen hangzik, az nem a véletlen műve. Ennek a történetnek a modern változata többek közt az 1998-as A szerelem hálójában című film is. Azt azonban kevesen tudják, hogy az összes feldolgozás alapja a magyar László Miklós Illatszertár című drámája. Az 1940-es film pedig nemcsak magyar drámaíró szövege alapján készült, hanem ráadásul Budapesten is játszódik. Ha egy kicsit odafigyelünk, a film tele van az erre utaló jelekkel, magyar feliratokkal és nevekkel, helyszínekkel. Ezzel együtt és ettől függetlenül is, a karót nyelt Králik Alfréd és a talpraesett Novák kisasszony interakcióit öröm nézni. A Saroküzlet az a fajta romantikus komédia, amit nem lehet kibírni mosolygás nélkül.
A pénteki barátnő (1940)
A pénteki barátnő a legjobb romantikus komédiák közt van számon tartva, pedig a látszat ellenére nem is annyira romantikus ez a komédia. Vagy ha igen, akkor Hildy leginkább a munkájába szeret bele újra a film végére. A történet szerint Hildy Johnson házasodni készül, és egy úttal visszavonulni a riporterkedésből, amit a chicagói lap szerkesztője, és egyben Hildy volt férje egyáltalán nem néz jó szemmel, és a férfi mindent elkövet, hogy ezt megakadályozza.
A film tipikus “screwball comedy”, ami a 30-as és a korai 40-es évek első felének egyik meghatározó műfaja volt. A párbeszéd pörgős, a szereplőknek be nem áll a szájuk. Ha bárki azt gondolná, hogy a régi filmek lagymatagok és lassúak voltak, arra ez a film maximálisan rácáfol. Emellett persze akad benne románc, de a műfajra jellemző módon ez is inkább versengés, mint igazi szerelem. A kor legtöbb filmjéhez hasonlóan A pénteki barátnő is egy színdarab alapján készült, és a történetet többször is megfelmesítették.
A bagdadi tolvaj (1940)
Az Ezeregyéjszaka meséiről a legtöbbeknek a Disney-féle Aladdin jut eszébe, de az arab történetek a kezdetektől fogva izgatták a filmesek fantáziáját. Már az 1940-es A bagdadi tolvaj is feldolgozás, hiszen az 1920-as évekbeli, azonos című filmet forgatták újra kisebb változtatásokkal, színesben. Ez a varázslatos történet természetesen rengeteg technikai ügyeskedést igényelt, és mai szemmel néha csak mosolygunk az akkori speciális effekteken, de még így sem tűnnek zavarónak vagy amatőrnek. Ahmed, a jó szívű bagdadi király és a kisstílű, de szerethető tolvaj, Abu története klasszikus mese, amit minden korosztály élvez.
Érdekes módon ennek a filmnek is akad magyar vonatkozása, hiszen A bagdadi tolvajt Korda Sándor rendezte, zenéjét pedig Rózsa Miklós szerezte. A film egyébként a mai napig is viszonylag ismert, és a műfaj azóta is rengeteget merített a történetből. Ha az ember egyszer látja, utána nem tudja nem észrevenni a rengeteg párhuzamot, ami ott van többek közt a korábban említett Aladdin esetében is.
Dumbo (1941)
Talán meglepő lehet, hogy ez a rajzfilm már nyolcvanéves is elmúlt, de mindenki kedvenc nagyfülű kiselefántja valóban a régebbi Disney-filmek közé tartozik. Állítólag magának Walt Disney-nek is az egyik kedvence volt. A történet egyszerű, maga a film is alig több egy óránál. Igazi Disney-féle tanulságos mese egy kis elefántról, aki más volt, mint a többiek. Nem maradhat el természetesen az állati segítő sem, aki ebben az esetben nem más, mint egy Timothy nevű egér. Dumbóék kalandjai gyerekszemmel is izgalmasak, bár felnőttként egész más színezetet kap az egész, legyen szó a cirkuszi dolgozók jelenetéről, vagy a delíriumos rózsaszín elefántos jelenetről.
A Dumbo animációja hozza a Disney-nél megszokott színvonalat, a történet szívmelengető, a képi világ és az egész atmoszféra hihetetlenül élénk és jól kidolgozott, és nem mellesleg az egész film abszolút élvezhető minden korosztály számára. És nem utolsó sorban, a kis elefánt hihetetlenül aranyos!
Aranypolgár (1941)
Aki egy kicsit otthonosabban mozog a filmtörténetben, az biztos találkozott már az Aranypolgárral. A történet az elhunyt milliomos, Charles Foster Kane életébe enged betekintést, aki látszólag élte az amerikai álmot, ígéretes tehetség volt, de az élete mégsem volt boldog. Rózsabimbó. Ez volt az utolsó szava Kane-nek, aki luxusotthonában, magányosan halt meg, és ennek a felderítésére indul meg a kutatás a titokzatos szó jelentése után. A film maga nagyrészt a megkérdezettek visszaemlékezésiből áll össze.
A film már a saját korában is nagy port kavart, az egészet átitatja a kőkemény társadalomkritika, de ez csak növeli a zsenialitását. Aki szeret filmeken filozofálni, annak mindenképpen érdemes megnéznie.
Akármilyen hihetetlen, az Aranypolgár a maga idejében rengeteg újítással készült, mind technikailag, mind a történetvezetés szempontjából. Ebből persze modern szemmel csak annyit érzékelünk, hogy még ennyi év után is viszonylag könnyen nézhető a film, a komplex téma ellenére is.
A kötél (1948)
Alfred Hitchcock 1948-as filmje talán a rendező kevésbé ismert alkotásai közé tartozik, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem ér fel a “klasszikusokig”. A kötél nem úgy hátborzongató, mint ahogy azt egy átlagos thrillertől vagy horrortól várnánk, hiszen nem véres, és szinte alig látható benne a fizikai erőszaknak bármilyen formája. A kötél egy gyilkosság története, de a konkrét esemény gyakorlatilag az első pillanatokban lezajlik, és az igazi hangsúly az utána következő szűk két óráról szól. Két egyetemi barát összefogott, hogy megrendezzék a “tökéletes gyilkosságot”, és még ideológialag igazolják is a tettüket. A filmben tehát súlyos filozófiai kérdések kerülnek terítékre. A legijesztőbb az egészben nem is a vér és a tényleges bűncselekmény, hanem a mögötte megbúvó gondolatok.
A kötél különlegessége, hogy nagy hangsúlyt fektet a valós idejűségre. Ezt az is mutatja, hogy az egész film lényegi vágás nélkül készült, bár ez akkoriban technikai okokból kivitelezhetetlen volt. Mégis, a történéseket igyekeznek szinte egyáltalán nem megszakítani. Ez különösen színpadi hatást kelt, de mégsem válik unalmassá egy pillanatig sem. A kötél továbbá a Hitchcock-életműben is különös jelentőséggel bír, hiszen a rendező első színes filmje.
