Könyvek

Vissza az irodalomórákhoz – A kőszívű ember fiai

Jókai Mór számos regényét ismeri a magyar társadalom. Megemlíthetjük például Az aranyembert, A lőcsei fehér asszonyt vagy a Fekete gyémántok című köteteit, amelyek mind mind az író tollából származnak, sok más műve mellett. Az általános iskolai tanulmányok alatt előkerül kötelező olvasmányként A kőszívű ember fiai könyve a diákoknak gyakran okoz fejtörést. Ebben leszünk a segítségetekre, hogy megismerjétek az írót és a regény tartalmát.

Ki is volt Jókai Mór? 

Jókay Móric Komáromban született 1825. február 18-án, református, értelmiségi családban. Édesapja, József ügyvédként dolgozott, feleségét, Pulay Máriát 1912-ben vette el, fiúk Móric ötödik gyermekként érkezett a családba, két testvére sajnos csecsemőként meghalt. Az iskoláit Komáromban végezte. Gyermekkorában nagyon félt a kutyáktól, a nagy szakállú zsidó férfiaktól, emiatt szülei óvták, leginkább otthon volt, barátai is alig voltak. Édesapja által kedvelte meg az irodalmat, aki kedvelte a színészetet, verseket, festészetet. Kilencéves korában jelent meg két verse: a Regélő és a A város bolondjáról. 1835-ben Pozsonyban német nyelvet sajátította el, Tobias Gottfried Schröer szigorúsága kihatott arra, hogy óvta  az ifjakat, az irodalomtól és a magyar beszédtől. Az író fiatalon megtanult latinul és görögül, tanulmányai kitűnőek voltak.
Édesapját 1837-ben veszítette el, ami nagyon megviselte a fiatal Móricot, végül pedig a tanulmányait Komáromban fejezte be.

Jókai Kecskeméten jogot tanult. Ez jót tett a fiatal írónak, megerősödött, megismerte a népi életet. Kedvelték őt társai, illetve továbbra is jól tanult. Ekkor írta a Zsidó Fiú című regényét. Petőfi és Jókai barátsága is ekörül kezdődött. Az író portrét készített barátjáról, amelyet a költő szívesen mutatott meg a budapesti ismerőseinek. Az iskola befejeztével bojtárkodott, ám két évvel később a jogi pályával felhagyott. Az családi háznál töltött időben írta meg a Hétköznapok című regényét, amely annyira sikeres volt, hogy úgy döntött az írásnak szenteli az életét.  1846-ban Frankenburg lapjánál vállalt állást, a színházi rovatot vezette.
Az 1848-49-es szabadságharcban aktív szerepet vállalt. Barátja, Petőfi oldalán volt, aki ez időben írta a Nemzeti dalt. A 12 pontot Jókai segítségével terjesztették fel a királynak, amelyet 1848. március 15-én fel is olvasott. Petőfi és az író barátsága azonban megromlott. Jókai Pesten adta ki az Esti Lapokat és a Pesti Hírlap szerkesztését is átvette. Mind a két lapnak egyedüli törekvése a haza védelmére való buzdítás volt. Később kijelentései miatt rejtőzködnie is kellett.
Eközben megismerkedett egy székely származású hölggyel, Laborfalvi Róza ( születési nevén Benke Judit) színésznővel, a Bánk bán előadásán. Róza nyolc évvel volt fiatalabb az írónál, de az esküvőre még a forradalom évében, 1848-ban sor került. Ez a frigy azonban sokaknak nem tetszett, köztük Petőfi Sándornak, de Jókai Mór családja sem volt megbékélve a már édesanya Rózával, akinek házasságon kívül már volt egy 12 éves kislánya.
Az író támogatta a szépirodalmi lapokat, regényei miatt pedig elkezdett utazgatni. Politikában is aktívan részt vett, több pártnak is a tagja volt. Feleségét 1886-ban vesztette el, gyakran volt beteg, de aktívan írt és mindig korán kelt és későn feküdt le. Az idős író hetvennégy évesen feleségül vett egy húsz éves színésznőt, Nagy Bellát, ami miatt a nevelt lányával megromlott a kapcsolata és nagy felháborodást váltott ki az emberekből. Utolsó éveiben több helyre utaztak együtt feleségével, útja során Ady Endrével is találkozott, ahol megköszönte a költő kedves szavait. Eljutott a Riviérára, Nizzába, de onnan hazatérve Jókai Mór megfázott, mellkasi fájdalmai voltak. 80 évesen hunyt el, tüdőgyulladásban. Temetése a Kerepesi temetőben volt, 1904. május 9-én. Számos díjat és és kitüntetést kapott, nevét az ország elismerte és megjegyezte.

1869-ben jelent meg A kőszívű ember fiai című regénye.

Az 1848-49-es szabadságnak is emléket állító regényt, a Hon című napilap kezdte közölni, de 1869-ben megjelent könyvként is.

A történet szerint Baradlay Kazimír főispán haldoklott. A határozott eszméket valló, konzervatív nagybirtokos akaratát családtagjainak feltétel nélkül be kellett tartania. Halálos ágyán feleségének rendelkezett és határozott fia sorsairól. Legidősebb fia, Ödön diplomata volt Oroszországban, Richárd a bécsi királyi testőrségnél szolgált, míg Jenő hivatalnok volt. Azonban Marie, férje halála után úgy döntött, hogy nem teljesíti férje akaratát, hazahívja fiait. Ödön élete kockáztatásával, elindul Oroszországból, majd hazatérve feleségül vette szerelmét, akitől édesapja korábban elszakította és főispán lett. A továbbiakban Richárd és Jenő sorsát akarta megváltoztatni édesanyjuk, akik az osztrák udvarnál éltek. Jenő gyengéd érzelmeket táplált egy baroness iránt, Plankenhorst Alfonsine azonban ennél sokkal okosabb volt, Jenőt képes volt szerelme miatt befolyásolni. Azonban eltitkolt gyermekét, szörnyű körülmények között neveltette, tudta, sosem derülhet ki, hogy Palvicz Ottó, osztrák katonatiszt az édesapja. Richárd a bál alkalmával találkozott a baroness szegény rokonával, Edittel, aki hamar megtetszik a fiatal Baradlay fiúnak. Feleségül kéri, de a gazdag család elküldi a lányt egy zárdába. Március 13-án kitör a bécsi forradalom. A Plankenhorst család szimpatizánsként mutatkozik, a fiatalabb Baradlay gyermek, Jenő gyakori látogatója a háznak, Alfonsine pedig mindent megtesz, hogy Jenő mellettük álljon. A zárdát eközben megtámadják, Richárd menti meg a Brigitta- kolostor apácáit. Edit egy titkos beszélgetést kihallgatva, Baradlaynéval közösen ráveszik Richárdot, hogy térjen haza és a saját országát  védje Ezt követően hamis információkat adnak át Palvicz Ottónak. Richárd és csapata sikeresen átjut a határon, azonban Palvicz Ottó és csapata utoléri őket, végül a kettejük párbajában, Baradlay Richárd hű katonája veszti életét.
Jenő Bécsben szerelmet vall Alfonsine-nek, édesanyjától pedig megkéri a nő kezét, amit csak Rideghváry közbenjárásával tud véghez vinni. Baradlayné azonban fiát Magyarországon szeretné látni, ezért pedig mindent megtesz.

A magyar szabadságharcból Ödön és Jenő is kiveszi a részét. Isaszegen a magyar sereg legyőzi az császáriakat, Richárd és Palvicz Ottó párbajára is sor kerül, ahol az osztrák katona meghal. Ottó az utolsó szó jogán megkéri Richárdot, hogy keresse fel gyermekét és gondoskodjon róla. Azt is elmondja, hogy a bárólány a kis Károly édesanyja. Amint Alfonsine tudomást szerez gyeremeke apjának haláláról, óriási haragra gerjed, majd bosszút esküszik Richárd ellen.

Ödön és Richárd Buda támadása kapcsán párbajt vívnak, melyikük ér fel előbb a várba. Ödön lesz a győztes, ám Richárd is megakadályozza a Lánchíd felrobbantását. A két fivér ismét egymásra talál, boldogan ölelik meg egymást. Palvicz Ottó kérését betartva Richárd felkutatja a gyermeket, akit nagyon rossz állapotban talál.

A szabadságharcot – orosz beavatkozással – leverik. Ödönt elfogják, majd sikerül megszöknie, felesége kéri, hogy meneküljenek el. Az idősebb Baradlay testvér nem hajlandó erre tovább. Végzés érkezik, amely az ő nevére szól, ám Jenő, a kisebbik testvér veszi át, s mivel tudja, bátyja családos, úgy dönt eltitkolja a hadbírói írást és ő maga megy Bécsbe. A vádlottak padján elhiteti, hogy ő Ödön, s mivel elhiszik a bírák, őt végzik ki.


Richárdot felmentik és úgy dönt Editért megy, hogy feleségül vegye. A Plankenhorst család azonban nem hajlandó engedni a lányt, ám Richárd tájékoztatja a hölgyeket, hogy a Alfonsine gyermekét felkutatta, illetve tudja, ki az édesapa. Így már senki nem állhatott a szerelmesek útjába. Baradlay család értesül Jenő tettéről, amit később Baradlayné elmond Alfonsine-nak. Végül halott férje képe előtt állva mondja el, Kázmérnak, hogy mit miért tett.

A regény 25 fejezetből áll, amelyből film készült. Az alkotást 1965-ben mutatták be, rendezője pedig Várkonyi Zoltán volt. Főszereplők között olyan színészek szerepelnek, akik azóta a Nemzet színészei és Kossuth-díjasok. Mécs Károly – Richárd, Bitskey Tibor – Ödön, Tordy Géza pedig Jenőt alakította. A művet az Új Színház is bemutatta Budapesten.

Hozzászólások