Juan Francisco Ferrándiz – Az elátkozott föld

Az Alexandra Kiadónál nem olyan régen jelent meg Juan Francisco Ferrándiz regénye Az elátkozott föld, amelynek középpontjában egy olyan vidék szerepel, mely igen közel áll a szívemhez. A többségében Barcelonában játszódó történet meglepően cselekménydús, ugyanis van benne minden, ami egy izgalmas történethez kell. Becsületbeli ügyek, hűség, hatalmi harcok, kannibalizmus, szerelem, ármánykodás és még sorolhatnám napestig.

A történet középpontja tehát Barcelona 861-ben, mely elátkozott föld hírében áll a sorozatos csatározások és hódítási kísérletek miatt. Az épületek romokban állnak, a kereskedelem megszűnt, a pénzverde bezárt és a várost, illetve környező településeit folyamatos fosztogatások, rablások és gyilkolások rombolják. Ennek a vidéknek a püspöki posztját kapja meg a fiatal és ambiciózus Frodoí, aki büntetésként fogja fel kinevezését, elődjei ugyanis nem jártak sikerrel ezen a területen. Frodoí elhatározza, bebizonyítja az egyháznak – mely tagjai közül sokan kárörvendően tekintettek rá -, hogy felemelkedést hoz Barcelonára, telepeseket visz magával, akiknek földet adományoz és felépíti régi pompáját, megszüntetve az éhínséget. Karizmatikus szavaival, új élet kínálásával és reményével követőket szerez magának, akikkel megindulnak az elátkozott föld felé.

A dolgok azonban egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogyan azt remélte. Barcelonába érve rájön, hogy sokkal nehezebb lesz a dolga, hiszen nem csak az algrófot kell meggyőznie, akivel együtt kéne kormányoznia a felemelkedés felé a népet, hanem bizony a gót nemeseket is. Frodoínak tehát minden erejét, találékonyságát és hitét be kell vetnie, hogy támogatást szerezzen, ugyanis Barcelona grófi címére nem a legjobb emberek vágynak.

A püspök mellett azonban további szereplők is vezető szálat kapnak, ilyen például Isembard és Rotel de Tenes, egy testvérpár, akik szolgaként nevelkedtek, holott egy mély tiszteletnek örvendő lovag leszármazottai. Az ő sorsuk legalább annyira izgalmas, mint a nagy terhet magára vevő Frodoí-é. A két fiatal ugyanis veszélyt jelent Tenes jelenlegi uralkodójára, aki egyben Barcelona grófi címére pályázik, így mikor megtudja, hogy életben vannak, mindent elkövet, hogy holtan lássa őket. Isembard és Rotel menekülés közben ismerkedik meg az útnak induló telepesek között utazó Elisiával, aki elbújtatja őket a zsoldosok elől. Akárcsak a testvérek, Elisia is szolga volt egy fogadóban, férje azonban egy saját fogadó ígéretével magával csábítja.

Mielőtt belelendültem volna az olvasásba bevallom, szenvedtem a könyvvel, egy már megszokott probléma miatt. A kötet elején ugyanis a szerző próbál minket térben és időben elhelyezni, számtalan információt a fejünkbe verni, ennek köszönhetően annyi névvel dobálózik jobbra-balra, hogy a változatosság kedvéért azt se tudtam ki kivel van. Emiatt az első 50-100 oldal nem is igazán fogott meg, túl sok szereplő volt túl sok helyen és ez viszont elvette a kedvemet. Aztán elkezdett beindulni a cselekmény, a püspök elindult Barcelona irányába, akcióba lendültek a grófi és nemesi címért versengő emberek, vérontás kezdődött, terveket kezdtek kovácsolni én pedig csak azt vettem észre, mennyire aggódok a szereplőkért és elrepült egy-két, majd hirtelen pár száz oldal.

Mindennek ellenére egy jó darabig egyszerre utáltam és imádtam a történetet, ugyanis szegény főszereplőket folyamatosan érte a kudarc, ami igen idegborzoló volt. Mikor már azt hisszük, végre valami jó történik, a szerző fejbe röhög minket és csavar egyet a történeten, ami a vaskos oldalszámon meg is látszik. Kész hullámvasút volt, tele élvezettel. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a szereplők ízig-vérig szerethető karakterek, még ha olykor-olykor igen furák is. Rotel, a fiatal lány például többször próbára tett bizarr jellemével, egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő kígyóival és gyors, gyilkolási tudásával, hajlamával. De talán pont ezért is volt ő a legérdekesebb mind közül, hiába kedveltem jobban a püspök, illetve a fogadósnő sorsának alakulását.

Ha egy kalandokban és furcsaságokban gazdag történelmi regényt fognál a kezedbe mostanság, akkor ne szalaszd el ezt a nagyszerű kötetet, mert számtalan meglepetést tartogat Az elátkozott föld. Gyönyörűen építkezik, minden összefügg mindennel és a karakterek mozaikszerűen egészítik ki egymást. Ferrándiz nem engedi, hogy ellaposodjon a történet, végig fent tartja a feszültséget és egy pillanatnyi szusszanást sem hagy az olvasónak, nekem pedig pont ez tetszett. Nem ülepedik le, hanem hajtja előre az olvasót, hogy minél hamarabb megtudja, mégis hogyan sikerült minden szörnyűség ellenére Barcelonának fent maradnia.

A recenziós példányért köszönet az Alexandra Kiadónak!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?