Jesmyn Ward – A csontok megmaradnak
Megjelent a Hallgasd a holtak énekét szerzőjének egy újabb története a magyar olvasóközönség számára! A csontok megmaradnak 2011-es írása Jesmyn Ward-nak, és bár az előbbi kötet még olvasatlanul ül a polcomon, annyi jót hallottam az írónőről, hogy muszáj voltam beszerezni és elolvasni az újdonságot.
Alapvetően úgy éreztem, hogy mivel ez egy korábbi története Ward-nak, nem is olyan nagy baj, ha előbb olvasom, mint a korábbi megjelenést. Egyenlőre még nem tudom megmondani, hogy vajon megérte-e, de az biztos, hogy A csontok megmaradnak egy igen szomorú, ugyanakkor csodálatos történet volt, amely összetörte a szívem.
Már eleve megindítóan kezdődik a történet.
Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén egy öttagú afroamerikai család sorsába kapunk bepillantást. Az édesanya a negyedik gyermek megszületését követően meghal, így az édesapa egyedül neveli három fiú, illetve egy lány gyermekét. A család telke hanyatlóba van a nagyszülők halála után, ugyanis az apa mindamellett, hogy részeges, csupán csak alkalmi munkákból tartja el magukat, gyermekei felé nem igazán nyitott. Ez az érzelmi távolságtartás ráragad a gyermekekre is, amely meglepő kapcsolatokat szül. Van, aki a kutyájába fekteti minden szeretetét, van, aki a legkisebb testvért pátyolja, illetve olyan is van – a főszereplőnk –, aki a testét adja a fiúknak, csak hogy ne legyen magányos, mindezt tizennégy évesen.
A csontok megmaradnak ennek a családnak a tíz napját dolgozza fel a 2005-ös években, mikoris a Katrina hurrikán éppen lecsapni készült a Mexikói-öbölben. A Bois Savage nevű kisváros ugyanis pontosan ott helyezkedik el.
Nem véletlenül hangsúlyozom mindig, hogy a 21. Század Kiadó KULT sorozata valami zseniális, hiszen tényleg az. Kivétel nélkül izgalmasak, lehengerlők, drámaiak, elgondolkodtatók, megrendítők, csodaszép fogalmazásúak, elképesztően igényes borítójúak. Még ha nem is mindegyikre igaz minden egyes állítás, az biztos, hogy valamelyiket rá lehet mondani, és ez az, amitől különlegessé válik nekem ez a válogatás.
Így volt ez a mostani regénnyel is. Mindamellett, hogy megkapta a saját könyvjelzőt, a védőborítót és a letisztult, szép keménykötést, gyönyörűen szép lírai kötet volt, amit már csak az elbeszélésért is megérte beszerezni. Viszont egy valamit fontos leszögezni, hogy el kell kapni a történet fonalát és hangulatát ahhoz, hogy élvezni is tudd, ugyanis a történet már az elején is szívszorító. Ward az elején tisztázza, hogy milyen a családi helyzet, az életkörülmények, a testvérek és az apa közötti viszony. Igaz, emiatt egy picit lassabb is lesz a kezdés.
A történetet Esch szemszögéből ismerhetjük meg, és az érdekessége az, hogy egy kutya ellésével visz bele minket a történetbe. Ezáltal hozza bele az elveszett anyát, majd tér át a testvéri kapcsolatokra, az apa-fiú, apa-lánya viszonyra, a nyomorúságba és a szegénységbe. Habár ezek mind-mind drámai körülményeket teremtenek, a család – vagyis Skeetah – kutyája végig fontos eleme marad a cselekménynek, ugyanebben a szemléletes leírási módban. A várandóság és a születés azonban nem merül ki a meghalt édesanyában és a kutya ellésében, majd gyermekgondozásban. Esch-ről ugyanis csakhamar kiderül, hogy terhes, ami további kérdéseket vet fel a kötet során.
Feszültségekkel és szörnyűségekkel teli csodaszép olvasmány.
A történetben a szereplők tudomásul veszik a sorsukat és azt, hogy ebből a helyzetből nem lehet kitörni, ugyanakkor mégis ott a remény egy kis szikrája. Lassan, mégis gyönyörűen követjük a mindennapjaikat, ahogyan készülnek a hurrikánra, amelynek a közeledte egyre jobban feszíti a hangulatot, egyre jobban erősíti meg a könyvre jellemző feszült, ugyanakkor megragadó légkört egészen addig, míg végül le nem csap.
Ha szívesen olvasnál egy igazán érzelmes, gyönyörűen megírt könyvet, ami egyszerre szomorít el, döbbent és hat meg, akkor A csontok megmaradnak kötelező olvasmány lehet. Ez egy olyan könyv, ami után le kell ülnöd és meg kell emésztened, mielőtt elmerülnél egy újabb történet világába.
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
