Igaz történet: Kísértetjárás Connecticutban

A 2009-es pszichológiai „Kísértetjárás Connecticutban” című horrorfilm a Snedeker család történetét meséli el, akik 1986-ban béreltek egy régi házat Connecticutban, Southingtonban. Allen és Carmen Snedeker gyermekeikkel költöztek be az új otthonukba és annak feltárása során Carmen furcsa tárgyakat talált az alagsorban, például kínzó eszközöket. Továbbá elmondása szerint különös és félelmetes dolgok is történtek a családjukkal, amíg ott éltek. Ebből a történetből készült a Kísértetjárás Connecticutban című horrorfilm is.

A The Haunting in Connecticut sztorija szerint a Campbell család új házba költözik, hogy rákos gyermekük, Matt (Kyle Gallner) közelebb legyen a kórházhoz ahol kezelik őt. Hamarosan rájönnek, hogy az új otthonuk valamikor hullaház volt, ugyanis az alagsorban furcsa kínzó eszközöket találtak. A fiú állapota a lakásba költözés után egyre csak romlik, skizofrénia lépett elő nála és hallucinációk gyötrik, valamint hangulatingadozásai voltak. A család élete ezek után fenekestül felfordul.

A valódi történet:

Carmen és Allen Snedeker 1986-ban költöztek a Connecticut állambeli Southington kisvárosába azzal a céllal, hogy közelebb kerüljenek a kórházhoz, ahol a legidősebb fiukat Hodgkin limfóma miatt kezelték. A nehéz pénzügyi helyzet miatt a család bérelt egy házat, amely tökéletesnek tűnt. Elég nagy volt a családjuk számára, hiszen három gyermekükkel és az unokatestvérükkel költöztek oda és a bérleti díj megfizethető árkategóriában volt. Hamarosan Al megdöbbentő felfedezést tett: az alagsorban egy különös szoba volt, amely balzsamozó táblákkal és eszközökkel volt ellátva. Kiderült, hogy a ház hullaházként üzemelt.

Nem sokkal később, Carmen azt mondta, hogy paranormális jelenségeket tapasztalt, mint például a tárgyak eltűnését és gyermekei arról számoltak be, hogy furcsa embereket láttak a házban, valamint több száz repülő madár hangját hallották. Legidősebb gyermekük, Philip Snedeker, aki akkoriban sugárkezelés közepén volt, radikális személyiségváltozásokon ment keresztül, magába fordult és dühös volt. Továbbá nekrofilia témában kezdett el verseket írni. Az egyik napon, amikor ideges volt megtámadta az unokatestvérét azzal a szándékkal, hogy megerőszakolja őt. Később skizofréniát diagnosztizáltak nála. Utána a család elküldte a fiút a rokonaihoz, ekkor azonban a gonosz lelkek az unokatestvérüket vették célba.

A jelenségről, amelyről a házban lakók beszámoltak, magába foglalta Carmen és unokahúga ismételt és brutális megerőszakolását, valamint a férjével is történtek furcsaságok, amiket láthatatlan emberek hajtottak végre. Carmen azt is elárulta, hogy egyszer felmosta a követ és a víz vérvörössé vált, továbbá sokszor éreztek rothadó hús szagot és olyan is volt, mintha bomlásnak induló test szaglott volna az egész házban.

A szellemekről is szó esett: egyiknek hosszú, fekete haja és fekete szeme, a másiknak pedig fehér haja és szeme volt és egy csíkos szmokingot viselt. Ezután döntött úgy Carmen, hogy kapcsolatba lép egy vitatott paranormális nyomozó párral, akik a híres Ed és Lorraine Warren volt.

John Zaffis és néhány nyomozó mellett a Warrens család is beköltözött a házba és pár hétig, amíg minden be nem bizonyosodott azzal kapcsolatban, amit a Snedekers állított ott maradtak. Mindez idő alatt első kézből tapasztalhatták meg a ház „démonjai” által okozott károkat, mert szinte mindenkit bántalmaztak. A lakás történelmének vizsgálata közben állítólag kiderítették azt is, hogy a temetkezési otthon egyik vállalkozóját bűnösnek találták nekrofilia miatt. A Warrens család emiatt szükségesnek tartotta az ingatlan teljes körű lezárást addig, amíg meg nem tisztították azt. A házból kiűzött gonoszsággal a történetnek vége lett volna. De nem volt.

Hogy mi az igazság?
Mint a legtöbb Warren-nyomozással kapcsolatban itt is kiderült, hogy a következő lakóknak, akik a házba költöztek semmilyen természetfeletti élményben nem volt részük. Az meglehet, hogy mindez azért volt, mert nem tudták, hogy ahová letelepedtek egykor hullaház volt.

Ray Garton szerint, aki a horror témában szokott regényeket írni, akivel a Warrens és a Snedeker család együtt dolgozott, nehéz volt megírni az „igaz” történetet, mert egyik érintett fél sem tudta a sztorit elmondani úgy, hogy valósághű legyen. Úgy tűnt, hogy mindenki ellentmond a másiknak. Amikor pedig Ed Warrenhez fordult a problémával kapcsolatban, Garton egy 1999. április 27-i levélben írta meg, hogy mit mondott neki a megvalósítással kapcsolatban:

“Ne aggódjon, hogy a család „őrült”. Azok, akik hozzánk jönnek, mind őrültek. Gondolja, hogy “józan” emberek felkeresnének minket?” – mondta Ed. Ez pedig megdöbbentő volt. Tudta, hogy sok horror regényt írtam már korábban, ezért azt mondta, hogy a történet minden olyan részletét használjam fel, amit csak bele lehet építeni és tegyem ijesztővé.

(Egy interjú Loarrine Warren-nel ezzel kapcsolatban)

Igaz vagy sem, az biztos, hogy egy pokoli történet. A ház minden bizonnyal úgy tűnik, mint egy kísértet-járta hely és bármi is történt ott, annak hatásait a jelenlegi tulajdonosok már érezhetik, ám nem természetfeletti formában. Manapság a fotósok, kíváncsi emberek és paranormális rajongók tömege megy oda, remélve, hogy láthatnak valami paranormálisat. Hasonlóan az Amityville-i Lutz házhoz, a jelenlegi tulajdonosok nem számolnak be paranormális tevékenységekről és valóban csak azt szeretnék, ha békében maradnának. Az Associated Press 2009. március 22-i cikkében a jelenlegi tulajdonos Susan Trotta-Smith ezt mondta:

A legtöbb ember tiszteletteljes és az úton maradnak és onnan fényképeznek. De volt néhány problémánk olyanokkal, akik durva módon jöttek az ajtóhoz és megijesztették a gyerekeket, mondván, hogy a ház kísértet járta.

A Snedeker család két évig élt a házban, majd Tennessee-be költözött. A gyerekek most a saját gyermekeiket nevelik, Carmen Reed pedig „szellemi tanácsadó” lett. Azt tervezte, hogy egy másik könyvet ír a John Zaffis-szal szerzett tapasztalatok alapján, de elhatárolódott a projekttől.

Noha Carmen és családja kijelentéseit sokan megcáfolják, senki sem tudja biztosan, mi történt a Connecticut-i házban. Az események elindítottak egy könyvet, egy Discovery Channel különlegességet, egy újabb könyvet és egy nagy hollywoodi filmsorozatot. Kétségtelen, hogy ez a történet ugyanolyan híres lehet, mint az Amityville Horror. Kitalálta a család, vagy sem? A fiú hallucinált-e a kemoterápiájától vagy vajon a halottak valóban megkínozták őt és a ház tulajdonosát? Megtörtént vagy sem? Valószínű, hogy soha nem tudjuk meg az igazságot.

A film és a valóság közötti különbségek (spoilereket tartalmazhat):

Eláruljuk, hogy Matt és Philip miben különbözött: Az igaz volt, hogy a fiú beteg volt és az is, hogy a kórházhoz közeli helyre költöztek Connecticutba. A ház valóban halottasházként üzemelt egykor. A fiú tényleg az alagsort választotta szobájának. Viszont a kezelésektől nem voltak hallucinációi, de voltak hangulatingadozásai és dühkitörései. Az is igaz, hogy látott embereket, bár nem voltak írások a testükön. Megtörtént a következő eset is, miszerint rátámadt unokatestvérére. Továbbá a kisöccsét megforgatta az alagsorban található eszközön. Azonban a valóságban nem próbálta meg leégetni a házat, továbbá nem voltak holttestek a lakásban. Nem találkozott semmilyen pappal a kórházban, azt a katolikus egyház választotta ki nekik. Végül pedig a fiú nem élte túl a rákot.

A szülők közti különbség: amikor az anya felmosta a követ, valóban vérvörössé vált a víz, az apa pedig tényleg kiszedte az izzókat a lámpából, de nem úgy, ahogy az a filmben van ábrázolva, hanem azután történt ez, miután meglátta a magas villanyszámlát, Allen Snedeker arra a következtetésre jutott, hogy ennek oka az volt, hogy a gyerekek mindig lámpával aludtak és ezért eltávolította őket. Bár a filmben a fia látja meg, hogy az ételek romlottak, a valóságban ez az anyával történt meg. A zuhanyfüggöny pedig nem az unokatestvérükre csavarodott, hanem az anyára.

Jonah pedig kitalált karakter volt.

Kritikusok szerint:

Benjamin Radford azt mondta, hogy kevés vagy egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy valami természetfeletti történt a házban.

Joe Nickell kutató szintén úgy gondolja, hogy az egész csak egy átverés. Nickell továbbá azt is megjegyezte, hogy mivel Ed Warren 2006-ban meghalt, néhány társszerzője beismerte, hogy azt mondta nekik, hogy:

Készítsétek el a történetet, adjatok hozzá félelmetes dolgokat, tegyétek ijesztővé.

Mit gondoltok erről a történetről? Ti hisztek a család állításának vagy szkeptikusok vagytok?

Hozzászólások