‘The Amityville Horror’ igaz története: A DeFeo család

Az Amityville Horror története 1977-ben jelent meg Jay Anson című The Amityville Horror: The True Story című könyvében, amely gyorsan túlszárnyalta az eladási listákat. Az egyik legkelendőbb regény volt akkoriban, hiszen Amerika legmegdöbbentőbb gyilkosságáról szólt.

A sztori 1974. november 13-án kezdődött, amikor a DeFeo család hat tagját meggyilkolták. A szülőket, Ronald és Louise DeFeot az ágyukba lőtték le, miközben aludtak, két fiukkal és két lányukkal együtt. Az egyetlen megmaradt családtagot, Jr. Ronaldot (“Butch”), a legidősebb gyermeket a bűncselekmény elkövetése miatt börtönbüntetésre ítélték.

Nézzük, hogy mi történt.

Amikor 1965 júniusában Ronald DeFeo megvásárolta a háromszintes holland gyarmati otthont az Ocean Avenue 112-t az egy amerikai álom volt: gyönyörű ház, boldog család és pénz megtakarítás. A DeFeo-k még egy táblát is elhelyeztek az első udvaron, amelyen a “Nagy remények” felirat olvasható, mint a család jó szerencséjének és a jövőbeni álmoknak a jelképe. Azonban a siker és a boldogság csak álca volt, Ronaldnak dühkitörési problémái voltak. Ő és Louise gyakran harcoltak egymással, és a családfő sokszor fenyegette gyermekeit. Nem volt türelme hozzájuk főleg, ha engedetlenek voltak vagy visszabeszéltek.

A legidősebb gyermeke Butch volt, aki ahogy idősödött úgy kezdett egyre erősebbé válni és nem tolerálta apja bántalmazását. 17 éves koráig Ronald vagy “Butch”, ahogyan barátai hívták, súlyos kábítószereket használt (LSD) és apró lopásokon kapták. Drog fogyasztása miatt ki is rúgták az iskolából. Magatartása szintén kiszámíthatatlan volt és erőszakos kitörései pszichotikusabbá váltak.

Ronald és Butch egy ideig pszichiáterhez járt, de a fiatal fiú úgy gondolta vele nincs semmi baj, így megtagadta a további kezeléseket. Ezek után a DeFeo család mást nem tehetett, megvásárolta őt. Például motorcsónakot kapott, vagy ha kért pénzt, azt azonnal odaadták neki. Azonban a családi vita nem csillapult, inkább tovább fajult. Egy nap a szülők veszekedni kezdtek, ezt a gyerek nem bírta és felvett egy fegyvert, majd bement a szobájukba és az apjára szegezte, aztán meghúzta a ravaszt. Csodák csodájára nem találta el Ronaldot, de ezzel a további következményekre már számítani lehetett.

A gyilkosságot megelőző hetekben Butch és apja közötti kapcsolat még rosszabbá vált. A fiú kirabolta Ronaldot, amiből rendőrségi ügy is lett, Mr. DeFeo pedig tudta, hogy ki a tettes, de nem szólt egy szót sem. Talán azt várta, hogy fia majd bevallja, de sajnos nem így lett. Amikor megkérte, hogy segítsen neki a felvételeket átnézni, hátha megtalálják a tolvajt még bele is egyezett, majd az utolsó pillanatban visszakozott. Ronald ekkor dühös lett és hatalmas vita alakult ki fia és közte. Butch amikor megelégelte kocsiba szállt és elhajtott.

November 13., szerda éjszaka.

Hűvös volt Amityville-ben. Az utcák csendesek voltak, csakúgy, mint az Ocean Avenue 112-es ház. Mindenki aludt, Butch kivételével, aki a szobájában tűnődött. Minél inkább belemerült a gondolataiba, annál eltökéltebb lett, hogy egyszer és mindenkorra megoldja a problémáit. Butch elővette a 0,35-ös kaliberű Marlin puskát, a második emeleti nappaliból, ahol több fegyvert tartottak, és csendben, de határozottan elindult szülei felé. Belépett a hálószobájukba, majd kettőt lőtt az apjába, Ronald DeFeoba. Az első lövés a hátát érte, a veséjén ment keresztül és a mellkasán jött ki a golyó, majd a második lövést a gerincébe kapta.

Az édesanyja felébredt, de nem volt ideje reagálni, hiszen ismét két lövés következett, amely az asszony bordáját érte, ezáltal összeesett a jobb tüdeje, majd lassan meghalt.

Mivel volt négy fiatalabb testvére, elindult feléjük, a két öccse, John és Mark voltak a következő áldozatai. A srácok egy ágyon osztoztak és a lövést közelről kapták, mindketten belehaltak. Végül belépett húgai, Dawn és Allison szobájába. Ahogy Butch kinyitotta az ajtót Allison felébredt és felnézett, de a fejébe golyót kapott és azonnal szörnyet halt. Ezek után Butch a fegyverét Dawn-ra irányította és a bal arcát lőtte meg.

Kevesebb, mint tizenöt perc alatt Ronald “Butch” DeFeo hidegvérrel és brutálisan megölte családtagjait, majd nyugodtan lezuhanyozott, levágta szakállát, aztán farmerbe és munkaruhába öltözött. Ezután fogta a véres ruháját és puskáját bepakolta őket egy párnahuzatba és a kocsijába ült, elhajtott egészen Brooklynig, ahol a párnahuzatot és annak tartalmát egy viharfolyóba dobta.

Rendőrségi állítások

A rendőrség jelentése szerint mind a hat áldozat hason feküdt, fejük a földre nézett. A mészárlás az egyébként csendes Long Island-környéket mélyen megrázta.

Butch állította, hogy családja egy tömeggyilkos áldozata lett, ám tanúvallomása nem ezt sugallta. Másnap pedig bevallotta, hogy a tragédia mögött ő maga áll és a pincéből kiszűrődő hang késztette minderre. Ezután természetesen bűnösnek találták és 1975. november 21-én huszonöt év börtönbüntetésre ítélték a Green Haven korrekciós intézetben, a New York-i Beekman-ban.

Azonban még így is rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. Miért nem futottak a gyerekek, miután meghallották az első lövéseket? Miért olyan pozícióban találták meg az áldozatokat? Miért nem hallották a szomszédok a lövéseket?

A rendőrségnek azt állította, hogy vacsorázás közben kábítószert tett az ételbe, ezért nem ébredtek fel, amikor megölte a családtagjait, bár a boncolások ezt az elméletet kizárták. A rendőrség úgy gondolta, hogy a ház tompítja a lövések hangját, ám sok ember, aki a házban volt, kijelentette, hogy az utcai zajt belülről lehet hallani.

A fegyverszakértők szerint a 0.35-es Marlin puska hangja egy mérföld távolságból is hallható, ám a szomszédok állítják, hogy az egyetlen hang, amelyet akkor hallottak, a DeFeo család kutya ugatása volt.

A mai napig Butch folyamatosan változtatja a történetet és ezért még mindig nem világos, hogy milyen szerepet játszott a gyilkosságokban, és hogy egyedül vitte véghez mindezt vagy voltak segítői. Sokan szeretnék tudni az igazságot, de erre sajnos még mindig nem derült fény.

Forrás: http://www.ghost-story.co.uk

Hozzászólások

Change Language To: Hungarian