Charlotte McConaghy – Az utolsó vándorlás
Az Amazonon Charlotte McConaghy Az utolsó vándorlás lett az év regénye 2020-ban. Az itthon az Alexandra Kiadó jóvoltából megjelenő kötet egy szívfájdítóan gyönyörű eposz, amit már a borítón is feltüntettek. A történet azt mutatja be, hogy miként haldokolnak az állatok és, hogyan leszünk hamarosan teljesen egyedül ezen a bolygón.
Az utolsó vándorlás története
Már a leírásból is kiderül, hogy ez nem egy vidám sztori, amelynek happy end a vége. Az írónő alkotása egy rendkívül mély és elgondolkodtató történet, amely Franny Lynchről és férjéről szól, az ő sarki expedíciójukról. A könyv tulajdonképpen azt mutatja be, hogy mi történik velünk hamarosan a globális klímaváltozás miatt. Az állatfajok folyamatosan halnak ki, mi pedig szépen lassan, apránként válunk egyedülivé a Földön.
Vijjogó hang ver fel álmomból. Felülök, a fémen csikorgó fém sikoltása tölti be a fülemet. Ennis sebesen beszél a hajó kommunikációs rendszerébe. Talpra állok az aprócska kapitány irodában, és észreveszem, hogy a vihar nem csillapodott; épp olyan erőszakos, mint amikor elaludtam. Először fel sem fogom, hogy Ennis miről beszél.
A történet valahol onnan indul tehát, hogy az állatok elpusztulnak, így nincsenek sem madarak, sem pedig emlősök. Ez még valahol nem is lenne furcsa, de ha belegondolunk, nem lennének állathangok sem, tehát csak és kizárólag az emberek és az általuk kibocsájtott zajokat lehetne érzékelni. Ez már azért is lenne akkora gond, mert az állatok, mint a macska, a kutya, vagy éppen az erdei fajok különböző hangjai nyugtató hatással vannak ránk. A természet szinte teljesen csendes lenne, talán csak a fák susogása jutna a fülünkbe. De semmi egyéb.
Mivel manapság amúgy is reneszánszukat élik a különböző dokumentumfilmek arról, hogy milyen jövő is vár ránk, így Az utolsó vándorlás című kötet szinte kötelező darab. Sokan kiállnak a környezetvédelem mellett és hangsúlyt fektetnek a klímaváltozásra, ám kevesen gondolnak bele abba, hogy vajon milyen hatással is lesz ránk a változás. Mert hatással lesz. Mert a változás elkerülhetetlen. A kérdés csak az, hogy mikor következik be és hogyan tudunk ahhoz alkalmazkodni. Kétségkívül szépen lassan kizsigereljük a Földünket, akkor pedig már nem lehet visszafordítani ezt a folyamatot. Pontosan erre hívja fel a figyelmet Charlotte McConaghy is, aki szívbemarkolóan fogalmazza meg azokat az apró dolgokat, amikkel hamarosan számolnunk kell.
A könyvben csak egy maroknyi faj marad fent, tehát nem mondható el, hogy nem marad semmi, de az biztos, hogy hatalmas dolgok vannak készülőben. Az olvasmány nem próbálja meg lenyomni rajtunk, hogy holnap mind meghalunk, nincs itt a világvége és nem is lesz. Az emberek tudnak alkalmazkodni, csak az a kérdés, hogy akarnak-e?
A szerelmes házaspár sztoriját tehát tulajdonképpen a sarki csérek vándorlásával ismerjük meg. Franny a feleség karaktere azért is tetszett annyira, mert teljesen természetesen működött. Nem volt sem tökéletes, sem pedig szokványos szereplő, szem előtt tartja a céljait és emellől nem tágít. Mindenáron követni akarja a madarakat dél felé, így mindent megtesz annak érdekében, hogy rájöjjön, mi is történik valójában velük.
Hozzátenném, hogy sokszor mentünk vissza az időbe több évet is, tehát Frannyt nemcsak a mostani időszakban ismerhetjük meg jobban, hanem visszatekintünk a korábbi életére is. Bepillantást nyerhetünk a négy évvel korábban Írországban töltött időszakáról – amit most nem spoilereznék el –, de megismerhetjük őt 12 évvel ezelőttről is. A váltások nem jelentősek, teljesen logikusak és nem túl zavaróak, így már csak emiatt is érdemes kézbe venni ezt a regényt.
Charlott McConaghy regényének összegzése
Összességében azt mondhatom, hogy tetszett, bár az tény, hogy eléggé depresszív a hangulata. Aki kedveli a drámákat, az efajta hatást, akkor annak mindenképpen érdemes beszereznie és elolvasni Az utolsó vándorlást. Azzal viszont érdemes számolni, hogy ez nem egy egy nap alatt kivégezhető kötet, nem érdemes magunkat ennyire lehúzni. Persze jobb lett volna egy kicsit belelátni abba, hogy miként is jutott el idáig a világ, de van egy olyan sejtésem, ha egy kicsit belegondolunk, akkor jelenleg is ebben élünk.
A recenziós példányért köszönettel tartozunk az Alexandra Kiadónak!