Marina Chapman – A lány, akinek nem volt neve

Ha egy olyan regényt szeretnél olvasni, ami garantáltan levesz a lábadról, ami egyszerre érint meg, szomorít el és mosolyogtat meg, akkor A lány, akinek nem volt neve, nagyszerű választás lesz. Ez a könyv ugyanis, nem egy átlagos olvasmány. Marina Chapman életét meséli el, aki már egészen kiskorában számtalan megpróbáltatáson ment keresztül, kezdve azzal, hogy a dzsungelben kellett túlélnie.

A történetet maga Marina meséli el nekünk az 1950-es évektől kezdve, mikor is ötéves korában emberrablók ragadták el otthonról, majd a dzsungelben magára hagyták a kislányt, aki pár nap kóborlás után rátalált a csuklyásmajmokra, majd éveken keresztül élt velük. Bár kezdetben az állatok bizonytalanul álltak hozzá, szépen lassan mégis befogadták Marinát maguk közé és családtagként bántak vele.

Egy napon azonban lehetőség adódott a lány számára, hogy visszatérjen az emberek közé, és élt is vele. De meglepetésére egy olyan helyre került, amiről kiderült, mégsem olyan jó hely számára, mint amiben reménykedett. Kegyetlenül bánnak vele, bántalmazzák és szolgaként tartják, fiatalsága ellenére. Ott is hagyja a kegyetlen asszonyt és annak házát, hogy utcagyerekként élje tovább mindennapjait, de az élet továbbra se lesz kegyes hozzá, és még több megpróbáltatás vár rá.

Marina élete korántsem egy Maugli történet, amire talán a fülszöveget olvasva valószínűleg asszociálnánk. Annál sokkal, de sokkalta több. Igaz, megtudhatjuk milyen nehézségek és kihívásokkal kell szembenéznie egy  embernek a dzsungelben, de ennél sokkal többet rejt ez a regény. Ez magáról a túlélésről szól, arról, hogy egy gyermek hogyan kell, hogy túlélje Kolumbiában, hogy már az 1900-as évek végén milyen nyomor létezett. Itt szembesülhetünk az emberkereskedelemmel, a szolgasággal, a bántalmazással és azzal is, milyen körülmények között éltek ott a gyerekek. Milyen utcagyereknek lenni, hogyan bánnak velük a társadalomban, miközben ők semmi mást nem szeretnének, csak élni és szeretve lenni.

A lány, akinek nem volt neve egyszerre szívszorító és gyönyörű könyv, amely egy kislányról szól, aki mindennél jobban vágyik az anyai szeretetre, a családra.

Marina Chapman. Fotó: The Telegraph

Elképesztő volt a regényen keresztül átélni mindazt, ami Marinával történt. Hol elképedtem, hol sajnáltam őt. Sírtam vele, esetleg mosolyogtam vagy meghatódtam. De egy érzelem nem változott a kötet során, mégpedig a csodálat, ami a személye felé irányul. Mekkora erő és kitartás lakozhat benne? Nem meglepő, hogy a élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

Ez a könyv, ha elolvasod, biztosan fel fog téged zaklatni, mégis szeretni fogod. Szívből ajánlom mindenkinek, akinek az ajánló felkeltette az érdeklődését, mert nem fog csalódni. Nincsenek benne hosszabb párbeszédek, hiszen hol a majmok között vagyunk, hol pedig olyan helyen, ahol nem igazán foglalkoznak a fiatal lánnyal, ennek ellenére fogva tartott. Az eseményeket végig elbeszélésszerűen tárják elénk a szerzők, mégis az egész izgalmas és olvasmányos. Mintha a könyv maga beszélgetne velünk.

Fiatalos hangnem, pörgős és elgondolkodtató cselekmény, amely tele van igazságokkal és érzelmekkel. Köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak, hogy elolvashattam!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?