S. A. Chakraborty – Aranybirodalom
Az Agave Könyvek nekem egyet jelent a jó fantasy regénnyel. Hogy csak párat említsek, odáig voltam például A holló jele trilógiáért, a Mákháborúért és a Királyok vesztéért is. Utóbbi kettő szerencsére még nem lezáratlan. A Dévábád-trilógia mégis valahogy igen közel állt a szívemhez, pont ezért vártam olyan türelmetlenül az Aranybirodalom megjelenését. Most pedig hogy befejeztem, egyszerre sír a szívem és örül. Sír mert vége, örül, mert csodálatos volt.
Megtanultam, hogy minden lehetetlen feladat csak addig ijesztő, amíg neki nem kezdenek. Mindenkinek megvan a maga erőssége, szerepe.
A történet a Bronzvárossal vette kezdetét, ahol Nahri rájön, ő bizony nem egy átlagos ember, ugyanis különleges képességekkel rendelkezik. Hamarosan társául is szegődik a dicső Dára, akinek feladata, hogy Afsinként biztosítsa a gyógyító erővel bíró Náhidát, valamint a dzsinnek és dévek által lakott fővárosba, Dévábádba vigye Nahrit, ezáltal maguk mögött hagyva Kairót, hogy a lány megismerje családját és történelmét. Nahrit teljesen elkápráztatja a varázslattal átszőtt világ, majd csakhamar el is kezd tanulni Ali herceggel, aki számtalan újdonságot hoz az életébe. A kötet végére pedig rájövünk, nem csupán egy tündérmese dzsinekkel, Ali pedig megöli Dárát.
A Rézkirályságban viszont fellélegezhetünk, Dárát megmenti Nahri rég elveszett édesanyja Manézse, aki összeesküvést szervez a király ellen. A lány eközben feleségül ment Ali fivéréhez, Muntadzirhoz, Alit pedig száműzték. A két kötet során számos belharc dúl a várost ellepő dévek, dzsinnek és safítok között, ugyanis nem tudnak békében meglenni egymással, folyamatosak a merényletek, a gyilkosságok, sőt, még a tömegmészárlások is, amiért Gasszán, a király a felelős. Nahri mégis békét szeretne, ezért az anyja segítségével visszatérő Ali oldalán újjáépítik a Náhid kórházat. Habár ez egy hatalmas lépés, mégis eltörpül Manézse cselekedete mellett, aki elindítja a háborút, hogy letaszítsa a trónról Gasszánt. A harc nem várt áldozatokat követelt, Ali és Nahri pedig elhagyta Dévábádot.
Már az első két rész is elég hosszú volt, tele izgalommal és cselekménnyel, ez viszont túltett rajtuk. Ha lehetséges, itt még több kaland és akció vár a karakterekre 4 egységen keresztül, ahol újabb és újabb megpróbáltatások várnak rájuk. Hála annak, hogy az írónő már az előző részekben elkezdte a kirakóst, megismertette velünk a világot és a lényeket, itt pedig már tényleg csak arra fókuszálunk, hogy a kirakós maradék darabja a helyére kerüljön, a felbukkanó bombák pedig felrobbanjanak és megborzongassanak. Ali és Nahri Kairóban vannak, míg velük kalandos utazáson veszünk részt, addig Dára kapcsán megismerhetjük mégis milyen gondolatok és emlékek élnek a férfiban.
Itt pedig már annyi élmény ér, akció és kaland, cselszövés-cselszövés hátán, hogy néha már úgy érzed, kezdesz eltelítődni. Lesz itt minden, történelem, múlt, hibák halmaza, döntések sora, Ali, Nahri, Dára és Manézse!
Tehát borzasztóan vártam az új részt, az Aranybirodalom pedig egyszerűen beszippantott. Lebilincselő volt, csavarokkal és élményekkel teli. Panaszkodni tehát nincsen jogom. A cselekmény elképesztően pörgős volt és végre válaszokat kaphattunk oly sok mindenre, ami eddig elbizonytalaníthatott minket. Honnan származik Nahri, mi is van ezekkel a máridokkal, sőt, még Dára kapcsán is voltak újdonságok.
A befejező rész tehát elképesztően kidolgozott, izgalmas, kalandos, ízig-vérig Chakraborty kötet lett. Sokkal sötétebb és mélyebb, lett mint a korábbi részek és habár néhol már úgy éreztem túl van cifrázva, mégse sajnáltam, mert annál is tovább tartott az olvasása.
Leplezetlen kétkedéssel vizslatta a csónakot. – A vitorlának így kell kinéznie?
– Hát persze. (…) Nem hallottad? A barátom elsőrangú tengerész. Ali! Áruld már el Jákobnak, miért néz ki így a vitorla!
Jákob kérdő pillantása Alira siklott. Ő küszködve próbálta eljátszani a szakértőt.
– Mert… pihen.
– Pihen?
– Igen – hazudta. – Pihen, aztán meg… dolgozik. – A kezével utánozta a vitorla mozgását. Jákob és Nahri arckifejezése látható kétkedésről árulkodott.
A patikus visszafordult a nőhöz.
– Biztosan nem akarsz inkább maradni?
Nagyon fognak hiányozni többek között ezek az igen összetett személyiségek, amikkel felruházta az írónő a karaktereket. Nahri, Muntadzir, Ali, Dára, mind-mind olyan aprólékosan lettek felépítve, hogy lehetetlenség beléjük kötni, pláne ha a fejlődéstörténetüket nézzük. Bár az az igazság, hogy erőteljesen a hatása alatt állok még a kötetnek és simán lehet, hogy a fanatizmusom beszél belőlem. Nagyon nehéz mindig elbúcsúzni egy szeretett történettől és folyamatosan akarok csak még egy részt.
Ha csak a főhősnőt nézzük, az izgága, folyton kíváncsi Nahrit, aki a Bronzvárosban volt, akkor már itt igazolva van a hatalmas fejlődés. A Rézkirályság során már sokkal erősebb nővé vált, aki még a királlyal is dacolt igazáért. De kiteljesedni igazán itt az Aranybirodalomban teljesedik ki, ahol már bőven kijut neki a felelősségteljes döntésekből.
Akárcsak Ali, neki a gőgössége már sehol sincs, próbál felnőni, felhagyni a meggondolatlanságával. Felnőnek mindketten. Ráadásul feltűnnek a máridok is, így már vannak vízi lények a tűz, a föld és a levegő népei mellett, ami tovább borzolja a kedélyeket.
Ha pedig a végkifejletet tekintjük, rég olvastam ilyen jót. Nagyon kritikus vagyok ezek kapcsán, hiszen sokszor elcsépelt, esetleg szimplán béna vagy totál érthetetlen egy-egy könyv befejezése, de itt kiváltképp egyetértettem az íróval és nyugodtan tettem le a regényt. Ez a hétszáz oldal, sötét volt, megrázó, borús, humoros, örömteli és sokszor meglepő. Felkerült a kedvenc fantasy-köteteim polcára.
A Dévábád-trilógia egy alaposan felépített, hihetetlen fantáziáról tanúskodó történet, amiben jócskán van a fantasy mellett politikai is oly módon, hogy mindezt élvezi az ember. Ráadásul olyan pörgős, hogy az embernek gondolkodni se nagyon van ideje, sokszor csak úgy kapkodjuk a fejünket.
Egy biztos: borzasztóan hiányozni fog ez a történet, örök szerelem lett! Az írónő elképesztően gyönyörű világot alkotott, izgalmas és fordulatos cselekménnyel, nagyszerű karakterekkel. Történet rég kapott ilyen méltó lezárást. Ha tehát kíváncsi vagy, hogyan végződik Nahri, Ali és Dára története, akkor mire vársz még? Imádni fogod!
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
