Könyvek

J. L. Armentrout – Shadows | Megéri elolvasni?

J. L. Armentrout sorozatát, a Luxent még a megjelenésével egy időben olvastam. Odáig voltam Katy és Daemon történetéért, a földönkívüliekért, valahogy mégis félbehagytam az Origin befejeztével, holott a befejezőkötet után – ami az Opposition címet viseli – jött még további négy kiegészítő kötet és egy spin off is. Ennyi év elteltével most újra a kezembe vettem a szériát, mégpedig az előzménykötettel kezdve, a Shadows-al.

A Shadows – Árnyak az Obszidiánból megismert Daemon ikertestvérének, Dawsonnak és szerelmének, Beth-nek a történetét meséli el. Ennek alapvetően nagyon örültem, ugyanis a sorozatban nem lehet róluk túl sok mindent megtudni, hiába szenteltek nekik azért jó pár sort a könyvek során. Nagyon szerettem Dawson karakterét, Beth-t pedig mindig nagyon furának tartottam, úgyhogy kíváncsian vártam, mit tartogat számunkra ez a rövidke kis könyv.

A regény onnan indul, hogy Bethany William Nyugat-Virginiába költözik. Az első gimnáziumi napján pedig megismerkedik Dawson Black-el, aki elképesztő szépséggel rendelkezik. A két szereplő hamar felkelti egymás érdeklődését, így el is kezdenek találkozgatni. Mindamellett, hogy megindul a pletyka az iskolában, Beth-nek rá kell jönnie, hogy valami nem stimmel ezzel az álomszép fiúval. Dawson körül ugyanis furcsa dolgok történnek. Hamarosan ki is derül, hogy földönkívüli, ráadásul nem ő az egyetlen. Beth vajon megbírkózik a helyzettel?

Azaz igazság, hogy nagyon féltem ettől a regénytől, mert sok negatív kritikát olvastam róla. Unalmas a többihez képest, rövid, túl sok az ismétlődés. Nos, ez simán lehet, de a rövidséget leszámítva én ezt nem tapasztaltam. És hogy miért? Mert mint kiderült, olyan régen olvastam az eredeti sorozatot, hogy nagyon sok mindenre nem emlékeztem.

Egyből magával rántott a hangulata.

Elkezdtem olvasni és azt éreztem, hogy ugyan úgy beszippantott, mint annó az Obszidián. Faltam a sorokat és olvadoztam Dawson szemszögeitől – ugyanis itt váltakozva volt a férfi és a női -, a Beth iránti rajongásától. Ráadásul mivel sok minden kiment a fejemből az évek alatt, kíváncsi is voltam sok mindenre. Az, hogy vannak az arumok, még megvolt, viszont hogy kik is ők és mit akarnak, miért vadásznak a földönkívüliekre – vagyis a Luxenekre -, abszolút nem volt meg.

Az egyedüli, ami a Shadows kapcsán szerintem is negatívum, hogy rövid. Ez azonban lehet amiatt, amit sokan írtak, hogy Armentrout nem akart olyan sok ismétlődést, nem tudta, hogyan húzza tovább a témát. Pedig szerintem elfért volna még egy kis randevú, egy kis udvarlás vagy éppen veszedelem, mivel a két karakter túl hamar egymásra talált.

Jó volt viszont látni a régi arcokat.

Ha pedig már karakterek. Nagyon tetszett, hogy Daemon újra felvette azt a bunkó és kiállhatatlan, ugyanakkor gondoskodó stílust, amit az első pár rész alatt megismertek az olvasók. Feltűnik Dee, a harmadik Black testvér is, ugyanakkor ebben a kötetben sajnos túl sok szerep nem jut neki, amit nagyon sajnáltam. Az viszont kifejezetten élvezetes volt, hogy még a gondatlan és vidám oldalát láthattuk.

A Thompson ikrekről mindig öröm olvasni. Akárcsak a Black család, ők is hárman vannak testvérek, akikből van bunkó és kedves változat is a legtöbb könyvben. Természetesen a Shadows során is felbukkannak, így Bethany is megismerhette őket, ami nagyon mulatságos volt. Szívesen olvastam volna az ő találkozásaikról is bővebben, akár még több konfliktussal, hiszen a maguk undok módján mégis szerethető karakterek. Bár lehet ezzel a szimpátiával egyedül vagyok.

Könnyed volt, érdekes és abszolút szerethető.

Azt mondom, hogy aki még nem olvasta a Luxen sorozatot, az nyugodtan kezdje a Shadows – Árnyak című könyvvel, mert ad egyfajta alapot, így megismerhetitek az eredeti szerelmespárt, akik miatt Daemon ilyen bunkó volt az első részben Katy-vel. Megismerhetik azt, hogy miért ragaszkodik ennyire Dawson a kissé fura Beth-el, illetve azt is láthatja, hogy mennyire különbözik – ugyanakkor hasonlít – Dawson és Daemon. Én nagyon szerettem, abszolút bevonzott újra ebbe a különleges atmoszférába és jó ráhangolódás volt az Oblivion – Feledés kötetre, amiről a hétvégén szintén érkezni fog az értékelés.

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?