George R. R. Martin – Tuf utazásai

Habár a Trónok harca befejező kötete még mindig várat magára, az Agave Könyvek megpróbálja csökkenteni bosszankodásunkat. Idén újabb George R. R. Martin könyvet hoztak a piacra, Tuf utazásai címmel! Aki pedig követi a szerző népszerű sorozata előtti munkáit, az tudja, hogy Haviland Tuf történeteit érdemes elolvasni.

Mikor megláttam, hogy újabb novellákat kapunk a szerzőtől, egyből tudtam, hogy ezt a kötetet nekem szánták, hiszen az évek alatt megjelent Martin novellákat egytől-egyig imádtam. Az Éjvadászok volt talán az első, amelyet olvastam tőle és azóta az Álomdalok is a kezembe került és habár nem volt mindegyik az én zsánerem, többségében nagyon tetszettek ezek a munkák. Martinnak köszönhetően érzem a késztetést, hogy időről-időre vegyek a kezembe egy science-fiction  könyvet és adjak nekik egy esélyt.

Habár ez a legtöbb esetben nagy csalódás, valahogy George R. R. Martin olyan könnyedén vezeti bele a történeteibe az olvasót, hogy fel se fogja, hogy más világokba kalauzolja őt, nem érez tömény, száraz szöveget, nincsenek érthetetlen magyarázatok és nem kell egy-egy mondatot háromszor újra olvasni ahhoz, hogy megértse az ember, miről van szó. Érdekes és szórakoztató novellákat alkot.

– A redvás pokolba! – mérgelődött Tolly Mune élete utolsó békés pillanatában, mielőtt még megismerte volna Haviland Tufot.

A Tuf utazásai ráadásul garantálják az érdekes és szórakoztató jelzőket. Itt a kifejezetten a kereskedőből lett ökomérnök kalandjait olvashatjuk hét novellán keresztül, egyfajta keretbe foglalva. A prológus után A pestiscsillag novellában egy társaság indul útnak, akik Haviland Tufot bízzák meg azzal, hogy vigye el őket hajójával, a Kiváló Áruk és Alacsony Árak Bőségszarujával. Tuf ezzel a csapattal lel rá a Bárkára, amely később a történeteknek a fő alkotóeleme lesz.

A Bárka nevű hatalmas maghajót, a már nemlétező Ökomérnöki Alakulatnak tervezték, akik kétszáz fős legénységgel utaztak, Tufnak így nehezére esett irányítania. Emiatt választotta S’uthlam nevű helyet a modernizálásra, ahol olyan emberek dolgoznak, akik gyorsak, megbízhatóak és értenek is a szereléshez. A Bárka javítása azonban nem olcsó, ráadásul a helyi vezetők meg akarják maguknak szerezni a hajót, amivel talán meggátolhatnák népességük kipusztulását. Tuf azonban nem hajlandó odaadni, így hát alkut köt a révkapitánnyal. Ha meggátolja a S’uthlamiak halálát, akkor megtarthatja a hajóját, ha azonban nem sikerül, akkor elkobozzák azt.

Haviland Tuf tehát megkapta első ökomérnöki feladatát, amelyet bizonyos szinten meg is oldott. Azonban a javítási munkáért továbbra is tartozik a révkapitánynak, így hát elindul a különböző világok között utazni, meg-megoldani az aktuális problémákat. Legyenek azok vízi- vagy légiszörnyek, akik pusztítják az embereket, vagy pedig olyan kereskedők, akik viadalokat tartanak különleges lényekkel, mindenkinek megpróbálja megoldani gondját-baját, hogy visszatérhessen S’uthlamra, törleszteni adósságát.

Mindezt pedig elképesztő humorral.

Haviland Tuf karaktere ugyanis zseniális. Egyrészt hozza a végtelenül aranyos mamlaszt (legalább is én így képzelem el), másfelől viszont végtelenül jóságos, fura figura, aki sokkalta jobban szereti a macskákat, mint az embereket. Racionális férfi, aki megmarad az elvei mellett függetlenül attól a sok-sok ingertől és tapasztalattól, amit szerzett utazásai során. Ráadásul, ami miatt lehetetlenség nem szeretni, az a szokatlan és flegma viselkedése, furcsa beszédstílusa, amit ő észre sem vesz magán.

Herold Norn is kivárt. Tettetett közönyösséggel nézett körbe. Tuf egyenesen maga elé bámult. Norn beletúrt a hajába. Tuf egyenesen maga elé bámult. Norn fészkelődni kezdett a székében. Tuf egyenesen maga elé bámult.

Az Agave Könyek az Éjvadászokhoz hasonlóan ezt is elképesztően igényes kiadásban hozta az olvasók elé. Az egyszerű és letisztult borító mellett keményfedelet kapott a kötet, amelybe számtalan illusztráció is került. Akadtak szövegközti rajzok, illetve egész oldalasak is, amelyek sokat dobtak a történetek hangulatán. Nagyon-nagyon tetszettek, még ha némelyik kissé groteszkre is sikerült. Az egyedüli amit sajnáltam, hogy akadt olyan rajz, amit kétoldalasra sikerült és pont úgy tették bele, hogy egy mondatot kettészakított, így kissé megzavarta az olvasást.

Tuf történetei azért is nagyszerűek, mert nagyon fontos kérdéseket járnak körbe, melyek között természetesen az első, hogy vajon mennyire lehet beleavatkozni (vagy helyrehozni) egy bolygó ökológiai egyensúlyát. A férfi ugyanis új lényeket hoz létre vagy éppen telepít rájuk, de vajon ez jó-e? Mennyire borítja fel vele a biológiai egyensúlyt? Mennyire okoz vele súlyos kárt? Tuf ezeket alaposan elemzi, lemodellezi, nehogy nagy károkat hozzon vele létre. De fontos kérdés az is, hogy szabályozhatja-e, bárki szabályozhatja-e a népszaporulatot? Megváltoztatja-e vagy éppen mennyire változtatja meg az embert a hatalom?

Aki olvasta az Álomdalok 2-t, annak lesz benne két olyan novella, amely ismerős lehet, ez azonban egyáltalán nem rontott számomra az értékéből. A Tuf utazásai során szépen és logikusan váltakoznak a történetek, nagyszerű ívet alkotva így egyáltalán nem tűnt zavarónak az, hogy már akadt köztük olyan történet, amely ismertem korábban.

Nagyon tetszett, hogy bár külön novellákból állt, mégis összefüggő történetet kaptunk.

A hazánkban megjelent George R. R. Martin novelláskötetek közül ez lett a kedvencem, mert bár akadtak nagyon jó történetek a korábbi olvasásaim között is, azonban itt nagyon szépen összefüggtek a cselekmények, már-már akár regénynek is tekinthetően, emiatt sokkal olvasmányosabb lett az egész. Aki még nem olvasott a szerzőtől a Trónok Harcát leszámítva, de szíven kipróbálna mást, annak ezt javaslom kezdésnek!

A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!

James Patterson és J.D. Barker – A madártollas gyilkosságok

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?