James Patterson és J.D. Barker – A madártollas gyilkosságok
J. D. Barker neve a 4MGY sorozatnak köszönhetően robbant nagyot. A negyedik majom című könyve hatalmas sikernek örvendett, én mégis a Dracult olvastam tőle egyedül. Ettől függetlenül, mikor hallottam, hogy új kötete jelenik meg, A madártollas gyilkosságok címmel, ráadásul James Pattersonnal, nagyon megörültem.
A Dracul ugyanis hatalmas élmény volt számomra, James Pattersonról pedig annyit hallottam, hogy már régóta a várólistámon szerepelt valamelyik műve. A madártollas gyilkosságok kapcsán tehát egyáltalán nem tudtam mire számítsak, ennek ellenére kíváncsi voltam, hiszen nagyon nagy beharangozót kapott az Agave Könyveknél.
A kötet már az elején odaszögezett magához.
Nagy reményekkel ültem neki a regénynek, amely már egyből egy izgalmas jelenettel indít. Michael Kepler éppen a bevásárlását végzi, mikor a szomszédja felhívja, folyik a víz a lakásából. A férfi hazaérve azonban nem csőtöréssel találkozik, hanem egy halott lánnyal, aki a kádjában fekszik. A rendőrség egyből gyanúsítottként kezeli, ráadásul nem csak egy halálesetben. Michael azonban ártatlannak vallja magát, ezért a rendőrséget maga mögött hagyva úgy dönt, utána jár mi folyik itt, és mégis ki próbálja besározni őt.
A rendőrség persze nem nyugszik bele, hiszen Keplert sorozatgyilkosnak tartják. Tucatnyi bizonyíték van ellene, ráadásul miért menekülne előlük, ha ártatlan? A férfinak ráadásul segítségére van a húga is, Megan, aki után szintén körözést indítanak. A testvérpár ellen igazi hajsza indul.
A regényt több síkban is olvashatjuk. Michael mellett Megan tanúvallomásába és szemszögébe is bepillantást nyerhetünk, illetve több nyomozóéba is, így nem csak a menekültekkel ismerkedhetünk meg mélyebben, hanem az üldözőkével is. Ez nagyon izgalmas megoldást eredményezett, amely csak tovább bonyolította szálakat. Már csak azért is, mert Michael Kepler, az egyszerű kamionsofőr abszolút ártatlannak vallja magát és nem érti, mégis hogy kerülhetett rá például egy kamerafelvételre az áldozattal, akivel még sohasem találkoztak? Dobbs és társai a rendőrségen pedig meg vannak győződve a bűnösségéről, így hamar két tűz közé esünk. Mégis mi folyik itt?
Aztán szépen lassan elkezdünk haladni a cselekményben, miközben kezdetét veszi a macska-egér párbaj. Michael menekül, Megan pedig a segítségére siet, hogy együtt kiderítsék, hogy mi történhetett, hogy kerülhetett bizonyíték a férfi ellen a rendőrségre? Megismerhetjük a testvérpár múltját, akiket örökbe fogadtak, nevelő szüleik pedig neves pszichológusok lettek. Ez a szál pedig kifejezetten érdekes vonalra vezeti a cselekményt. Az üldözött férfit egyszerre teszi szerethetővé, szánni valóvá és ijesztővé a regény.
Kifejezetten csavaros, borzongató és parádésan szövevényes.
Erre pedig rásegít az is, hogy a fejezetek elég rövidek, így folyamatosan váltakozik, hogy éppen kinek a szemszögéből olvasunk. Ráadásul nem is úgy, hogy egyik jelenetet Dobbs-tól látunk, a másikat pedig Megantól, hanem mindkettőjük által bepillantást nyerhetünk ugyanabba. Így bár azt hisszük sokszor, hogy na végre, megértettem mi folyik itt, a végén kiderül, hogy hát lehet, mégsem. És ez borzasztóan tetszett a regényben, az orromnál fogva vezetett és egy olyan végkifejletet kaptam, amire egy leheletnyit sem számítottam, ami igazán ritka mostanság.
A fejezetek nagyszerű időközönként váltakoznak, folyamatosan fokozzák a feszültséget és abszolút hozzájárulnak ahhoz, hogy minél gyorsabban pörgessük a lapokat. Barker és Patterson zseniálisak együtt, nagyon kíváncsi lennék, hogy hogyan osztották fel egymás között a részeket, mert őszintén nem tudnám megmondani. Lehet, hogy ehhez több szerzői ismeret kellene.
Dr. Bart egyszer azt mondta nekem, hogy az ajtó mögötti helyiség eredetileg pánikszobának épült. Oda elbújhatunk, ha valaki betör hozzánk, hogy ellopja a szép irodaszéket és az elit iskolák által kiállított diplomákat.
Mindenesetre zseniális karaktereket alkottak, Megan és Michael összetettsége, Gimble ügynök elszántsága, Dobbs elképesztően szimpatikus mivolta mind-mind szerethetővé tette őket. Az egyik legizgalmasabb számomra Jessica Gimble FBI-ügynök volt, aki olyan szinten sikerorientált volt, annyira el akarta kapni a gyanúsítottját, hogy életeket is képes lett volna ezért feláldozni, ugyanakkor Megan vallomása sokkal emberközpontúbbá és érdekesebbé tette.
Minden egybe tekintve, zseniális mű A madártollas gyilkosságok, amit azért merek leírni, mert imádtam, hogy mennyire összezavart. Az orromnál fogva vezetett, elrángatott az ügynökök, a gyógyszerek és a pszichológusok elméleteibe és hittem a látszatnak. Annyira egyértelműnek tűnnek benne a dolgok, hogy arculcsapásként ért minden olyan rész, ami ennek ellent mondott és ezt nagyon szerettem benne. Pörgős volt, izgalmas és bővelkedett az akciójelenetekben, a vérben és bizony a testvéri szeretetben is. Nagyszerű pszicho-thriller volt, amit bátran merek ajánlani, le sem bírta tenni!
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
