Filmkritika: Veszélyes vágy
Egy pszichés betegség esetén az orvos a függönyök mögé szándékozik betekinteni. A múlt darabkáit kutatja, azok lehetséges kapcsolatát a jelennel, a betegséggel. Ez a pszichoanalízis, Sigmond Freud teremtménye. A tudatalatti darabokra szedése majd újra összerakása az elme gyógyítása érdekében.
Noha minden műfajjal megpróbálkozik, David Cronenberg filmjei közül a sci-fik és a horrorok emelkednek ki leginkább, mint A légy, a** Veszett és a Paraziták. Ebből a körből 2011-es történelmi filmje, a Veszélyes vágy teljességgel kiesik, bármilyen szemszögből nézzük is – teljes filmográfiájába, ami vígjátékokat, drámákat és művészfilmeket is magába ölel, beleillik. Fő témája a pszichoanalízis, jobban mondva annak formálódása és a hozzá kapcsolódó nevek.
Hol volt, hol nem volt…
A történet az 1900-as évek elején, még jóval az első világháború előtt játszódik, félig Svájcban, félig Ausztriában. Főszereplőink nem mások, mint azok a pszichoanalitikusok, akiket gyakran említenek egy lapon. Freud (Viggo Mortensen), a pszichoanalízis ősatyja, Carl Jung (Michael Fassbender), Freud tanítványa és utódja, valamint Sabina Spielrein (Keira Knightley), Jung páciense, társa, majd szeretője, gyermekpszichiáter és az első női pszichoanalitikus. A film hármójuk kapcsolatát, jobban mondva Sabina a másik kettő viszonyára való hatását követi figyelemmel a legelejétől a legvégéig. A Veszélyes vágy egy igaz történet feldolgozása, alapjául Sabina fennmaradt naplóbejegyzései és az azok alapján készült 1993-as regény, The Dangerous Method valamint egy 2002-es színházi előadás, The Talking Cure szolgált.
Sabinát hisztériás tünetekkel viszik Svájcba, ahol Jung pszichoanalízissel kezeli. Rövidesen rájön, hogy a probléma Sabina apjának bántalmazó természetéből gyökerezik, valamint abból, hogy Sabina tudat alatt élvezte gyerekkori megalázásait, atrocitásait. Miután meggyógyult, Jung társává fogadja, nem sokkal később pedig egymás szeretőivé válnak. Egymás iránt érzett vonzalmuk, noha szerelemnek nevezhető, tiltott gyümölcsnek számít Jung házassága miatt. Sabina felveszi a kapcsolatot Freud-dal, aki tanítani kezdi és segít neki, hogy kiadhassa kutatásait, melyek Jung mellett rejtve kellett, hogy maradjanak.
Sokkal több is lehetett volna
Érzelemdús filmről beszélünk, érdekes cselekménnyel és jó színészi munkával. De milyen világ lenne ez, ha nem találnánk mindig valamiben hibát, nem igaz? Persze, attól függ, honnan nézzük. Nem a részletekkel volt a probléma, sokkal inkább az üzenettel, amit akart – vagy nem akart? – közvetíteni. Feminista szempontból. Sabina karakterében rengeteg potenciál volt, ahogy a hisztériájával is. Hogyan gyógyult meg? Milyen hatással volt a betegsége élete további részére?
Naplójából és a fent említett könyvből talán megtudhatja az, aki utánajár, de számomra úgy tűnt, a hangsúly sokkal inkább azon volt, Jung, az okos, művelt, segítőkész férfi milyen könnyen és milyen hamar tudta meggyógyítani, hogy aztán helyet kaphasson kettejük afférja. Ugyanígy felbukkant témaként a nő okossága és helye az orvosok között, csak hogy aztán eltűnjön. Viszonylag sok helyet kapott a képernyőn Jung őrlődése Sabina és a felesége között, Fassbender jól átadta azokat a pillanatokat, amikor Jung nemcsak státusza, de felesége lelkivilága, szerelme és jósága miatt is megfontolta, nem-e kéne véget vetnie a viszonyának Sabinával.
A lány jellemének átalakulása a mű során szintén figyelemre méltó. Hogyan szakítja meg a kapcsolatot a férfinemmel? Hogyan kezdi meg karrierjét, mint gyermekpszichiáter? Hogyan reménykedik, hogy a gyermek, aki a szíve alatt növekszik, lány lesz, egy lány, aki szintén sokra fogja vinni és hozzátesz valamit a világhoz?
A toronyba zárt királylány kliséje
Mindezek nem is annyira meglepő “hibák”, ha felemlegetjük legismertebb filmjeit. A Veszett című filmben Rose esik kómába majd indítja el a zombi-apokalipszist, A légyben hiába van Ronnie-nak fontos szerepe, mégsem ő a főhős, hanem az, aki megmenti. Többi filmjében pedig vagy áldozatként voltak feltüntetve a női szereplők, vagy csak kósza alakokként a háttérben. A műnek központjában a kapcsolat és annak más kapcsolatokra való hatása áll, elemei közül mégis csak Jung emelkedik ki, mint érzékeny, intelligens férfi, aki egyszerre nevezhető főhősnek és áldozati báránynak. Sabinának nincsen beleszólása a legfontosabb eseményekbe – ha a férfi elküldi, akkor el kell tűnnie a képből, és csak annyit látsz, hogy akárcsak az első jelenetben, az utolsóban is egy hintóban ül, darabokra hullva, elutasítva valaki által – legyen az egy ember vagy maga a társadalom –, aki nem tudta elfogadni.
Mindez nem jelenti azt, hogy a Veszélyes vágy nézhetetlen. A pozitívumok, amiket említettem, ettől még ott vannak. Átlagban véve egy remek film, szép zene, szép tájak, tehetséges színészek. De aki a pszichoanalízisre, esetleg Spielrein karrierjére és karakterfejlődésére kíváncsi, csalódni fog. Romantika rajongói, a történelem iránt érdeklődők, tiétek a pálya!