Könyvek

Daniel Kraus – Bálnahullás

Minden búvár egyik legnagyobb félelme, egy olyan „élmény”, mely már a Bibliában is nagy szerepet kapott. A Víz érintése társszerzője Daniel Kraus ezúttal azt próbálja meg nekünk megmutatni, milyen is lehet az, ha egy búvár egy bálna gyomrában reked és nemcsak a kijutásért kell megküzdenie, de a saját démonjaival is le kell közben számolnia.

A történetről

A Bálnahullás című könyv főszereplője Jay Gardiner, aki a lehetetlenre vállakozik; felszínre akarja hozni legendás búvár édesapja maradványait az Atlanti-óceánból, aki a Monastery Beach partjainál lett öngyilkos. Ha ez sikerülne neki, akkor talán le tudna végre számolni az őt mardosó bűntudattal.

A merülés szerencsésen indul, ám hamarosan szörnyű fordulatot vesz, a fiú ugyanis először belegabalyodik egy óriáskalmár csápjaiba, majd pedig mindkettejüket lenyeli egy hatalmas ámbráscet. Jay-nek csupán egy órája maradt, mielőtt teljesen elfogyna az oxigénje, ennyi idő alatt kell kijutnia a bálna gyomrából és ennyi ideje maradt arra is, hogy elkezdje egy kicsit más szemmel megvizsgálni az édesapjával való kapcsolatát is.

A történet tehát borzongató felütéssel indul, de már rögtön sejteti azt is, hogy lélektani szempontból se lesz könnyű dolgunk, ha végigkövetjük Jay-t az útján.

A karakterek

Érdekes volt a két ember kapcsolatáról olvasni, arról, hogy Jay apja milyen sajátos nevelési módszerrel akarta felkészíteni egyetlen fiát az életre. Amellett ugyanis, hogy rengeteget tanított gyermekének a búvárkodásról és a tengerről, a nevelési módszerei minimum megkérdőjelezhetőek voltak. A visszaemlékezéseken keresztül láthatjuk, hogy mindig is kívülálló volt, sohasem találta a helyét, kevés olyan munkahely volt, amit huzamosabb ideig meg tudott tartani. Jay soha nem érezte a felé irányuló szeretetét, csupán a zsarnokoskodást és apja nehéz természetét látta. Mitt Gardinert sajnos a történet végére sem sikerült megkedvelnem.

Jay pedig még felnőttként is magán viseli az összes gyermekkori trauma okozta nyomot. Mindezek vezethettek ahhoz, hogy állandóan visszautasítja a segítséget, de közben majdnem összeroppan a bűntudat súlya alatt, és ezen a lehetetlen vállalkozáson kívül nem lát más lehetőséget a megbékélésre.

Ha nem látod meg azt, ami az orrod előtt van, semmiképp sem láthatod meg azt, ami túlmutat rajtad.

Értékelés

Tetszett Daniel Kraus írói stílusa, a fejezetek rövidek és olvasmányosak voltak. Amiben még kifejezetten erős volt ez a regény, az a tenger és az élővilág érzékletes leírása. Óceánimádó emberként szinte a szemeim előtt láttam a homokos partot vagy éppen azt a sokféle élőlényt, amivel főhősünk az útja során találkozott. Emellett a feszültségteremtésre se lehetett panaszunk, együtt rettegtem Jay-el, mikor a semmiből felbukkant a bálna, ő pedig tehetetlenül sodródott a gyomra felé.

A könyv első részét viszont kicsit vontatottnak találtam, ott egy kicsit hosszadalmasnak találtam az utat, amíg eljutottunk a konkrét cselekményekig. Jay harca pedig a bálnában (bálnával/magával) sokszor már-már túlzóan nehézkesnek tűnt, főleg ahhoz a végkifejlethez képest, amit utána kaptunk.

A regényben nagyon sok a metaforikus vagy éppen átvitt értelmű dolog, konkrétan maga a bálna is egyfajta szimbolikus börtön, amibe Jay zárta saját magát. Anélkül, hogy végiggondolná az apjával való viszonyát és megpróbálna megbékélni a múlttal vagy kicsit mögé látni a dolgoknak, nem is képes kijutni belőle. Még sok minden mást is fel lehetne sorolni, de nehéz ezekről spoiler nélkül beszélni.

Mert egy fiúnak szerinted nincsenek kötelességei?
A válasz az, hogy igen, vannak.
Az a kötelességük, hogy felelősségre vonják az apjukat.

A kötetben szó esik még a környezetszennyezésről, Mitt Gardiner maga is (néha túlzottan is) lelkes környezetvédő volt, a bálna gyomrában pedig nem egy, ember által készített tárggyal is találkozik főszereplőnk. Számomra nagyon érdekes volt követni a bálnát és megfigyelni az óceánt, annak minden szépségével, vadságával és kíméletlenségével együtt. Ezenfelül nagyon sok valós, technikai információ is elhangzik a búvárkodással és az élővilággal kapcsolatban.

A borító

Szót kell még ejtenünk a borítóról is, mert valami eszméletlenre sikerült! Az Agave Kiadó átvette az eredeti borítót, ami csodálatosan minimalista és kellően nyomasztó, a színvilága pedig rögtön az óceánok mélyét juttatja az ember eszébe.

A tudósok ezt bálnahullásnak nevezik.

Összességében elmondható, hogy Daniel Kraus Bálnahullás című regénye egy nagyon különleges olvasmány, egy nagyon különleges élményről. Annyira mélylélektani, hogy a thriller helyett, akár már a szépirodalmi műfajba is besorolhatnánk. Egy igazi küzdelem története, az óceáni élet rajongóinak biztos választás lehet!

 

A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!

Amber Smith – Amilyen ​akkor voltam

Hozzászólások